Álútjavítók csalnak ki pénzt

A járdaöntés után maradt „szépséghibák” kijavításával kecsegtetve csaltak ki száz lejt egyik olvasónktól szélhámosok, akik útépítő munkásoknak adták ki magukat.

A Mosóczy-telepi hölgy, bizonyos G.-né, aki kérte, hogy ne írjuk ki teljes nevét azért telefonált be a szerkesztőségbe, hogy felhívja a D. Cantemir és a környező utcák lakóinak figyelmét a csalókra, és hogy az ő esetéből tanulva más ne járjon pórul.

Kedden déltájban csengettek be a kapun az állítólagos munkások, és azt mondták, hogy megjavítják a járdát, amire úgy öntötték a burkolatot, hogy az esővíz nem az árok felé, hanem az udvarba folyik, és az udvar elejét is kibetonozzák, csak adjanak nekik száz lej előleget, hogy a főnökük megrendelhesse a cementet. A láthatósági mellényen kívül nem volt rajtuk munkaruha, de ez nem szúrt szemet az áldozatnak, mert a korábban ott dolgozó munkások sem viseltek ilyet, és a maszekolásra tett ajánlat sem tűnt furcsának, ugyanis az addigi útépítő melósok is „magától értetődően” tettek járdaszegélyt, öntöttek magasabb járdát, raktak esővízcsatornát a lakók házai előtt egy kis ellenszolgáltatásért (persze, a közbeszerzésen vásárolt anyagból). „Magyarul beszéltek, ezért is bíztam meg bennük, bár furcsálltam, hogy tudják, mi is magyarok vagyunk – mesélte a hölgy. – Utánuk mentem, és az Ineului utcában, egy bárban találtam meg őket, poharazgattak. Mondtam, hogy hívom a rendőrséget, mire azt felelték, hogy csak tíz perc szünetet tartanak, és mennek a főnökhöz, én meg hagytam őket, mert mégiscsak öten voltak, én meg egyedül.”

A szomszédok elmondták, hogy másokat is megkörnyékeztek az álútépítők, de mások vagy becsapták az orruk előtt az ajtót, vagy elismervényt kértek az összegről, amit persze nem tudtak adni. A pórul járt asszony – aki a környéken járőröző csendőröket is értesítette – azóta is várja a pénzét és a cementet, s nem tehet mást, mint bosszankodhat saját jóhiszeműsége és a hányaveti munkával elkészült járda fölött.