„A jót nem rontom el”

Győröd... A Temesvárral szinte összenőtt helység nevét hiába keresné bárki a mai térképen, mert helyette Ghirodát találna, és hosszú időnek kell még eltelnie ahhoz, hogy beépüljön a magyar köztudatba. 

A Nyugati Jelen következetesen tesz ennek érdekében, Győrödként említi, és az idős Csurgó Sándor, a lap régi híve mindannyiszor örül, amikor olvassa, annál is inkább, mert mindenre figyel az első betűtől az utolsóig. Olyan ember ő, aki hajlott kora ellenére követi a világ folyását és kritikus szemmel rostálja ki az ocsút a tiszta búza közül.

Földhöz ragaszkodó ember lévén, mtsz-elnök korában és tanácselnökként sem feledkezett meg arról, hogy a kezük munkájából élő embereket szolgálja. Ennek tulajdonítható, hogy a győrödiek ma is tisztelettel tekintenek rá, a régiek körében megmaradt Sándor bácsinak, akinek a szavára érdemes odafigyelni. Ezek után érthető, miért kereste meg idős korában azt a közösséget, ahol szombat délutánonként együtt lehet a maga korabeliekkel és ahol anyanyelvén szólal meg mindenki.

Az elmúlt hét végén aztán a szívét is ünneplőbe öltöztette.

– A Temesvári Magyar Nyugdíjas Klub szeretettel köszönti legidősebb tagját, Csurgó Sándort 90. születésnapján, adjon Isten neki egészséget, örömökben gazdag esztendőket családja és nyugdíjas klubunk tagjainak körében! – fogalmazott Béres Margit elnök a köszöntőjében, és taps, virágcsokor, koccintás, baráti kézfogás pecsételte meg az összetartozást. Finom csokoládétortával Marika, az ünnepelt leánya vendégelte meg a lelkes közösséget, és nem is tagadta, hogy boldog, amiért a nyugdíjasok nagy családja szívére ölelte az édesapját.

– A 90 esztendő alatt sok víz lefolyt a Begán, de a múltról nem akarok ma beszélni. Félreteszem a rosszat, és nem rontom el a jót – mondotta a köszönetébe beleszőve érzéseit a sokat megélt idős ember, és arcáról lerítt örömteljes meghatottsága.

Pedig a régi családi naptárak és feljegyzések nem csak piros tintával íródtak... A jó feleség elvesztése, balesetben, fiatalon elhunyt Aladár fiának az emléke, a helységrendezésnek áldozatul esett családi ház lerombolása mély nyomokat hagyott az életében. Csak gondos leánya és annak családja, két unokája, két dédunokája meg a rokonság gyógyítgatja jó szóval a régi sebeket. A telefonhívások határon túlról, az itthoniak figyelmessége, a naponta érkező újság sok olvasnivalója, a nyugdíjas klub ragaszkodása bizonyítja, hogy napos oldala is van az életének.

– Az egészséget Isten adja, a békességet mi magunk – mondotta Marika, aki titokban szervezte meg a 90. születésnapot idén, és emlékezetes meglepetésnek bizonyult. Hírét elviszi az újság, és bekerül Csurgó Sándor bácsi hagyatékába.

Az már csak ráadásnak számított, hogy az életkorban hátrébb „kullogókat” is meleg szeretettel köszöntötte a nyugdíjas közösség: Béres Margit, Berde Erzsébet, Major Julianna, Olasz Ilona, Pál Karola, Rácz István születésnapja és az Ágnesek névnapi köszöntője is januárban hangzik el a klubdélután programjában. Tiszteletben tartott hagyomány ez. Az összetartozás apró láncszemeit együtt kovácsolják, hogy tartós legyen.

A 90 éves Csurgó Sándor szavaival élve, őrizzük a jót és ne rontsuk el.