Anyagi kényszer vagy jótékonykodás

Havonta mintegy 850–1000 személy ad vért az Arad Megyei Vérközpontban, ami az intézmény vezetői szerint optimális mennyiségnek bizonyul egy olyan megyében, ahol szinte nem telik el hét, hogy ne történjen egy-egy súlyos vagy halálos gépjárműbaleset.

Voichiţa Cibian, a központ vezető főnővére a Nyugati Jelennek elmondta, az elmúlt évekkel ellentétben, szerencsére, most akut vérhiánnyal nem küszködnek, bár ahogy mondani szokták: „vérből sosincs elég”. Hogy a véradók közül hányan fekszenek a tű alá humanitárius meggondolásból és hányan anyagi kényszerből, nem tudni – ez a véradó magánügye –, tény azonban, hogy az a kevéske ebédjegy, illetve bizonyos kedvezmények is sokat vetnek a latba. „Nem szoktuk megkérdezni a véradóktól, hogy tulajdonképpen miért is adnak vért, de minden bizonnyal – főként az alacsony életszínvonal miatt – sokan megnézik, hogy mennyit kapnak egy-egy véradás alkalmával. Az itteniek mentalitása más, mint a külföldieké, akiknél a véradás jótékonyságnak számít” – nyilatkozta a főnővér, aki szerint évente, különféle kampányok keretében például a belügyis alkalmazottak vagy ifjúsági szervezetek tagjai is jelentkeznek véradásra. Választások idején még a politikusok is „hősködnek”, bár ez Arad megyére nem igazán jellemző.

Egy véradásért az önkéntes 7 darab, 8,70 lejes ebédjegyet, egy szabadnapot, illetve 50%-os kedvezményt kap a tömegközlekedési bérletre. Vannak rendszeresen visszatérő véradók. A főnővér szerint a férfiak évente maximum 5, a nők 4 alkalommal adhatnak vért.

A vérközpont alkalmazottai gyakran szerveznek kiszállásokat a megyében (például gyáraknál) a véradás helyszíni lebonyolítására. Ezen kívül, kérésre rendszeresen adnak vért a szomszédos megyéknek. Leggyakrabban Temes és Hunyad megye (főleg Déva) igényel vért egy-egy komolyabb közúti szerencsétlenség esetén.