A támogatás nélküli gazdálkodás évei

Ahogyan az elmúlt 17 Magyar-magyar Gazdatalálkozón hagyományossá vált, az idein is mezőgazdasági helyzetelemzést kértünk Sebestyén Csaba RMGE országos elnöktől.

– Elnök úr, hogyan értékeli a mögöttünk lévő Magyar-magyar Gazdatalálkozót?

– Szinte hihetetlen, hogy Aradon már 17. alkalommal vagyunk együtt, ami a Romániai Magyart Gazdák Egyesülete és a tagszervezete, az Arad Megyei Magyar Gazdák Egyesülete közötti igen olajozottan működő együttműködésnek a kiváló példája. Természetesen mindez a magyar kormány hathatós támogatásával történt, illetve történik. Nagyon fontos, hogy annak itt vannak a magas rangú tisztségviselői, de az is lényeges, hogy ezúttal velünk volt Tánczos Barna szenátor is. Ő a román kormánynak a mezőgazdasági államtitkára volt, jelenleg a szenátus mezőgazdasági bizottságának a titkára, ráadásul maga is gazdálkodik. Tehát alaposan ismeri a gazdálkodók gondjait, de azokat a tényezőket is, amelyek e gondokat kiváltják. Meghallgatta a gazdák panaszait, gyakorlati tanácsokkal látta el őket, ígéretet tett, hogy kérdéseikre a továbbiakban is válaszol, bármikor bizalommal fordulhatnak hozzá.

– Erdélyi, illetve országos szinten milyen fejlemények tapasztalhatók a tavalyi Gazdatalálkozó óta?

– Úgy gondolom, a mostani Gazdatalálkozó annak a szellemében zajlott, hogy az ideihez hasonló nehéz, támogatáshiány közepette ledolgozott évet a gazdák aligha értek még meg. A rendszerváltás óta a 2015–16-os év a legnehezebb a gazdák számára, akik közül több olyan is jelen volt, aki az elmúlt két esztendőben még egyetlen lejnyi támogatást sem kapott. Mert ugye, történhet a Kifizetési Ügynökség rendszerében egy-egy rövidzárlat, amikor a számítógépek hibájából késlekednek a kifizetések, de szerintem a kormánynak a mentőöv mindig a kezében van, amit a gazdáknak oda kellett volna dobnia. Én viszont nem észleltem semmiféle komoly intézkedést, sőt, folyamatosan félrevezetik a gazdákat. Ha ugyanis előveszem az újságokat, már decembertől folyamatosan ígérgetik a kifizetéseket, bármilyen intézkedés nélkül. Pénzhiány miatt számos gazda hitelre kényszerült, ami a kilátástalanságba taszította őket. Sokan képtelenek voltak törleszteni a banki hiteleiket, ezért az illető bankok elkezdték a gazdák földjeinek a törvényes kisajátítását.

– Hol vannak a területalapú vagy másfajta támogatásokra elkülönített pénzek?

– A kifizetések úgy működnek, hogy a támogatásokat a tagállamok a saját költségvetésükből egyenlítik ki, aminek a szabályszerűségét az EU ellenőrzi. Ha mindent rendben talál, az ország önrészén felüli támogatását átutalja. Szerintem nem volt pénz a támogatások kifizetésére, amit nem tudok biztosan állítani. Én nagyon csalódtam a Cioloş-kormányban, mert bíztam az egykori EU mezőgazdasági biztosban, illetve az általa kinevezett mezőgazdasági miniszterben, akinek saját EU-s adminisztrációs tapasztalatai is vannak. Ezen kívül azt is tudniuk kell, mivel jár a kifizetéseknek ilyen hosszú elhalasztása, tehát szerintem ennek nem lett volna szabad megtörténnie. Az említetteken kívül számos olyan negatív gazdasági tényező is közrejátszott, ami hátrányosan hatott a gazdálkodásra. Ilyen volt a gabona felvásárlási árának alacsony volta, de az élőállat is szinte eladhatatlan, a tej felvásárlási ára is szégyenletes. Egyik állattenyésztő gazda e siralmas helyzetet azzal támasztotta alá, hogy egy sörnek a megvásárlásához egy vödör tejet kell értékesítenie. Szerintem a jelenlegi állapotok nem maradhatnak így! Éppen ezért a gazdákat arra biztatom: ne hagyjanak fel a gazdálkodással, hiszen ehhez értenek. Aki csak teheti, az folytassa, mert biztos vagyok a jelenlegi viszonyok átértékelődésében. Amint előadásomban is kiemeltem, a kormány által márciusban meghirdetett program a vidéki középosztály kialakulását célozza meg, amiben van egy csomó jó intézkedés. Ilyenek a közös agrárpolitika leegyszerűsítése, a kifizetések felgyorsítása, a gazdáknak olcsó hitelek folyósítása. A felsoroltakból azonban egyelőre semmi megvalósítás nem látszik. Attól tartok, a kormány azt fogja mondani: megcsinálta volna őket, csakhogy december 11-én hazaküldték. Talán azért nem megfelelő a technokrata kormány, mert senkinek nincs elkötelezve, de reméljük, az elképzeléseiből mégis kirajzolódik valami.

– Tudtommal megegyezés született az RMDSZ és az RMGE országos elnökségei között, hogy a következő parlamenti választásokon az érdekvédelmi szövetség listáján a gazdaszervezet országos elnökségének valamelyik tagját a képviselőházba vagy a szenátusba juttatják, hogy a romániai magyar gazdák érdekeit közvetlenül a törvényhozásban próbálja képviselni, érvényesíteni.

– Volt ilyen megegyezés, és a minapi elnökségi ülésünk ebben a bizakodó hangulatban zajlott. Sajnos azonban, az RMDSZ Állandó Tanácsának a döntése alapján a gazdaszervezetnek szánt indulási helyet az MPP képviselőjének fogják adni. Ebbe most én nem szeretnék beleszólni, mert úgy érzem, az RMDSZ és az RMGE közötti kapcsolatok jó úton vannak. Szerintünk a gazdasági és a politikai érdekvédelemnek egy úton kell járnia, ha az együttműködés mindkét irányba megnyilvánul. Én úgy látom, hogy a jó szándék mindkét részről megvan. Éppen ezért mi megígértük, hogy az RMDSZ választási programja mezőgazdasági részének a kidolgozásában messzemenően részt veszünk, a gazdák gondjait feltárjuk, a megoldási lehetőségeket is kidolgozzuk. Amint ígértük, a gazdálkodóknak a választásokra történő mozgósítását biztosan megtesszük. Reméljük, a dolgok úgy alakulnak, hogy a közéletben a gazdák is megtalálják a helyüket. Nemcsak a törvényhozásban, hanem a kivitelezésben is fontos a magyar gazdák képviselőinek a jelenléte a mezőgazdasági adminisztráció intézményeiben. Reméljük, a választások után az RMDSZ-szel közösen mindezt meg tudjuk valósítani.

– Úgy legyen, köszönöm a beszélgetést!

– Én köszönöm a lehetőséget!