Ami összetartozott, az legyen újra együtt!

A Kisiratosi Falunapok idei rendezvénye alkalmával a határon átnyúló lehetőségek felől faggattam Korondi-Józsa Erika kisiratosi, Csányi Kálmán pusztaszabolcsi (Magyarország) és Matus Frigyes balonyi (Szlovákia) polgármestert.

– Milyen elképzeléseik vannak a meglévő kapcsolatoknak a továbbfejlesztésére?

– Balony községgel most kezdődik az ismerkedés, miközben Pusztaszabolcshoz régi kapcsolatok kötnek – kezdi Korondi-Józsa Erika, a házigazda polgármester –, velük pályázatokban is együtt tudunk működni, egymást rendszeresen meglátogatjuk, melynek során kiváló sportkapcsolatokat ápolunk, de az iskoláink, a kulturális intézményeink között is zökkenőmentes együttműködés alakult ki. Ugyanezt szeretnénk kialakítani Balony községgel is. Rendkívül fontos lenne a három település által közösen benyújtandó pályázatoknak a hozadéka is.

– Pusztaszabolcs vezetőségének e kérdésben mi a véleménye?

– Pusztaszabolcs 6100 fős település Fejér megyében, 60 kilométerre fekszik Budapesttől, Székesfehérvár, a Velencei-tó és a Balaton térségében, ahol vasúti csomópont létezik. A lakosság többsége Budapestre, Székesfehérvárra, Dunaújvárosba, esetleg Százhalombatta környékére ingázik dolgozni. Kisiratoson 2007-ben kötöttük meg az együttműködési megállapodást, amit a mostani Falunapok programjában újabb 10 évre meghosszabbítottunk. Az utóbbi 5 évben nagyon intenzív kapcsolat alakult ki a leköszönt polgármesterrel, Almási Vincével, de a jelenlegi polgármesterrel, Korondi-Józsa Erikával is hasonló intenzitással folyik az együttműködés. Igyekszünk a nemzeti hovatartozás erősítése terén támogatni őket. Ennek során tavaly az értéktár mozgalom terén segítettünk létrehozni nekik a Kisiratosi Értéktárat. A gyermekeink a Rákóczi Program, vagy a Határtalanul Program segítségével rendszeresen ellátogatnak Kisiratosra, ahonnan gócpontszerűen indulnak a környékbeli települések, látványosságok megismerésére vagy egy-egy március 15-re eljönnek, ismerkednek, mit jelent a trianoni határokon túl is magyarként élni? Fontosnak tartjuk a kulturális kapcsolatok, a sporttevékenység, nevezetesen az öregfiúk labdarúgó-mérkőzések megszervezését, a kapcsolattartás minden módjának az elmélyítését. Manapság már természetes, hogy a trianoni határ átjárható, zavartalanul felkereshetjük az itt élő magyar barátainkat. Mindezt folytatni szeretnénk, ezért történt meg a tízéves évforduló alkalmából az együttműködési szerződésnek a meghosszabbítása. Mivel a felvidéki Balony településsel nekünk jól működő kapcsolataink vannak, az ottani barátaink úgy érezték, hogy a mi partnerünkkel, Kisiratossal is szeretnék elmélyíteni a kapcsolatokat. Szerintem is az lesz a következő lépés, hogy közösen megtaláljuk a lehetőségeket az EU-pályázatok lehívásához.

Balony bemutatkozása

– Polgármester úr, kérném, mutassa be a szlovákiai Balony települést!

