A dadogás velünk születhet, de nem kell befolyásolja az életünket

Október 22-ét közel harminc esztendeje nyilvánították a dadogás elfogadásának nemzetközi napjává, melynek célja elsősorban a dadogók társadalmi megítélésének javítása. A Föld lakosságának körülbelül egy százalékát érintő beszédzavarról ma már tudni, hogy nagymértékben genetikai elváltozás okozza. Az örökletes tényezők megnyilvánulása azonban legyőzhető – hangsúlyozza VLAIC ÁGNES dévai iskolapszichológus.

– A legújabb kutatási eredmények szerint a dadogás 90 százalékban genetikai okokra vezethető vissza, közel 50 gén lehet érintett annak a helyzetnek a kialakulásában, amely dadogásban nyilvánul meg. Ahhoz, hogy folyamatos legyen a beszédünk több idegközpont kell összehangolódjon. Ezek az agyi központok irányítják a légzést, a hangképzést, a szájmozgást és a kognitív folyamatokat is, hiszen szükség van arra, hogy tudjuk, mit akarunk mondani. Ha ebbe a komplex folyamatba hiba csúszik, akkor jelentkeznek a különböző beszédhibák. A dadogás is egy beszédzavar.

– És kezelhető?

– Maga az elváltozás nem. Ami azt jelenti, hogy a dadogást okozó elváltozások az érintett személyek élete végéig fennállnak. Van próbálkozás már génterápiás módszerekre. De teljes gyógyulás egyelőre nincs, viszont logopédusi segédlettel, nagyon sok gyakorlással a dadogást okozó elváltozások manifesztálódása megszüntethető, azaz az okok megmaradnak, de a beszéd sok gyakorlás nyomán folyékonnyá válhat. 

– De mi van akkor, ha a dadogás nem a beszédtanulás idején jelentkezik, hanem csak egy későbbi életkorban? Ezt is genetikai elváltozás okozza?

– Nagy valószínűséggel igen. De olyan előfordulhat, hogy valaki, főleg kisgyermek, rövid ideig dadog. Ilyenkor lehet, hogy egyszerűen túl sok információt akar közölni, és belebonyolódik a beszédbe. Vagy ha egy lassúbb természetű, esetleg sok minden iránt érdeklődő gyermeket folyamatosan sürgetnek, senkinek sincs ideje végighallgatni, amit mondani szeretne, akkor is felléphet a dadogás. De ez rendszerint átmeneti, nem tart néhány hétnél tovább, és lehet, hogy nincs genetikai háttere.

– Régebben azt javasolták, a legjobb, ha a szülő, nevelő nem vesz tudomást a dadogásról, nem figyelmeztet, nem sürget, nem tesz megjegyzést. Ez valóban segít?

– Ha az előbb említett átmeneti jelenségről van szó, akkor mindenképp. De a folytonos figyelmeztetés a genetikai okokra visszavezethető dadogás esetén sem használ. Sőt! Ilyenkor nagyon sok múlik a szülőn, hogy mielőbb logopédushoz vigye a gyermeket, mert amint említettem a genetikai elváltozás megnyilvánulása nagymértékben visszaszorítható. A gyermek sok gyakorlással megtanulhat folyékonyan beszélni. Az utóbbi kutatások, amelyek kimutatták a dadogás genetikai okait, nagy megkönnyebbülést hozhatnak a szülőknek. Mert ugye sokáig úgy véltük, hogy a dadogás kizárólag lelki okokra vezethető vissza, és a szülőkben folyton ott volt az önmarcangolás, hogy mit tettem rosszul. Az önvád miatt még türelmetlenebb lett, ami visszahatott a gyermekkel való kapcsolatára, és így alakult ki a boszorkánykör. Most már tudjuk, hogy a szülő nem felelős a dadogás kialakulásáért, a kezelésében viszont óriási szerepe lehet.

– Örökölhető a dadogás?

– Mint genetikai elváltozás, igen, örökölhető. De ez nem jelenti azt, hogy a dadogó embernek feltétlenül dadogó gyermeke lesz. 

