A hotdog virslije bűnösebb?

Teljesítményorientált kórház-menedzsmentet, a biztosító és páciens közötti személyre szóló szerződés megkötését, mielőbbi decentralizációt, a háziorvosi rendszer hatékonyabb megszervezését, számos megelőző és szűrő program bevezetését, illetve két új adófajta bevezetését említette a napokban közzétett  reformtörekvései között Cseke Attila, az egészségügyi tárca fiatal vezetője.

Az első reakciók természetesen az új adók bevezetésével kapcsolatban születtek. A gyógyszeripar esetében alkalmazandó „clawback”-rendszer szerint a gyártók, az eladott termékeik árából befolyó nyereségük 5-11 %-ával kell majd hozzájáruljanak a hazai közegészségügy fenntartásához. Az ötlet elvileg nagyszerű, a gyógyszer-gyártók azonban biztos nem örülnek neki.

Az ifjú tárcavezető emellett egy másik adófajta bevezetésével is gyarapítani szeretné a minisztérium kaszáját, egyfajta szenvedélyadót róva ki a gyorséttermi élelmiszerekre, édességekre és szénsavas üdítőkre is. Hogy a McDonald’s és KFC nem fog tapsikolni az ötletnek az biztos, de tény, hogy a kisebb mértékben érintett termelők, forgalmazók, fogyasztók sem nézik jó szemmel a javaslatot. Legalábbis, ami a fast food termékeket illeti.

Sicht-Meitner Gábor, gyorsétkezdei termékeket is forgalmazó vendéglőtulajdonos szerint az új adó ötlete önmagában nem rossz, de képtelenség lesz gyakorlatba ültetni:

– Nem állítom azt, hogy bizonyos gyorsétkezdei termékek nem károsak az egészségre, de nem látom be, hogyan tudnák kategorizálni ezeket az élelmiszereket. Hiszen az sem lenne tisztességes, ha egy hotdog-árusra kirónák az adót, a klasszikus vendéglőkben pedig ugyanazt a virslit és zsömlét, talán magasabb áron is, adómentesen lehetne forgalmazni. Vagy ott vannak a saláták, amik szintén egyaránt előfordulnak a gyorsétkezdék és klasszikus vendéglők menüjében. Vagy a sonkás szendvics, rántott szelet, stb. Szóval véleményem szerint ez csak újabb káoszt okozna a közélelmezési egységekben.

Maguk a fogyasztók sem örülnek az újabb adónak. A fiatal, munkaköre miatt gyakran terepen lévő Lukács Lajos, saját bevallása szerint hetente legalább két alkalommal fogyaszt gyorséttermi terméket:

– Tisztában vagyok vele, hogy nem a legegészségesebb, de még mindig jobb, mint egy száraz kifli, vagy valami agyontartósított élelmiszer. Egyetemistaként is gyakran fanyalodtam gyorsétteremre, mert ezt a kaját diákzsebből is meg lehet venni. Mégiscsak meleg étel. Ha megadóztatják a fast food vendéglőket, akkor egy rakás kis cég fog megint bezárni, maradnak a nagyok, amiket nem érint különösebben egy újabb adó. Márpedig az agyon-fagyasztott, tápérték nélküli kajákat főleg a nagyok kínálják.

Fleischer Paula, gyógyszerészként úgy véli: az a pár lejes többletkiadás senkit sem fog leszoktatni az egészségtelen étkezésről. – Legtöbben kényszerűségből esznek gyorsétkezdében, mert pénzükből, idejükből nem futja egyébre. Aki szórakozásból jár például a McDonald’s-ba, annak pedig nem számít az az egy-két lejes plusz kiadás. Szerintem az egészséges táplálkozásra való nevelést iskolai szintű, tájékoztató jellegű programokkal kellene támogatni. A gyermek magától mond le a hamburgerről, olajos rágcsálnivalókról, szénsavas üdítőkről, ha megértetik vele, hogy ez mennyire káros az egészségére. A tárca bevételeit pedig inkább a már meglévő szenvedélyadók növelésével lehetne gyarapítani. A cigaretta és alkohol árát növelni lehetne a csillagos égig, mert ezek nélkül jól el lehet élni. Sőt! A mai rohanó világban azonban a gyorsétkezdékre kivetendő adó épp a kisjövedelműeket terhelné újabb kiadással, véli a gyógyszerésznő.

Az új adó ötlete tehát nem örvend túl nagy népszerűségnek, legalábbis  a gyorsétkezdei termékek terén. A szénsavas üdítők, édességek „szenvedélyadójának” bevezetésével viszont elnézőbbnek mutatkoznak a fogyasztók, sőt a forgalmazók is.  A megkérdezett személyek mindannyian úgy vélik: a szénsavas üdítők gyártóira kiróható az új adófajta, még akkor is, ha ez a termékek drágulását vonja maga után.  – Az ilyenfajta üdítők valóban sok egészségre káros anyagot tartalmaznak, ráadásul bármely közélelmezési egységben, boltban ott van olcsóbb és egészségesebb alternatívaként az ásvány- vagy sima ivóvíz. Az üdítők összetételük alapján könnyebben kategorizálhatók is, mint az élelmiszerek, tehát e téren elképzelhető lenne az említett adó bevezetése – véli a vendéglőtulajdonos.

A gyártók várható háborgása azonban még hátra van.  Az egészségügyi tárca vezetőjének idei prioritás-listáján pedig a szenvedélyadó bevezetése minden bizonnyal egészen hátra fog csúszni, ha valóban a siralmas közegészségügyi szolgáltatások javítására akar koncentrálni.