– Valamikor egy ország része volt mindhárom település. Abban is hasonlítunk Kisiratoshoz, hogy a mi településünk, Balony is 2,5 kilométerre fekszik a magyar határtól, Győr vonzáskörében. A Vámosszabadi-Medve határátkelőn közlekedünk. Győrtől 15, Pozsonytól 55, míg Budapesttől 110 kilométerre vagyunk. 750 lelket számláló kistelepülés, tehát a hármasból mi vagyunk a legkisebbek, de a 750 lakosból 720 magyar nemzetiségű, a szlovákok közül is, 10 kivételével, mindenki beszél magyarul. A Csallóköz Közép-Európa legnagyobb szigete, ahol van egy kisebb sziget, a Csiliz-köz, ahol van 7 magyar település. Közülük Balony az egyetlen, amely soha nem tartozott sem a pozsonyi, sem az esztergomi egyházmegyéhez, hanem mindig a Győri Káptalanhoz. Ezen túlmenően, a balonyi emberek 200 évig jártak Győrbe harangozni, ezért olyan kiváltságuk is volt, hogy a kompszállításért nem kellett adót fizetniük. Jelenleg Balonyban működik a csiliz-közi települések diákjait egybegyűjtő iskola, ahova 400 magyar diák jár. Szépen felújított óvodánk van, ahova 25 kisgyermek jár, a létszám valamikor 45 volt, csakhogy a kedvezőtlen demográfiai hullám miatt a létszám megapadt. Mindennel rendelkezünk, ami egy település működéséhez szükséges: az önkéntes tűzoltóegylet tagjai magas szinten ki vannak képezve, bekapcsolódnak az országos tűzoltóság tevékenységébe, illetve balesetek alkalmával mindig készen állnak, mindennel rendelkeznek, ami a katasztrófa-elhárításhoz szükséges. A 60 tagú csapat tagjai 20 percen belül bárhol megjelennek, ahol szükség van a sürgős beavatkozásukra. A sporttevékenység is igen fejlett, a településnek jelenleg 5 futballcsapata van, kisdiákoktól az öregfiúkig. A felnőtt futballcsapatuk a magyarországi viszonylatban megyei első osztályú csapatnak felel meg. Tavaly a tabellán a harmadikok voltunk, idén a megyei bajnokság megnyerését tűztük ki célul. Füves edzőpályával, korszerű sportpályával rendelkezünk.

– Hol dolgoznak, mivel foglalkoznak?

– A jelzett nagyvárosok vonzáskörében, az emberek oda ingáznak, beleértve a határ túloldalán lévő Győrt is. Ugyanakkor a Földműves szövetkezet utódja még létezik, tehát valamilyen szinten a mezőgazdaság is működik, aminek a Csiliz-közben valamikor 1000 alkalmazottja volt, manapság már csak 150-200 van, akik ott dolgoznak. Sokan Győrben, az Audi gyárban dolgoznak, vagy a hozzá kapcsolódó vállalatok valamelyikénél. Ugyanakkor sokan Pozsonyban dolgoznak, főként az építőiparban. Gyakorlatilag Balonyban nincs munkanélküli.

– Milyen a település infrastruktúrája?

– Minden utcát aszfaltburkolat takar, az egész település gázművesítve van, központi ivóvízkúttal rendelkezünk, egyetlen dolog, a szennyvízcsatorna hiányzik. Méghozzá azért, mert kistelepülés lévén, nem adnak rá dotációt. Van egy akkora faluházunk, hogy színházi előadáskor megtelik a 300 személyes nagyterem. Korszerű tűzoltószertárunk van, amihez idén kaptunk egy 30 ezer eurós dotációt, ezért jövőre kibővíthetjük a felszerelést. Az óvodát tavaly újítottuk fel állami költségvetésből, amiből megtörtént a nyílászárók teljes cseréje, idén tavasszal a közvilágítást újítottuk fel, szintén állami támogatással. A falu közepén egy elhagyott területen a gyermekeknek játszóteret alakítottunk ki. Elmondható: a méreteinkhez viszonyítva takaros kisközség vagyunk, az emberek jobban élnek a közép-európai átlagnál. A kisközösségben élő embereknek egészen más a mentalitásuk a nagyközösségekben élőknél. Még annyit tennék hozzá, hogy 28 éve vagyok a falu polgármestere, mindig nagyon jó kapcsolatot ápoltam a képviselő-testülettel és a lakossággal.

Csatornahálózat szükséges

– Ezek szerint, önöknek csatornarendszerre lenne szükségük?

– Valóban, de attól tartok, messze vagyunk egymástól, ezért ilyen célra nem pályázhatunk.

