Aratónap, Kárpát-medencei Nemzetiségi Napok

Immár jó negyedszázada, hogy „Magyarország közepén” egy lelkes helybeli, a Szarvasi Szlovák Önkormányzat tagja, Závoda Ferenc „kitalálta” a Szarvasi Aratónapot, egyúttal Kárpát-medencei Nemzetiségi Napokat, amelyet aztán Szigeti Erika társszervezővel azóta évente a búzaaratás kezdete táján megrendeznek a Hármas-Körös menti, csodálatos arborétummal (is) rendelkező városban.

Idén, a 26. rendezvényen 26 csapat vett részt – az anyaországiakon kívül Romániából (a Hargita megyei Szentegyház, a Temes megyei Ótelek, Végvár és természetesen a pécska–tornyai vegyes csapat (a város Kisebbségi Hagyományőrző Egyesülete, illetve a tornyai Pro Pir Kult). Azért „természetesen”, mert a tornyaiak hosszú évek óta ott vannak. És jelen voltak ezúttal szerbiai, szlovákiai, ukrajnai résztvevők is – ez utóbbiakat ugyan csak nők és gyermekek képviselték, a férfiaknak háborúzniuk kell. 

Szarvas város Ezüstszőlőjében július 15-én felvonultak a résztvevők, s a szimbolikus hagyományos aratás után kezdődött az egész napos ünnep. Alágyújtottak a bográcsoknak, főttek a jó falatok, miközben a (saját ízlés, tehetség szerint felállított) sátraikban nagy szeretettel (persze nem üres kézzel) várták a látogatókat, akik között neves notabilitások is akadtak, meg más tájakról származó magyarok, akik kíváncsiak voltak messzire szakadt véreikre, és szívesen beszélgettek velük.

Szili Katalin országgyűlési képviselő, miniszterelnöki megbízott megállt, férjével és édesanyjával az Arad megyeiek sátra előtt, megkóstolta a pécskai kenyérrel felszolgált pécskai töltött káposztát, és ízlett neki. Idős édesanyja a tornyai, kemencében sült fonott kalácsról mondta, fültanúk szerint: ez olyan, mint gyermekkoromban volt. 

A szép emlékű, kellemes nap után (este sztárfellépők az ezüstszőllői színpadon) másnap a budapesti, országházi látogatás, s az otthonról tarisznyában hozott búza összeöntése következett. Ebből készül majd augusztus 20-ra, a magyarok nemzeti ünnepére a már nemcsak tarisznyányi összeöntésből származó, az együvé tartozást jelző Nemzet Kenyere. 

***

De ha a mieinkről szóltunk, ne átalljunk kicsit kérkedni (ha már van mivel).

A Pécska–Tornya-összefogás eredményeként kiérdemelték a „leglátványosabb csapat” díját. A sátruk előtti két (legény és leány) bábu, meg Bandi bőgatyás felszerelése kétségkívül látványos volt.

No és: Bacsilla Sándor ny. tanár, volt iskolaigazgató papramorgója „a legjobb aratópálinka” címét kapta. Kár, hogy (feltételezhetően) semmi sem maradt belőle.