Az 1849–1850. évi megtorlás

Kedden délután az Arad-belvárosi református imateremben tartott előadás bevezetőjeként dr. Pálfi Sándor, a rendező Alma Mater Alapítvány elnöke két vaskos, 1848–49-ről szóló könyvet is felmutatott: az egyiknek szerzője, a másiknak szerkesztője az előadó, dr. Hermann Róbert történész.

A magyar forradalmat és szabadságharcot követő 1849–50-es megtorlásokra Aradon, a 13 vértanú városában valószínűleg jobban felfigyelnek, mint másutt, a szakember azonban számos, a hallgatóság többsége által ismeretlen adatot, tényt is megosztott hallgatóságával – már azokat, amelyeket az eddigi kutatásoknak sikerült tisztázniuk. Merthogy a temesvári és nagyszebeni katonai törvényszékek iratai elvesztek, esetükben csak becslésekre lehet szorítkozni. A történészek ma nagyjából egyetértenek abban, hogy a megtorlás során 147 embert végeztek ki (a hagyományos Erdély területén mindössze kettőt), miután 1848. október 4-én a császár a polgári törvénykezést felfüggeszti és a katonainak rendeli alá. Az első kivégzésekre 1849. január 13-án Pápán került sor, az utolsóra 1850. júniusában, de a katonai törvénykezést véglegesen csak 1867 februárjában törölték el. Mintegy 12 500 büntetőeljárást folytattak le, a halálbüntetésen kívül a (súlyos testi munkával járó) sáncfogság, a börtön, a lefokozás és a császári hadseregbe való besorolás, nyugdíjmegvonás, a kollektív pénzbüntetés (ilyeneket róttak ki például zsidó közösségekre), esetenként a házak felégetése stb. volt az ítélet. Hatalmas csapást jelentett a forgalomban lévő 66 millió forint Kossuth-bankó érvénytelenítése, ami általános elszegényedést okozott. Az előadó beszélt a megtorlások felelőseiről (elsősorban a császár, a fiatal I. Ferenc József sorolható ide), áldozatairól, miértjéről, kiemelte azonban: Batthyány miniszterelnök ügyétől eltekintve nem voltak „koncepciós perek”, az osztrák katonai törvényszékek valós tettek alapján hoztak ítéletet, jóllehet magyar közjogi szempontból a kirótt büntetések érvénytelennek tekinthetők.

Hermann Róbert feltette a kérdést, hogy hány aradi vértanú is volt. Nos, 16-ról biztosan tudunk, az ismert 13-an kívül ide sorolható Ormay (Auffenberg) Norbert, akit 1849. aug. 22-én, Kazinczy Lajos, akit 1849. október 25-én, és Hauck Lajos volt szászvárosi városparancsnok, akit 1850-ben végeztek ki. Köztük lehetett volna Lenkey tábornok, aki azonban börtönében megőrült és megúszta a kivégzést.

Az előadáson jelen volt két másik, Aradon többször megfordult magyarországi történész is: Kedves Gyula és Zakar Péter, akik az aradi múzeumban kutatnak.