Apró tragédiák, komédiák

Azon a megállapításon nyilván senki nem csodálkozik, hogy a boldog aradi tulajdonosok nem örülnek a garázsbontásnak. Arra aligha gondol bárki, hogy talán eddig nem volt fair a helyzet, amelyben ők olyasmit birtokoltak, amit mások még pénzzel se nagyon szerezhettek meg.

Mostantól legalább mindenki egyenlő lesz olyan szempontból, hogy kocsijuk a szabad ég alatt fog pihenni, amíg fel nem épülnek a beígért föld alatti vagy egyéb fedett garázsok, amelyekben, persze, csak az igénylők töredékének jut majd hely.

Ami biztos: a következő hónapokban hatalmas felfordulás várható az új aradi negyedekben. Nem is tudom, hogyan juthatott valaki eszébe (nem egy túl józan pillanatában, azt biztosra veszem), hogy Aradon egyszerre több helyen bontassa le a garázsokat, ami arra utalna elméletileg, hogy több helyen is megkezdik a rehabilitálást, az új parkolók kiépítését. Hogy addig hová fogják a kocsikat leparkolni – amelyek már régóta elfoglalják az úttest mindkét oldalát – elképzelni se tudom. Azt viszont nagyon remélem, hogy a munkálatok befejezésekor minden autónak jut majd hely. De majd meglátjuk.

Egyelőre azt látjuk, hogy az akciót pocsékul szervezték meg, mindenki keresi, kivel bonyolíthatná le, szállíttathatná el a bontásból származó lemezt, hulladékot. Még szerencse, hogy élelmes ócskavaskereskedők immár egymásra is licitálva ajánlkoznak. Keveset adnak ugyan, de hát a bontás, elszállítás, úgymond ingyenes. Fültanúja voltam, amikor a két „kereskedő” egyike 50 lejjel rálicitált a másikra, a tulajdonos pedig a haját tépte, hogy ráfázott, s már nem illik visszalépnie, ha az elsőnek ígéretet tett.

Közeledik a megszabott határidő vége, a mostani, mai szombat érzésem szerint amolyan csúcsnap lesz. Érdeklődve várom, mikor kezdődik meg az építési munka. Lefogadnám, hogy nem rövidesen.