A selyem öltöztet, a gyertya mézes illata kényeztet

A gyertya a lakás dísze is lehet, s nemcsak az ünnepeket, hanem a hétköznapokat is kellemesebbé, hangulatosabbá, szebbé teheti. Azt már csak saját ízlésünk dönti el, hogy milyen gyertyákat szerzünk be, hiszen a kereskedelemben végtelen formájú, méretű és illatú termékeket tudunk vásárolni. Ami pluszt adhat a gyertyaimádóknak, az az igényesség, a minőségre, a természetességre fektetett hangsúly. Ebben az esetben a legjobb választás a méhviaszból készült gyertya, hisz ez olyannyira természetes, hogy a méhek tulajdonképpen ebben tárolják a mézet. Kranowszky Nagy Andrea közgazdász egyik hobbija nem hétköznapi: a méhviasz gyertyaöntés. Szükségletből született az igény, hogy saját magának készítsen ilyen gyertyákat, mivel akitől ezeket sokáig vásárolta, külföldre költözött, így már nehezebb lett a beszerzés. Andrea az internetről tanulta a technikát, nem végzett tanfolyamot, nem tanította senki, így lett ez egy szép hobbi, egy amatőr hobbi – ahogyan ő fogalmaz.

– Gyertyaöntés, gyertyamártás, gyertyafeltekerés – te milyen technikát alkalmazol?

– Én többnyire a gyertyaöntést, de az RMDSZ-szervezte foglalkozásokon a gyertyafeltekerést is szoktam használni, az nagyon egyszerű és könnyű a gyermekek számára is. Ez csupán annyiból áll, hogy a lapviaszba belehelyezzük a kanócot, és miközben melegítjük, feltekerjük.

– Honnan szerzed be az alapanyagot?

– A tiszta méhviaszt a termelőtől vásárolom. Nem szeretem a szaküzletben kapható méhviaszt, lapviaszt, mert az illatában érződik egy idegen anyag, ami nem tipikus méhviasz illat, nekem ez nem nagyon tetszik, ezért inkább nagy tömbbe kiöntve megveszem a méhésztől. A kanócot szakboltban vásárolom, nincs benne semmi különös, a szokványos kanócot használom.

– És hogyan lesz mindezekből gyertya?

– A gyertyaöntési folyamat kezdete, hogy a férjem feldarabolja a méhviasz tömböt, én a gázon megolvasztom egy sima edényben a kellő mennyiséget. Azt mondják, hogy a tejforraló, a duplafalú edény a legjobb erre, mivel kell vigyázni a hőfokra, hogy a viasz ne égjen meg. Hiszen ha túlforrósodik, elkezd buborékolni, füstölni, az már nem jó, az illata sem kellemes. Én egy sima edényt használok, az is beválik, ha jól odafigyelünk. Egy állandó magas hőfokon szépen, lassan kell megolvasztom a méhviaszt, utána pedig kiöntöm szilikon formába, de előbb belehelyezem a kanócot, erre öntöm rá a folyékony masszát. A forma az tetszőleges, amilyent éppen akkor szeretnék. Fontos tudni előre, hogy az adott forma mennyi méhviaszt vesz föl, hogy ne öntsünk bele sem túl sokat, de kevés se legyen. Amikor megtelt a forma, hagyjuk, hogy megkössön. A megkötési idő a gyertya méretétől függ, ez 10–15 perctől órákig terjedhet. Ha régebbi a gyertya – nem használtuk el, nem gyújtottuk meg sokáig – meglehet, hogy kicsapódik rajta egy halvány, fehér réteg, de ez egy természetes képződmény, amit forró vízzel lemosva vagy sima törléssel eltűntethetünk, és a gyertya visszanyeri eredeti fényét, szépségét. Azt tudni kell, hogy emiatt az illatát és minőségét egyáltalán nem veszíti el.

– Nagyon sok szép és különleges gyertyát készítettél már, némelyik azonban sötétebb, míg van, amelyik világosabb színű. Ez minek tudható be?