– Mi is arra várunk, hogy a megyei tanács támogatásával épül meg a csatornahálózatunk – kapcsolódik be Korondi-Józsa Erika –, de azt hallottuk, az 5-6 éven belül nem fog megvalósulni, ezért belevágtunk az aszfaltozási programba. Másrészt úgy hallottuk, ha megépül a szennyvízlefolyó, azért fizetnie kell mindenkinek akár rá van csatlakozva, akár nem.

– Mi olyan település vagyunk, ahol magasan fekszik az altalaji vízréteg – veszi át a szót Csányi Kálmán –, ezért 10-15 év alatt a háztartási lefolyórendszer elzsírosodott, mert eltömődött az elszivárgó rendszer. Természetesen, a legtöbbször karácsonykor vagy húsvétkor tömődött el a lefolyórendszer. Nálunk 1997–2000 táján erőltették a szennyvízcsatorna rendszert, ezért a legtöbb háztartást rákötötték. Erre azzal is serkentették a lakosságot, hogy az állam azoknak, akik nem csatlakoztak rá, tovább szennyezték a talajt, egy jóval magasabb csatornailletéket számolt fel. Nálunk a régi szennyvízülepítőt kellene felújítani, ebben EU-támogatás közvetítésével, a Magyar Állam támogat, de elvárás, hogy 95%-os legyen a rácsatlakozási arány. A 2200 ingatlanból maradt nagyjából 170 család, akik közül 50-et meg kell győznünk a rácsatlakozásra. Sajnos, általában azok nem csatlakoznak rá, akik anyagilag nem tudják felvállalni a megépítés egyszeri költségét. Ezt az állam úgy oldotta meg, hogy nagyobb agglomerációs központokat kell létrehozni. Mi viszont akkora település vagyunk, hogy megfelelünk az agglomerációs központtól elvárt követelményeknek.

Ha csatornát nem, barátságot igen

– Tehát a két kisebb településen megépítendő csatornarendszer nem lesz könnyű feladat, de ettől a kulturális kapcsolatok kiépítése zavartalan lehet?

– Természetesen – válaszol Matus Frigyes –, mivel másodízben vagyunk Kisiratoson, már itthon érezzük magunkat. Nálunk tavaly nyáron, a Lakitelki Alapítvány részéről jártak az értéktár számára felmérő csoportok a pusztaszabolcsiak jóvoltából, akiknek egy része Kisiratoson is hasonló célból járt. Az ők, főként Csányi Kálmán polgármester barátom közreműködésével hoztak össze a kisiratosiakkal. Éppen ezért, 2017. május 19-én a Balonyi Faluházban írtuk alá a hármas testvértelepülési szerződést, külön Kisiratos Községgel, illetve Pusztaszabolcs Várossal. A mindkét településen tett első látogatáskor megéreztük: jó helyen járunk, hiszen összetartozunk. Mert nekünk az a célunk: ha a politika nem engedné, akkor nekünk kell úgy összefognunk, hogy ami összetartozott, az ismét össze is tartozzon.

– Én szándékosan úgy állítottam össze a küldöttséget – vette vissza a szót Csányi Kálmán –, hogy abban a társadalom minden rétegének a képviselője ott legyen. Mindnyájan tanulunk egymástól, ami minden félnek a hasznára válhat.

– Mivel Brüsszelben az egymás kulturális rendezvényein való részvételre is adnak pénzt, a következőkben mind Pusztaszabolcsra, mind pedig Kisiratosra komoly küldöttséggel számítunk utazni, és tőlük is hasonló hozzáállást, vagyis részvételt várunk, hogy a nagyobb csoportok közötti kapcsolatok, a települések lakosságára is kiterjedjenek – zárta mondanivalóját Matus Frigyes balonyi polgármester.

– Remélem, hogy a hármas testvértelepülési kapcsolat barátsággá is átalakul a három település lakossága között – mondta ki a végszót házigazdaként Korondi-Józsa Erika, kisiratosi polgármester.

– Sok sikert kívánok a szép terveikhez, köszönöm szépen a beszélgetést!