A szolgálati helyén, ahova Isten rendelte, otthon van

Nt. Szabó Sándor baptista lelkipásztor a közelmúltban kapcsolódott be az arad-belvárosi baptista gyülekezet szolgálatába, ennek kapcsán beszélgettünk.

– Tiszteletes úr, hogyan, illetve honnan került a gyülekezet szolgálatába?

– Nagyváradon születtem 1991. július 14-én, a szüleim a Szilá­gy­ságból költöztek oda a munkavégzés okán az 1970-es évek elején. Én már Nagyváradon születtem, ott nevelkedtem, illetve végeztem el a középiskolát, majd beiratkoztam a teológiára, amivel párhuzamosan a Közgazdasági Egyetemen is tanultam. A tanulmányok elvégzése után 4 évig a Bihar megyei Belényes melletti Magyarremetén éltünk, illetve szolgáltam lelkipásztorként. Immár 6 hónapja az aradi gyülekezetben szolgálok.

– Ha elvégezte a közgazdasági egyetemet is, közgazdászként bizonyára több pénzt kereshetne. Miért választotta mégis a lelkipásztori szolgálatot?

– Elsősorban azért, mert a közgazdaságra nem igazán volt lelki ráhangolódásom, érettségi után ugyanis nem voltam egészen biztos, milyen irányba kellene indulnom. Az egyetemi évek alatt, illetve a mesteri fokozat megszerzése idején sem tudtam lelkileg igazán ráhangolódni. Nem volt mérvadó számomra, ezért inkább a lelkészi pályát folytattam, mert meggyőződésem: az embernek a szíve titokzatosan vagy valóságos módon, de Isten hangjának a lüktetését megtapasztalja. Úgy érzem, hogy Isten vezetett ebbe az irányba, hangolt rá a lelkipásztori szolgálatra. Jó döntés volt hallgatni e hangra, erre a megértésre, ugyanez erősíti meg az aradi szolgálatot is. Az ember békességet érez, hogy ahol tartózkodik, ott jó helyen van, ott tud igazán kibontakozni, ott tapasztalja meg az életet. Ehhez hasonlót a Közgazdasági Egyetemen folytatott tanulmányaim idején nem tapasztaltam. Természetesen a két egyetemen szerzett oklevél anyagi vonzatai között különbség van, de ez számomra nem képezett különös vonzerőt. Ennél sokkal fontosabb, ha tudom: a helyemen vagyok, ahova Isten rendelt. Szerintem az ember életének két fontos állomása van: amikor megszületik, illetve, amikor felismeri, hogy miért született. A teológiai tanulmányaim megadták a jelzett miértre a választ.

– Aradon milyen fogadtatásban részsültek?

– Nagyon kedvesen fogadtak, már a költözésünkkor a szolgálati lakásnál a hívek összegyűltek, egyrészt fogadni, ugyanakkor segítettek a lepakolásban és berendezkedésben. Ezzel párhuzamosan, több napon keresztül vigyáztak a gyermekeinkre is, amíg mi berendezkedtünk, otthonossá tettük a szolgálati lakást, ahol mindennek meg kellett találnunk a helyét. Ez idő alatt, naponta váltakozva, egy-egy fiatal család vállalta a 3 gyermekünkről való gondoskodást, ami nagyon nagy segítség, illetve hasonló kedvesség volt a részükről.

– Hány hívet számlál manapság a belvárosi gyülekezet?

– 78-an vannak, nem csupán a létszámot, hanem a lelki érzületet is számba kell venni, szerintem minkét kritérium jó.

– Milyen tervekkel érkezett Aradra?

– Terveimet úgy fogalmaztam meg, hogy az érkezésünk után az ismerekedés, a barátkozás, a bizalom kiépítésének az időszaka következik. Most éppen ebben az időszakban vagyunk, és arra próbálom a tagokat ösztönözni, hogy bátorodjanak, erősödjenek, amiben segítséget szeretnék nekik nyújtani a Bibliára támaszkodva. Jézus Krisztus az, aki a legnagyobb viharok közepette is békességet tud adni az embereknek. Sokszor talán nekünk, lelkészeknek kell erre emlékeztetnünk Istennek a népét. 

– A közösségépítés az istentiszteleteken túlmenően, bizonyára más alkalmakon is történik. Milyen foglalkozásokat szokott szervezni?

– A vasárnapi istentisztelet egyik alappillére a közösségépítésnek, hiszen vasárnap délelőtt és délután is vannak alkalmaink. Ezenkívül hétköznapi alkalmakon a fiatal házasokkal, de a gyermekekkel is kisebb csoportokban rendszeresen találkozunk. Nagyobb szervezésbe még nem fogtunk, mert az ismerkedésnek van olyan változata is, hogy személyesen szeretnék a családokhoz is eljutni. Mindenkihez el akarok menni, megismerkedni, meghallgatni őket, együtt imádkozni velük. Mindez több energiát és időt igényel, ezért manapság ezzel foglalkozom. Nyáridőben a fiatalabb családokkal szeretnénk közös hétvégi táborozást szervezni. Ugyancsak nyáron a gyülekezettel tervezünk közös kirándulást, ami azt jelentené, nemcsak egyszer egy héten, a gyülekezetben találkozzunk, hanem kikapcsolódva több idő jusson a beszélgetésekre, egymás megismerésére. A személyes ismerkedésre a gyülekezet tagjai részéről érzek bizonyos vágyakozást, ezért magam is a személyes ismerkedésre próbálok minél több időt és energiát fordítani.

