„Az emberi szolidaritás és segítőkészség szimbóluma”

Talán soha nem volt időben ilyen hosszú megemlékezés Tóth Sándor Maros-parti kopjafájánál, mint idén. Emlékezetem szerint, legalábbis, aki talán egyetlen év kivételével valamennyin részt vettem 1991 óta. Ennek az az oka, hogy most újra itt volt (egy évi kimaradás után) Nóra asszony, Tóth Sándor özvegye, valamint Hódmezővásárhely (Arad testvérvárosa) legutóbb megválasztott, Aradon – legalábbis hivatalos minőségében – először járt polgármestere, dr. Márki-Zay Péter, aki hosszabb beszédet mondott, amire Valentin Voicilă, az 1989-es aradi forradalom vezéralakja kb. hasonló terjedelművel válaszolt.

Ha a román–magyar viszony az általuk elmondottak szempontjai szerint alakulna, az biztosan mindkét nép és ország javára válna.

Hódmezővásárhely (az Araddal Tóth Sándor révén testvérvárosi kapcsolatba került) polgármestere ugyanis többek között azt mondta: ezeréves (?) közös történelmünkben sok minden van, ami elválaszt bennünket, de még több, ami összeköt. 1989-ben a szolidaritás kötötte össze a magyarországi magyart és a romániai románt.

Hódmezővásárhelyen december 22-én délután az emberek az utcára tódultak, hogy szimpátiájukat fejezzék ki a romániai forradalommal, s a tüntetés rövidesen a segítőkészség kifejezésévé vált: adakozásba kezdtek a határon túliak (távolról sem csak magyarok!) megsegítésére. Tíz gépkocsivezető jelentkezett – ezt az adatot most halljuk először –, az adományok elszállítására, végül a sors az eredetileg Temesvárra igyekvő Tóth Sándort jelölte ki a feladatra.

Csak Aradig jutott, minthogy akkori értesülések szerint a Temesvár felé vezető út mentén komoly tűzharcok folytak.

Ami tény: december 23-án, éjfél után valamivel (miután, nem kis bátorsággal, vállalkozott rá, hogy az aradi várból teherautójával lőszert hoz a városban lévő forradalmároknak) az aradi várhíd közelében a várat védő, a híd előtt hadállást elfoglaló katonaság, meg a Maros jobb partján lévő sokemeletes szálloda utolsó emeletén tanyát vert szekurista egység (két, a temesvári vérengzésben is főszerepet játszott tábornok, meg 19 mesterlövész) kereszttüzébe került a Tóth Sándor vezette gépkocsi.

E cikk írójának véleménye szerint, ha akkoriban létezett volna a mai kommunikációs hálózat, például a mobiltelefon, talán elkerülhető lett volna Tóth Sándor halála, mint ahogy sok más, a romániai forradalomban ártatlanul elesett ember áldozata is.

De hát akkor olyan idők jártak.

Valentin Voicilă színész, az aradi forradalom egykor kétségkívüli vezéralakja idei, december 23-i beszédét azzal indította, hogy „mi (románok, magyarok, aradiak és hódmezővásárhelyiek – szerk. megj.) többek vagyunk, mint barátok: egyek vagyunk a szabadságért folytatott harcban”. Tóth Sándor egyike az aradi hősöknek és áldozatoknak; az, hogy ma ide eljöttünk, a szeretet és tisztelet jele, és egyik sem lehet meg a másik nélkül.

„Mint színész, sok darabban megélhettem a szabadságot a színpadon – ezt akartam (akartuk) megélni a valóságban is. Nem véletlen, hogy 1989-ben számos nagy román színész ezt képviselte a forradalomban is.

A hazai öldöklés december 17-től december végéig tartott. Ez időszakban a karácsony a középre esik. Annak idején a kereszténység egyesített bennünket, az utcán azt mondtam: Isten van, és Isten velünk van. Az aradi főtéren románul és magyarul elhangzott Miatyánk egyesített bennünket”.

***

A Miatyánk, két nyelven, december 23-án is elhangzott a Maros partján, Tóth Sándor kopjafájánál, halálának szimbolikus helyén (a valóságos, az aradi várhíd feljáratától olyan hetven-nyolcvan méternyire volt).

A kereszténység egyetemes imájának román nyelvű változatát Timotei Seviciu aradi ortodox érsek indította el. Alulírott részéről a legmélyebb elismerésem irányában. (Az ortodox főpap hangzatos román címét, sajnos, nem tudom hitelesen magyarra fordítani – ha valaki tudja, jelentkezzen.) A Miatyánk magyar változatát nt. Jakab István evangélikus lelkipásztor vezetésével mondták el a kb. fele-fele arányban jelenlévő magyar és román anyanyelvű résztvevők.      

A megemlékezést Bognár Levente aradi alpolgármester nyitotta meg, aki azt mondta: Tóth Sándor az emberi szolidaritást, segítőkészséget (mellesleg román–magyar – szerk. megj.) viszonyt kifejező szimbólummá vált. És valóban.