A ’89-es forradalomra és annak áldozataira emlékezünk

Temesvár után Arad volt a második város, amelynek lakosai 1989. december 21-én az utcára vonultak, hogy tiltakozzanak a kommunista diktatúra ellen, kiállva a temesvári forradalmárok mellett. Harmincnégy évvel ezelőtt reggel 7.40-kor az akkori forradalmárok a Cocorilor utcában található óraműgyártól indultak, majd a város többi gyárának alkalmazottai is csatlakoztak hozzájuk, hogy a város központjában a város lakosságának jó részével együtt tiltakozzanak a kommunista rezsim ellen. A tüntetés békésen zajlott, ám annak ellenére, hogy Ceaușescu elmenekült, és addig senkinek nem esett baja, az aradi megmozdulásoknak végül 24 halálos áldozata lett, akik közül 19-en estek el a város területén. A forradalmárokra december 22-e után nyitottak tüzet. A vétkesek nevét mai napig homály fedi. 

Az akkori eseményekre azóta minden évben azzal emlékeznek, hogy a megmozdulások kezdetét jelző 7.40-kor az óraműgyártól indulva végigjárják a forradalmárok útvonalát, koszorúkat helyezve minden helyszínre, hogy az elesettek emléke sose vesszen feledésbe, ahogy az a cél sem, amiért az életüket adták. 

„Megtiszteltetés, hogy még életben lehetünk, és hogy Onofrei Dănilă Románia hőse volt. Nem Arad városáé, hanem Romániáé. Köszönöm mindazoknak a dolgozóknak, akik kijöttek akkor, és vele voltak, együtt énekelték vele a himnuszt, mert valóban Románia felébresztésére volt szükség. Mindannyiunkért énekelték a himnuszt. Mi történt volna, ha meghaltatok volna? Mi történt volna, ha megsérültök? A forradalom kitörésekor csak a fájdalmak kezdetéről beszélhetünk. Hányakat tartottak fogva? Hányan haltak meg? Huszonnégyen. Jó lett volna egyeseknek, de nem lett volna jó Arad városának. Nem tudtam volna megmondani, honnan volt akkor bártorságom kimenni az utcára. Köszönöm mindenkinek, aki akkor kijött az utcára” – hangzott el az óraműgyári megemlékezésen, amely során a már korosodó egykori forradalmárok visszaemlékeztek azokra a hideg decemberi napokra. 

A megemlékezők között Bognár Levente városi tanácsos, Marius Sulincen alprefektus, Lazăr Faur alpolgármester és Arad város ortodox érseke is jelen volt, utóbbi a megemlékezés minden színhelyén az elesett forradalmárokért imádkozott. 

Az egybegyűltek átvonultak a szerszámgépgyárnál lévő megemlékező táblához, ahol szintén elhelyezték a z emlékezés virágait, imádkoztak és néhány szóban megemlékeztek a történtekről:

„Akkor nem értettük mit jelent az, hogy felcseréltük a kommunista rendszert egy demokratikus rendszerre. Visszagondolva, rendkívüli dolgot hajtottunk végre.” 

A forradalomra, annak időtartamával megegyezően három napon át emlékeznek, koszorút helyezve december 22-én, pénteken 12.30-kor a Forradalom útján lévő Hősök emlékművéhez, illetve december 23-án, szombaton délben a Maros-parton található Tóth Sándor-emlékműhöz.