– Mekkora a gyakorisága a dadogásnak? Iskolapszichológusként sok esettel szembesül?

– Egyetlen esetem sem volt. Talán elvétve egy-két átmeneti eset. Nem túl gyakori jelenség. A dadogás okainak kutatására leginkább az Amerikai Egyesült Államokban fektetnek hangsúlyt. Az ottani statisztikák szerint a beszédtanulás időszakában lévő gyermekek egy százaléka érintett. Ez azonban nem jelenti azt, hogy a serdülő, vagy felnőtt lakosság körében is marad ez az arány, mert mint mondtam, az elváltozás megnyilvánulása szinte teljesen visszaszorítható. Meglepő módon Romániában is elég alapos statisztika van erre vonatkozóan. Itt is 0,8-0,9 százalékban érintettek az óvodáskorú gyermekek. 

– Aki terápiás úton szabadul meg a dadogástól, mármint a genetikai elváltozás megnyilvánulásától, az örök életére megszabadul?

– Sajnos nem. Ha a lelki egyensúlya felborul, vagy feszélyezett helyzetbe kerül, akkor visszatérhet a dadogás. De általában csak átmenetileg. Aki logopédus segítségével győzi le a dadogást, az olyan légzési, önkontroll módszereket és hangképző készségeket sajátít el, amivel gyakorlatilag uralni tudja a genetikai elváltozás miatti ösztönös beszédzavart. Ha ezeket a módszereket jól begyakorolja, automatikussá válnak, és csak egészen ritkán fordul elő, hogy visszatérjen a dadogás. De előfordulhat. Akár nagy kimerültség vagy stressz okán is. 

– Bár ez a megbélyegzés már régóta megszűnőben van, de azért most is előfordul, hogy a dadogó embert kevésbé intelligensnek véli a környezete. Gondolom, ennek sincs tudományos alapja.

– Határozottan nincs. Az intelligenciának semmiféle kapcsolata nincs a dadogással. A köztudatban azért alakulhatott ez ki, mert a dadogó emberek, mint már említettem gyakran önértékelési gonddal küzdöttek/küzdenek. Emiatt hallgatagabbak, bátortalanabbak lehetnek. De az intelligenciájukat semmiféle vonatkozásban nem befolyásolja a dadogás. Sőt! Nagyon sok kiváló, értelmes, népszerű ember volt dadogós. Ugye az ókorból ismert neves politkus és szónok (!) Demoszthenész mellett Newton, Moliere, Churchill, de Marlilyn Monroe és Bruce Willis is dadogott. Meg a Darth Veder szinkronhangját adó színész is dadogott gyermekkorában. Vagy ott van Ed Shiran, akinél egy műtét után aktiválódott a dadogás, és az Eminem-számok rappelésével sikerült ezt legyőznie. Megemlíthetem Toth Edu magyar stand-up humoristát, aki dadog, és beszédhibáját tudatosan és humorosan építi be előadásaiba. Régebben úgy tanítottuk, hogy a dadogás kizáró jellegű lehet bizonyos hivatások esetében. Például nem lehet dadogó tanár. Ma már ezt is másképp gondolom. Nagyon ajánlom mindenkinek, nem csak az érintetteknek, hogy nézzék meg A király beszéde című filmet, amelyben a főszereplő VI. György brit uralkodó dadog, és a háború idején rádióbeszédet kell mondjon alattvalóinak. Tudja, hogy mint a világ egynegyedét uraló hatalom vezetője, nem tévedhet. A négy Oscar-díjat besöprő film forgatókönyvírója, David Seidler is súlyos dadogással küzdött gyermekkorában, és részben a saját megélései, illetve gyógyulási folyamata ihlették a filmben látható beszédterápiás jeleneteket. A film nagyszerű pszichodráma, amelyben sokféle emberi kapcsolat mélységébe láthatunk bele, de a király és logopédusa közötti együttműködés csodálatra méltó. És eredményes. A dadogás tehát velünk születhet, de nem kell befolyásolja az életünket!