„A legnagyobb áldozatot vállalták a szabadságért”

A történelem egyik legnehezebb terhét, a magyar gyász terhét hordozza Arad immár 177 éve. 

Október 6-án a Megbékélési parkban közös főhajtásra gyűltek össze az aradi vértanúk emléke előtt. A megemlékezés egyszerre szólt a gyászról, a szabadságért hozott áldozatról és arról a felelősségről, amelyet a múlt öröksége a jelen nemzedékére ró.

Immár negyedik éve, hogy a Toroczkai István Egyesület és az Aradi Huszár Egyesület lovasai ünnepélyesen bevonulnak a térre, megadva az esemény méltóságteljes keretét. Az emlékezőket Tóbiás Tibor református esperes imája vezette be az ünnepségbe. Arra hívta fel a figyelmet, hogy az elődök áldozata ma is kérdést intéz hozzánk: mit kezdünk a nekünk adatott szabadsággal, lehetőséggel és felelősséggel? Hűségre, bátorságra, a béke keresésére, és arra intett, hogy szabadságunkkal ne egymás ellen, hanem egymás javára éljünk.

A megemlékezésen jelen volt Kelemen Hunor, az RMDSZ szövetségi elnöke, Grezsa Csaba, Magyarország kolozsvári konzulátusának főkonzulja, Tóth Csaba alprefektus, Călin Bibarț polgármester, Faur Lazăr alpolgármester, Iustin Cionca, Arad Megye Tanácsának elnöke, Péró Tamás alelnök, valamint Faragó Péter, az RMDSZ Arad Megyei Szervezetének elnöke, a román kormány főtitkárhelyettese. Az eseményen részt vettek az aradi közélet, valamint a társadalmi szervezetek és intézmények képviselői és még sokan mások.

Călin Bibarț beszédében úgy fogalmazott: a vértanúk olyan eszményért adták életüket, amely minden nemzet számára fontos és tiszteletre méltó: a szabadságért. Kiemelte, hogy a mártírok emléke ma is él azokban, akik nem felejtenek, hiszen egy közösség csak akkor tud jövőt építeni, ha ismeri és őrzi saját történelmét.

Kelemen Hunor beszédének középpontjában ugyancsak az örökség és a felelősség állt. Mint rámutatott, az aradi vértanúk története 177 év után sem zárult le: az életükben hozott döntés, a szabadság ügye és az általuk vállalt áldozat ma is erőt ad. Arad ezért nem csupán a gyász helye, hanem annak bizonyítéka is, hogy amit valaki a közösségéért tesz, az az élete után is tovább él.

Az RMDSZ szövetségi elnöke a Szabadság-szobor visszaállítását az erdélyi magyar közösség emlékezetért folytatott küzdelmének fontos eredményeként idézte fel, ugyanakkor arra is figyelmeztetett: a megszerzett jogok és lehetőségek nem maguktól maradnak fenn. A szabadság megőrzése a hétköznapokban is felelősséget kíván a tanártól, a vállalkozótól, a fiataltól, a közösségszervezőtől és mindenkitől, aki a maga helyén tesz a közösségért.

Kelemen Hunor szerint az aradi tizenhárom példája azt is megmutatja, hogy a különbözőségek ellenére lehet közös ügyekben egymásra találni. Mint fogalmazott: „nem kell mindenről ugyanazt gondolnunk, de amikor a közösség iskolái, anyanyelve, jelképei vagy jogai kerülnek veszélybe, egymás mellett a helyünk”.

Faragó Péter arra emlékeztetett: Aradon október 6-a nem csupán a nemzeti emlékezet része, hanem a város saját történetéé is. Itt nem egy távoli eseményre emlékezünk, hanem arra a történetre, amely ezen a helyen történt. Szerinte a vértanúk történetének mai üzenete abban is rejlik, hogy a szabadság soha nem lezárt történet: minden nemzedéknek megvan a maga feladata abban, hogy megőrizze, amit elődei megszereztek, és továbbépítse a közösség jövőjét.

Beszédének fő gondolata volt, hogy ami ma természetesnek tűnik – a magyar iskola, az anyanyelv használata, az intézmények vagy a politikai képviselet –, amögött korábbi nemzedékek munkája és áldozata áll. Ahhoz pedig, hogy mindez a jövőben is természetes maradjon, a jelen nemzedékének is meg kell tennie a maga részét.

A megemlékezés hangulatát az Aradi Református Egyházmegye ifjúsági zenekara, az EMIFI is gazdagította. Különleges pillanatot jelentett a Csiky Gergely Főgimnázium diákjainak fáklyás bevonulása is: a fiatalok körbeállták a Szabadság-szobrot, miközben a megemlékezők egymás után helyezték el koszorúikat.