A Bălcescu téren állítanák fel a „Hűség oszlopát”

A polgármesteri hivatal saját költségvetési forrásokból végezteti el a Bălcescu tér átrendezését, a közúti forgalom folyamatossá tétele érdekében. 

A tér forgalmát rosszul megtervezett szigetek, különböző forgalmi akadályok gátolják, amelyek útvesztőjéből nehezen vergődik ki az autós. A Bălcescu téren körforgalmat hoznak létre, amely minden irányból megkönnyíti a téren való átkelést. Az 1,6 millió lejbe kerülő munkálatokat a tervek szerint idén nyáron be is fejezik.

Keddi sajtótájékoztatóján Nicolae Robu polgármester azt is elmondta: az átrendezés során a Bălcescu téren állítanák fel a Hűség oszlopa nevű osztrák emlékművet, amely gótikus stílusban készült, a téren álló római katolikus templom neogótikus stílusához hasonlóan. Az emlékművet Ferenc József császár ajándékozta hálája jeléül Temesvárnak, mert a város védői 1849-ben 107 napig ellenálltak a magyar szabadságharcosok ostromának. A 18 méter magas, homokkőből készült emlékművet 1853. január 17-én avatták fel az akkori Jenő herceg (ma Szabadság) téren. Az emlékművet a híres építész, Josef Kranner, a prágai Szent Vitus dóm restaurálója tervezte, szobrait pedig az a Josef Max készítette, akinek egyik alkotása a prágai Károly hídon látható. Az oszlop négy oldalán négy allegorikus alak, a Becsület, az Engedelmesség, az Éberség és az Önfeláldozás szimbolizálta az osztrák katona fő jellemvonásait. A gótikus stílusú emlékoszlop építményében egy, a Hűséget ábrázoló fiatal nő alakja volt látható, a vár féltve őrzött kulcsaival. Egyes vélemények szerint a fiatal nő Ausztriát, más vélemények szerint az ifjú Mária Teréziát ábrázolja. A talapzatról szörnyalakok acsarkodtak felfelé, melyek a magyar honvédeket szimbolizálták. A magyar lakosság többször megrongálta az általuk csak „Szégyenszobor”-nak nevezett alkotást, ezért az emlékmű szörnyalakjait 1885-ben eltávolították.Az 1918-as impériumváltás után az emlékmű Hűséget ábrázoló központi szobrát lefejezték, a többi négy allegorikus alakot pedig eltávolították. 1936-ban politikai okokból a Szabadság térről a Lippai úti temetőbe száműzték az emlékművet. A csonka főalak a temesvári Bánát Múzeumba került.