A Japán elleni atomtámadások emlékezete

Czernák Ferenc, nyugalmazott vegyoltalmi és atomvédelmi főtiszt a szerkesztőségben keresett meg. Úgy érezte, hogy a Hirosimát 1945. augusztus 6-án ért atomtámadással kapcsolatban el kell mondania: a jelzett napon 8.15 órakor új korszak nyílt az emberiség történelmében. Félelmetes dolog történt, mert az atomfegyvert használták fel a japánok ellen. Harmadnapra, augusztus 9-én egy másikat is ledobtak Nagaszakira. A B–29-es gépet, amely az atombombát ledobta, a pilóta anyjáról nevezték el (Enola Gay), amit Czernák Ferenc elképesztőnek, visszataszítónak tart.

Hogy miért dobták le az atombombákat?

Az állítás, miszerint meg akarták óvni az amerikai katonáknak az életét, csak részben igaz, ezzel próbálják leplezni a szörnyű tettet, miszerint élőben akartak végrehajtani egy kísérletet – történetesen a japán népen. Mert nem katonai célpontokat, hanem békés városokat pusztítottak el. Az első atombomba Hirosimában mintegy 140 ezer áldozatot követelt, Nagaszakiban valamivel kevesebbet, mert közel 2,5 kilométerrel távolabb dobták le a tervezett helytől. Ugyanakkor azért is volt eltérés az áldozatok száma között, mert Hirosima sík területen feküdt, miközben Nagaszaki dombos vidéken, ezért a domborzat is sokat kivédett a támadás erejéből. Czernák Ferenc szerint Japánt az elenne elkövetett két atomtámadásnak a borzalma mentette meg az Egyesült Államok és a Szovjetúnió közötti felosztástól.

Kinek volt szüksége a kísérletre?

A győzteseknek. Nemcsak az amerikaiaknak, hanem az oroszoknak is.

Amikor ugyanis az oroszok Japánban partra szálltak, elkezdtek kísérletezni: egyes csoportokon megpróbáltak segíteni, másokat viszont sugárzás alatt hagytak.

A Japán ellen végrehajtott atomtámadásoknak a jelentősége manapság felértékelődik az orosz–ukrán háború kapcsán. Czernák Ferenc szerint, ebben a háborúban a fehér-fekete csíkos zebrák harcolnak a fekete-fehér csíkos zebrákkal, ezért a kívülálló nem tudja megállapítani, ki hova tartozik. Szerinte az egy belső szláv háború, amihez nekünk semmi közünk, ezért Orbán Viktor helyesen áll hozzá. Egyébként az ukránok amúgy sem viselkedtek olyan módon a kisebbségekkel, hogy megérdemelnék a támogatást.

A legnagyobb baj, hogy e konfliktus kapcsán nagyon könnyen lángra lobbanhat a világ, miközben az amerikai befektetők felvásárolták az ukrán termőföldet, ezért most már az ő érdekük, hogy eladhassák az ukrán búzát.

Hasonló kísérleteket egyébként a szovjetek is végrehajtottak Jukov marsall idején, amikor az 1950-es években német ruhába öltöztettek, fegyverrel felszereltek egy dandár német hadifoglyot. Azokon minden szerelék új volt, rangokat adtak nekik, fegyverrel is felszerelték őket, majd létrehoztak egy dandárnyi német hadállást, amelyre atombombát dobtak, ezért pillanatok alatt, mintegy 4000 ember pusztult el, kísérleti nyúlként. Maga aktív katonatisztként látta a filmet, de nem az elégett embereket, hanem a megolvadt technikát mutatták be 12 évvel a háború után. Az talán még érthető, hogy a volt ellenséget, a német hadifoglyokat kísérleti nyulakként pusztították el. Az viszont, hogy az atomcsapástól sújtott területre felderítőkként az orosz katonákat is beküldték, akik a sugárzás következtében ugyancsak elhunytak, azt képtelen megérteni. Azok tudták, hova akarják küldeni őket, ezért nem akartak menni, de a tisztek csizmarúgásokkal kényszerítették be őket a páncélkocsikba. Nyomtatott papírral látták el őket, hogy a radióaktív portól az megvédje a ruhájukat. Természetesen, a film már nem mutatta, hogy a szovjet katonákkal mi történt, de bizonyára előbb-utóbb, a kapott radióaktív dózis arányában azok is elpusztultak – zárta mondanivalóját Czernák Ferenc.