Ahol a szőlőcsősz költő volt

A Körös-gát jelenleg Zerinden zajló erősítési munkálata alkalom arra, hogy jobban azonosítsuk az 1879-es helyi árvíz leírásának krónikását.

A ’70-es évek elején kezembe került verses históriában nem szerepelt a költő neve, csupán szóbeli hagyományra, az elbeszélt történelemre (oral historyra) alapoztam, és így az ezután megírtakban Sándor Károlyként szerepelt. Az Aradon megjelenő Alföld 1879. jún. 8-i számában méltatás jelent meg, innen (is?) tudunk, most már Sándor Lajosunkról, aki szemtanúként és „népies költőként, a hősköltemények íróihoz hasonlóan” számol be a történtekről. Szóltak eddig sokan mások is az árvíz pusztításáról, de nem úgy, ahogy a krónikás, aki „felhangolta kobzának húrjait”, adván a következő címet:

Nagy-Zerénd vésznapjai

1879-ik év Április – hó

14 és 15-én éjjeli Egy és Két

6 óra közt.

Versbe szedte Sándor

Lajos szőlőcsősz

N. - Zerénden

Ízelítőül, hangulatkeltésre ragadjunk ki most egy-egy részt.

…,, Távozzál el vígság zengő dallamiddal

Mert szomorúan szóll mellyet szóllok

a Dall,, …

***

…,,Keserves sorsokról akarok szólani

Mit Zerénd népének kellet ki állani

Ezer nyolczszáz hetven kilencedik évbenn

A nagy Feltámadás Húsvét ünnepében”...

***

Majd túl az eseményen:

…„Éltesse az Isten! ez Tabajdi Károly!

Éltesse tarcsa meg számos esztendőkig,

Tartson Család fája! hosszú Évezrekig!!

Legyen ő megáldva! földön! Mennyen ott fenn

Én a szerény író mondok rája Ámment!”...

Ez utóbbi részben a falunk ellátásában, újjáépítésében segítő-támogató Tabajdi Károlyról, iskolánk névadójáról szól, akiről többször írtunk.

Krónikásunk 12 írott oldalának végén még kicsillagozva rögzíti:

„N. Szalontán született a világhírű Arany János költő! melynek életnagyságú hű képe Szalonta városháza nagytermében van le állítva”.

Mindez 1879-ben volt, Arany János halála (1882. okt. 22.) előtt 3 évvel. Írásos feljegyzések vannak arról, hogy csupán 1885-ben, gondolatban és tettel – többel, mint eddig – tisztelegtek Arany János költői nagysága előtt, egy emlékszobával, amit a költő bútoraival rendeztek be. Igaz, 1879-ben, vagy már azelőtt a mi krónikásunk ismert egy „életnagyságú hű kép”-et – hát gyorsan és alaposan tájékozódott...

Fazekas József tanár