A holnapoknak minden kulcsa két kezedben van

A szárnyra bocsátás öröme és aggodalma lengte be ismét a hétvégén a dévai Téglás Gábor Elméleti Líceumot. Immár 17-szer. A vállukon batyuval, megilletődve álló ballagók soraiban sokan tizenkét vagy akár tizenöt esztendővel ezelőtt még apró óvodásként lépték át először e tanintézmény küszöbét. – „Negyvenketten ballagtok, és negyvenkétféleképpen élitek meg ezt a különleges pillanatot. Vannak, akik önfeledten billennek át életük egyik szakaszából a másikba, van aki az örökkévalóságnak érzett iskolai rabságból röpül át a korlátlannak vélt szabadságba, és vannak, akik kényszerűen megállnak, körülnéznek, és döbbenten fedezik fel, hogy immár egyre több minden múlik rajtuk és csak rajtuk. A döntésekről pedig egyre inkább megtanuljátok, hogy meghozataluk nem csupán szabadságot jelent, de sokkal inkább felelősséget” – fordult a ballagó diákokhoz Szász-Barra Zsófia kisebbségi és informatikai tanfelügyelő, aki egyben végzős diák édesanyjaként állt a pulpitusnál, a pedagógus és a szülő minden aggodalmával és reménységével a szívében. A döntés felelősségére irányította a végzősök figyelmét dr. Máté Márta megyei főtanfelügyelő-helyettes is, aki számos szemléletes képben tárta a diákok elé a lehetőségek tárházát: „Lehetsz gát, vagy lehetsz zsilip. A döntés a tiéd! Lehetsz tükör, melyben visszaverődnek a kicsinyességek rút alakjai, vagy lehetsz ablak, mely kitárja láthatárát a Mindenhatóra. A döntés a tiéd! Lehetsz önző és magadnak való, de akár a mások jólétének vagy érdekeinek szentelve is élheted az életed. A döntés a tiéd! Lehetsz megalkuvó és hiú, de lehetsz bátor és felelősségteljes, a lelkiismereted szerint, ha van... A döntés mindvégig a tiéd! (... Legyél ura a saját életednek, és bízzál mindig Istenben és önmagadban!” –  biztatott a tanfelügyelő asszony, rávilágítva azokra a lehetőségekre, melyek ebben a „több mint iskolában” kínálkoztak a tizenkét év alatt, melyekről mindenki maga kell számot adjon. Tanárnak, diáknak, szülőnek egyaránt szembesülnie kell a befektetett munka eredményével. A tanintézmény azonban, mely e nemzedékkel együtt nőtt fel, valóban több mint iskola. – „Itt, mindig itthon voltatok, vagytok, és bármikor visszatértek, otthonra leltek” – biztatta a végzősöket Balogh Károly-Csaba iskolaigazgató, kollégáival egyetemben köszöntet mondva a szülőknek, akik bíztak e tanintézményben, köszönetet mondva a tanártársaknak és a ballagó diákoknak, akikre a tanulás mellett is mindig számítani lehetett az iskolai, közösségi, egyházi rendezvények szervezésében. „Ezt az önzetlen, segítőkész hozzáállást magatokkal kell vinnetek, hiszen nagy szükség van most erre a világban” – biztatott az iskolaigazgató, Adamis Anna gondolatával erősítve meg ragyogó szemű diákjait: „A holnapoknak minden kulcsa két kezedben van”.  A továbbiakban Palkó Cecília, a dévai Szent Ferenc Alapítvány igazgatónője, Borsai Zoltán, a Kőműves Kelemen Szülőbizottság elnöke, Pogocsán Ferdinánd alpolgármester, valamint a diáktársak nevében Grumezescu Naomi köszöntötte a ballagókat. Sok szép közös emléket elevenített fel Heius Ágnes osztályfőnök, megemlítve a reményteljes indulást, a versenyektől, osztálykirándulásoktól hemzsegő kezdeti időszakot, melyre aztán a világjárvány fagyos csendje telepedett. Az osztályközösség azonban nem bomlott fel. A barátságok elmélyültek vagy újraépültek, és összeforrt közösségként álltak az utolsó középiskolai év kihívásai elé. A felnőtté válás viharai persze ezt a nemzedéket sem kerülték el. – „Köszönet az Oszinak. Ő volt a szikla, aki diákéveink szeszélyeinek hullámaival elsőként találkozott (...) és ő volt az öböl, ahol e nagy hullámverések lecsitulhattak, anélkül, hogy bárkiben, bármiben kárt tettek volna” – mondott köszönetet a reál- osztály nevében Osváth Mihály végzős diák. Köszönet illette a szülőket is, az otthont, ahová a világ és sokszor önmaguk elől is elmenekülhettek a diákok. És köszönet illette a tanárokat, osztálytársakat, a szakács néniket, akiknek gondjuk volt a korgó gyomrok csitítására.  A turizmusosztály nevében Pap Szilárd mondott köszönetet az osztályfőnöknek, tanároknak, szülőknek, nevelőknek. Kásler Enikő osztályfőnök szintén gondos útravalóval látta el diákjait, Mark Lawrence  gondolatával zárva beszédét: „Legyen az élet utazás, haladj afelé, amerre vágysz, hagyj magad mögött mindent, amit cipelni nehéz”. Végül sor került a hagyományos ballagási momentumokra: a kulcsátadásra, az osztályelsők (Beneaţă Tabita, Pap Szilárd, Osváth Mihály és Tófalvi Ágnes) szalagjainak felkötésére, valamint a díjazásokra. A diákok tanulmányi eredményeit Heius Ágnes, Kásler Enikő és Magyari József osztályfőnökök értékelték ki, átadva a megérdemelt díjakat. Idén a Téglás Gábor Elméleti Líceum, illetve a Hauer Erich Társaság díjait két végzős kapta: Tófalvi Ágnes és Osváth Mihály, akik a középiskolai évek alatt  felváltva voltak osztályelsők, számos rangos versenyen szerezve országos elismerést.  A mindenkori RMDSZ-tanácsosok díját ezúttal dr. Máté Márta megyei tanácsos adta át Pap Szilárdnak, illetve Pogocsán Ferdinánd alpolgármester Zala Dánielnek. A ballagási ünnepség a hagyományhoz híven a történelmi magyar egyházak jelenlévő lelkészeinek, Rátoni Csaba református lelkipásztornak és fr. Főcze Bonaventúra plébánosnak az áldásával, közös imával zárult.