– A baptista gyülekezetekhez tartozó családokban általában több gyermek születik, mint a történelmi egyházak közösségeiben. Az önök gyülekezetéhez manapság hány gyermek tartozik?

– Jelenleg 15, közülük a legfiatalabb 4 hónapos, a legidősebb 6 éves. Az utóbbi években a fiatal családok körében megjelentek bizonyos kihívások a távozás terén, de szerencsére nálunk maradtak. Utána szépen, sorban jöttek a gyermekek is.

– A gyermekekkel külön foglalkozik-e?

– Hétköznap olyan program is működik, hogy kizárólag a gyermekekkel foglalkozunk. Főként este, amikor közösen bibliai történeteket tanulunk meg, hogy a bibliai tanításokat a jelzett történeteken keresztül adjuk át nekik.

– A gyülekezet gyermekei magyar nyelvű óvodába, iskolába járnak-e?

– Java részük igen, mert nálunk kevés a vegyes házasság, a fiatalok inkább a gyülekezeten belül próbálnak párt találni maguknak. Az előző szolgálati helyemen azonban jobban megmutatkozott a vegyes házasság ténye. Talán azért is, mert az ottani gyülekezet kis magyar szigetnek számított, miközben a környező településeken román ajkú emberek laktak, ezért az is megtörtént, hogy a gyülekezet tagjai jobban beszélték a román nyelvet. Ennek ellenére a családoknak a nem magyar tagjai is nálunk maradtak.

– A belvárosi gyülekezetben mikor szerveznek bemerítést?

– Ez nem rajtunk múlik, hanem Istennek a műve, akinek mi is szeretnénk az eszközei lenni, szeretnénk, ha a bemerítés által szaporodna a gyülekezet. A mi részünket szeretnénk megtenni, egyrészt bátorítással, illetve tiszta szolgálattal bemutatni az evangéliumot, megadva az egyénnek a szabad választás lehetőségét. Bemerítést akkor szervezünk, ha iránta, életkortól függetlenül, vannak érdeklődők. Bemerítés előtt van egyfajta felkészítő, és ha valaki meghozza a döntést, hogy bemerítés által szeretne a Krisztus testéhez csatlakozni, akkor szembesüljön, mit tartalmaz számára az ige. Mert köztudott, hogy a bemerítés nagy áldás, de van olyan része is, ami komoly felelősséggel jár. Jézusnak is van egy ilyen példázata: mielőtt valaki házat épít, akkor számba veszi, milyen lehetőségei vannak. Tehát a felkészítő is egy beszélgetés, amikor igei igazságokat tárunk fel, beszélgetünk róla, annak a megélési lehetőségeiről. Ha valaki erre készül, akkor végigmegy ezen az úton.

– Aradon a közeljövőben valahol készülnek-e bemerítésre?

– Tudtommal Kiszentmiklóson májusban készül bemerítésre a gyülekezet néhány fiatalja. Isten áldását kérjük rájuk, hogy adjon nekik növekedést, velük együtt örvendünk és imádkozunk.

– Óhajt-e még hozzáfűzni valamit?

– Igen, ugyanis a különböző viharok következtében a fiatal generáció hiányzik a gyülekezetünkből, szinte az újszülöttől 6 éves korig. Utána egy 15 éves leány következik, illetve van egy 20 év körüli fiatal, aki Szegeden tanul, utánuk következnek a fiatal házasok. Szeretnénk azoknak, akik a gyülekezetből hiányoznak, az evangélium valóságát bemutatni. A fiatal generációknak a hiá­nyát illetően felkiáltójellel szolgált a legutóbbi népszámlálás is, ahol kiderült: szinte minden felekezet hívei csökkennek. Kivételt képezett a pünkösdi egyház, illetve az ateizmust valló embereknek a száma. Ez talán azért is alakult így, mert nem volt alkalom szembesülni az ige valóságával. Egyrészt tényeken alapuló meg­győződésre van szükség, hiszen igazság, hogy Jézus Krisztus valós személy volt. Nemcsak azért, mert az ige azt mondja: meghalt, feltámadt, és ma is él, hanem nagyon sokaknak az a tapasztalata, hogy az ember valahogyan kapcsolatba kerülhet a természetfelettivel is. Amikor az ember ezt megtapasztalja, akkor a történelmi tények ezt meg tudják erősíteni, de valahogy nem ez a fő ok, hanem valahogyan a lelkében arra ráhangolódik, hogy ez egy életszerű dolog. Ezért kell törekednünk, hogy a fiatalabb generációt is megtaláljuk, bemutatni nekik a hit útját. A választást rájuk kell bíznunk, de ezzel szembesítjük az embereket, akikhez eljuttatjuk az evangélium üzenetét.

– Szolgálatához további sok lelkierőt és kitartást kívánok, köszönöm szépen a beszélgetést!

– Én köszönöm a lehetőséget!