– A méhviasz színbeli különbsége teljes mértékben attól függ, hogy a méhecske mit fogyasztott. Ha a méhész éppen akkor pergeti, amikor a méhecske repceföldön volt, akkor egy világosabb méhviasz jön ki belőle – a repceméz is fehéres, ugye. Vagy ha a méhecske éppen erdei virágokon szálldosott, akkor sötétebb lesz a viasz színe.

– Köztudott a méhviaszgyertyának a gyógyhatása…

– Valóban, a természetessége, a kellemes meleg fénye és a lágy illata mellett még az egészségre is jó hatással van. Mivel ezt a viaszt a méhecskék állítják elő, benne van a pollen, a méznek az illatanyaga, minden jó dolog, amit a természetből összegyűjtött. A valódi méhviaszból öntött gyertyából nem szabadulnak fel káros füstgázok égés során. Magas az olvadáspontja, nem csöpög, a belekeveredett méz és virágpor miatt természetes aromája van, és égéskor negatív ionokat bocsát a levegőbe, amelyek képesek megkötni a levegő por-, pollen- és baktériumtartalmát, az allergén anyagokkal együtt. Az így elnehezülő részecskék a gravitáció hatására aztán a földre hullnak, ahol könnyen felporszívózhatjuk őket.

– Nem egy szokványos hobbi a gyertyaöntés sem, de azt hiszem a selyemfestés még ennél is különlegesebb. Mert neked még egy ilyen hobbid is van. Mikor és hogy kerültél kapcsolatba a selyemmel?

– Ezelőtt 5–6 évvel Sayti Krisztina aradi származású hölgy tartott egy tanfolyamot, amelyen részt vettem. Itt megtanultuk a kontúrozást, a festést és a sótechnikát. Első alkalommal egy képet készítettünk, felhasználva mindhárom technikát.

– Azóta már számtalan, szebbnél szebb selyemkendő került ki a kezed alól. Mondhatjuk, hogy „megfertőzött” a selyemfestés?

– Megtetszett nagyon, a tanfolyam után beszereztem a hozzávalókat, és azóta készítem egyedül a tanult technikákat alkalmazva, de csakis hobbi szinten.

– Milyen alapanyagok kellenek?

– Kell hozzá selyem, keret/ráma – amire kifeszítjük a selymet, festékek – külön a kontúrhoz, külön a festéshez, ecsetek, kézügyesség, jó hangulat és idő.

– Felvázolnád a folyamatot, kérlek?

– Dolgozhatunk sablonnal, vagy szabad kézzel, kinek milyen a kézügyessége, ugyanis a legelső lépés, hogy a selyemre rárajzoljuk a választott mintát ceruzával, majd a kontúr festékkel ráhúzunk. Miután ez megszáradt, kezdhetjük a festést. A kontúrozáshoz fontos a keret, amire kifeszítjük a kendőt úgy, hogy az ne érje az asztalt, vagy az alatta lévő felületet, így lehet nagyon könnyen dolgozni. A selymet színezhetjük, festhetjük, kontúrozhatjuk, de batikolással is nagyon szép eredményt lehet elérni. Megannyi technikánál fontos betartani a szárítási időt, ez olyan 5–6 óra. A kész terméket a száradás után vasalni kell, hiszen a meleg hatására a festék megköt, és nem engedi már a színét. Fontos tudni, hogy ezeket mind kézzel kell mosni, és a megadott hőfokon vasalni. A kontúros kendőket a visszáján kell vasalni alacsony hőfokon, mert a kontúrfesték gumis állagú.

– Mi fogott meg ezekben a hobbikban?

– A gyertyaöntést azért csinálom, mert tetszik az illata, és nagyon szép a végtermék. Nagyon szeretem, amikor a készítés folyamán az egész lakás egy kellemes, mézes, méhviaszos illatban fürdik. A selyemkendő öltöztet, a selyemfestés meg nagyon pihentető, és azon idő alatt, amíg „pihenek”, jönnek az egyéb ötleteim is. Szeretem azért is, mert ugye nagyon különleges és egyedi, mivel nem lehet két egyforma kendőt készíteni.