Arad csillagvárában Damjanich hallgat

Böszörményi Zoltán 

Arad csillagvárában Damjanich hallgat

Merész álom, metafora a szabadság,színével, illatával magához láncol.Ülök egymagam, és arra várok, bennemismét feleszméljen a múlt és a mámor.Felragyog a világ, engem is ragyogtat,míg tekintetem vérszínű eget bájol,új március, büszke emlékek romjainszunnyad a köd, és kéken ásít a távol.Ma kérdez a nemzet, felel rá a költő,forró derűt ír az idő homlokára.Imát és hazát hord fellázadt szívében,Petőfi, Arany lírai bizománya.Arad csillagvárában Damjanich hallgat.Fű nő a csend alatt. Megtépázott, csonkaország él, emlékszik, nevel új virágot,akaratát az ég fényeibe fonja.Hajnalodik a tavasz, s arra vágyom,bárcsak az öröm bennem is fellobogna.

Arad, 2016 márciusa