A közösség ünnepe

A Zsil völgyében, az ezeréves határ tövében is megemlékezett a szórványmagyarság az 1848–49-es forradalomról és szabadságharcról, a nemzeti hősökről. Akárcsak a járvány előtti években, idén is közösen ünnepeltek a magyar történelmi egyházak, az RMDSZ, a civilszervezetek és az egybegyültek. 

Naponta megélt hit

Lupényban az unitárius templom volt az ünnepség helyszíne. Márton Edit unitárius lelkésznő imája után Alexandru Ruști római katolikus plébános szólt lélekből jövő szép szavakkal az egybegyűltekhez. „A magyarság nélkül Erdély szegényebb lenne, sokat köszönhetünk nektek”, hangsúlyozta szép magyar nyelven a román nemzetiségű plébános. Az 1848-as forradalom összeköti a magyarságot, de ez csak Istenbe vetett hitre épülhet. A magyarság nem vesztette el a hitét, s az elbukott szabadságharc ellenére a sorsa kedvezőre fordult később, a haza pedig kivirágzott. Ha van hit, lesz remény és lesz áldás is, a kokárdát pedig a szívünkben kell viselni nap mint nap, üzente ünnepi felszólalásában Borzási Sándor baptista lelkipásztor. Hasonlóan vélekedett Ary László református lelkipásztor is, aki Jézus példájából vezette le a hazafiságot, mint a hazában élő emberek szeretetét. A hazafi nem saját magáért, hanem nemzettársaiért küzd a szeretet nevében. A haza és a nemzettársak iránti szeretet azonban önvizsgálattal is kell párosuljon, saját magunkkal is szembe kell néznünk, üzente ünnepi felszólalásában Benedekfi Dávid helyi RMDSZ-elnök, aki a nemzeti kokárda mellé kék-sárga színűt is feltűzött, de nem az ukránság, hanem a székelység tiszteletére. Kacsó-Doboly Izabella államtitkár március idusának hősei előtt hajtott fejet – nekik harcolniuk kellet azért a szabadságért, amely számunkra magától értetődő, holott a szomszédban most is fegyverrel harcolnak érte. Erdélyi magyarként is fontos kihívások előtt állunk, számunkra is „itt az idő”. Itt az idő, hogy felvállaljuk magyarságunkat a népszámláláson, a haza hívására pedig felelős döntést kell hozni az április eleji választásokon. Segesvári Károly, a Hunyad megyei magyar ifjúsági tanács alelnöke az ifjúság lelkesedését és lendületét hangsúlyozta, amely jelentős szerepet játszott a magyar szabadságharcban. Bodó József nyugalmazott történelemtanár Hunyad megye szabadságharcban játszott kiemelkedő szerepét domborította ki, majd a helyi iskola magyar tagozata diákjainak a verses előadása következett. A hagyományokhoz illően, a megemlékezés a lupényi magyarság kincses ládájának és nagykönyvének átadásával ért véget, melyet az unitáriusok vettek át a reformátusoktól. A szeretetvendégség után az ünneplő magyarság átment a római katolikus templomkertbe, ahol a székely kopjafa megkoszorúzásával és a magyar és a székely himnusz eléneklésével végződött az ünnepség.

Örökérvényű üzenet

A szomszédos Petrozsényban is évről évre váltakozó helyszínen, együtt ünnepelték a helyi és szomszédos településekről érkezett magyarok a modern magyar nemzet 1848-as megszületését. Idén az ünnepség a római katolikus templomkertben lévő kopjafa megkoszorúzásával kezdődött, ahol az ifjú Kutasi Zsolt elszavalta a Nemzeti dalt. Az ünnepség a templomban folytatódott, szintén ökumenikus istentisztelettel. „Nem múzeumba gyűltünk össze régóta elhunyt hősök tiszteletére, hanem példájukat követő élő közösségként” – jegyezte meg ünnepi köszöntőjében szép magyar nyelven Ciprian Șcheianu helyi plébános.

Az élet gyakran horrorfilmhez hasonlít, az Istenbe vetett hit azonban felemel bármilyen mélységből. Merjünk álmodni, hangsúlyozta Farkas Vilmos petrillai református lelkipásztor.

Kutasi Csaba helyi RMDSZ-elnök az 1848-as márciusi ifjak erős közösségi szellemiségét méltatta, akik aktívan cselekedtek a közös célokért – nemzet és szabadság – nagy áldozatott vállalva ezért. Áldozatuk példaértékű, azzal a magyarok kivívták az utódok és a világ tiszteletét. A magyarság akkor érett nemzetté, a magyar szabadság akkor kezdődött, s azóta is táplálékot ad újabb és újabb nemzedékeknek, hangsúlyozta az idősebb Kutasi. Végül is a márciusi ifjak kiáltványának első pontja – legyen béke, szabadság és egyetértés – örök érvényű, s nemcsak a magyarság számára, hanem a világon mindenütt. Erdélyben és Magyarországon ugyanúgy, mint például Ukrajnában vagy Moszkvában, hangsúlyozta Szoboszlai István, a magyarországi Várpalota testvérváros képviselője. Széll Lőrincz, Hunyad megye alprefektusa szintén a magyar szabadságharc örökérvényűségét és egyetemességét hangsúlyozta, arra szólítva fel az egybegyűlteket, hogy a bennünket érő kihívások – nevezetesen népszámlálás és magyarországi választások – mellett fordítsuk figyelmünket kelet felé is, a szabadságért manapság oly nagy áldozatot vállaló szomszéd ország felé, majd Nicolae Ciucă kormányfő üzenetét tolmácsolta.

Körösi Viktor Dávid, Magyarország kolozsvári vezető konzulja Orbán Viktor miniszterelnök üzenetét olvasta fel, hangsúlyozva, hogy manapság a magyarság felvállalása csak akarat kérdése, immár a szórványban is.

Tiberiu Iacob-Ridzi petrozsényi polgármester évek óta – kokárdát kitűzve – együtt ünnepel a helyi magyarsággal, s nemcsak azért, mert édesapja magyar, hanem azért is, mert a Zsil völgye és Petrozsény nagyon sokat köszönhet a magyaroknak, a bányavidék egyszerűen elképzelhetetlen lenne a magyarság hozzájárulása nélkül.

Érdemes magyarnak lenni, érdemes felvállalni az azzal járó küzdelmet a szórványban is, az 1848-as hősök öröksége, az évente március 15-én feltűzött kokárda kötelez erre. Nemcsak a múltat kell tisztelni, hanem a jövőt is építeni kell, hangsúlyozta Winkler Gyula EP-képviselő, a Hunyad megyei RMDSZ elnöke, határozott hangon elítélve a szomszédban történő vérengzést. Világosan különbséget kell tenni az agresszor és az áldozat között, összemosásuk erkölcsileg teljesen elfogadhatatlan, ezt éppen a magyar történelem szabadságharcai bizonyítják.

A helyi Jézus szíve iskola és gyermekotthon diákjainak verses előadása után a nemzeti ima eléneklésével és szeretetvendégséggel ért véget a petrozsényi ünnepség.