„Az érdekképviselet legkisebb szikrája a gyermek!”

Nagy meglepetést okozott bizonyos berkekben, hogy az RMDSZ Arad Megyei Nőszervezetének egyik alelnöke, Zámbori Magdolna is ringbe száll a Szövetség elnöki tisztségéért. „Mikor Bognár Levente bejelentette, hogy nem indul, úgy éreztem, hogy nekem most dolgom van! Az újratervezés nálam is beindult, és ami beindította, az a hit abban, hogy lehet olyan az érdekképviselet, amit oly sokan szeretnénk. Emberközpontú, célirányos, cselekvő és közös érdekeket képviselő” – írta május 14-én közösségi oldalán. Tervéről sokan az internetről értesültek, akadt, aki lebeszélte, mások lelkesen bátorították. Őt magát kérdeztük döntéséről, terveiről, jelölése mögötti szándékáról.

– Milyen meggondolás állt az elhatározása mögött?

– Azzal a céllal tettem le a jelölésem az RMDSZ megyei elnöki tisztségére, hogy jobban kiemelhessük, jobban hangot adjunk azoknak az érdekeknek, amiket én prioritásként látok és hallok a közösségtől, továbbá megpróbáljuk ezeket a hétköznapokba bevezetni.

– Konzultált-e erről korábban a Szövetség vezetőségével? És a Nőszervezettel?

– Két módja van a jelölésnek: szervezeten keresztül, vagy 70 egyéni aláírással. Én ez utóbbit választottam, így lehet, nem értesült mindenki erről.

– Milyen a kapcsolata az RMDSZ megyei vezetőségével? És az országossal?

– A Nőszervezet megyei, partiumi és országos vezetőségével jó kapcsolatban vagyok, jelölésem előtt kértem és kaptam is tanácsokat a Partium részéről.

– Egészen pontosan mióta tevékenykedik a Szövetségen belül, egyáltalán hogyan került be az RMDSZ-be?

– 18 éves korom óta, azaz lassan húsz éve vagyok az RMDSZ tagja. Annak idején természetes volt, hogy a nagykorúvá válás után egy érdekképviselethez tartozzak. Nálunk – Gáj kerületben lakom – az egész közösségben ez nem is volt kérdéses. Fiatalon férjhez mentem, és már akkor tudtam, hogy lesz egy pillanat az életemben, amikor majd a családalapítás mellett a közösségért is kell majd dolgoznom. Tízéves koromban volt egy autóbalesetem, ennek hatására teljesen megváltozott az életem. Az a tinédzserkor nekem azután valahogy kiesett, elkezdtem egészen más dolgok iránt érdeklődni. Hamar belecsöppentem a felnőttkorba, a felelősségvállalásba és a közösségi életben igyekeztem mindig aktívan részt venni. Már akkor észrevettem, hogy vannak olyan hiányok az érdekképviseletben, amiket pótolni kell. Később, az országosan megalakult Nőszervezetbe kerülve az ötfős Arad megyei vezetőség egyik alelnöke lettem, ezen belül a városi felelős alelnök. Tevékenységeinkkel, hölgytársaimmal próbáltuk a hiányokat felszínre hozni. Akkor is és most is azt mondom, hogy a Nőszervezet nem az RMDSZ férfitagjai ellen jött létre, hanem az ő erősítésükre, hiszen tudjuk azt, hogy mi, nők másként látunk bizonyos dolgokat, mint férfitársaink. Isten mindenkit egy egyéni feladattal küld a földre. Ezzel vagy tisztában vagyunk, vagy nem. Életünk végén pedig csak Istennek és saját magunknak tartozunk elszámolással, hogy ebből mennyit tudtunk megvalósítani.

– Döntését nem mindenki fogadta pozitívan, hiszen a nőszervezetis összejöveteleken többször is hangoztatta, hogy nem kíván részt venni a politikai döntéshozatalban.

– Igen, két táborra oszlottak a vélemények, amikor meghallották, hogy jelöltetem magamat. A nőszervezeti összejöveteleken valóban többször hangoztattam: a nőszervezet nem azért jött létre, hogy politizáljon, hanem, hogy érdeket képviseljen! Most is ezt vallom! Ugyanis az RMDSZ magát érdekképviselő szervezetnek tartja. Olyat nem mondtam, hogy a döntéshozatalban ne vállaljunk szerepet! Vannak, akik aggódnak értem, mások megkérdőjelezik rátermettségemet, viszont erre megint csak azt tudom mondani: mindenkinek tisztában kell lennie azzal, hogy van egy életfeladata, amit vagy felvállal, vagy nem. Ha valaki azt érzi, hogy esetleg azért van itt, hogy a közösséget, amennyire tudja, összébb kovácsolja és lelkesítse, továbbá azokat az értékeket képviselje, amelyek egy közösséget összetartanak – gondolok itt például a családra –, akkor lépnie kell. Én ezért vagyok most itt.

„Több millió magyar lélek nem kapott otthont a magyarság körében”

– Milyen prioritásokat tart fontosnak az érdekvédelemben, érdekképviseletben?

– Úgy gondolom, hogy érdekképviselet nem működhet a legkisebb pillér, a család nélkül. Ahhoz pedig, hogy egy férfi és egy nő kapcsolata családdá váljon, kell egy gyerek. Az érdekképviselet legkisebb szikrája szerintem az, amikor megfogamzik a gyermek. Ha ezt a szikrát mi nem tudjuk támogatni és ösztönözni az élet minden területén, akkor a többi dolog csak ideiglenes. Kellenek épületek, szobrok, utak, de emellett úgy látom, hogy a Szövetségen belül ez a szikra kimaradt és most ennek a hiányát éljük meg. Huszonöt év után eljött az ideje annak, hogy az RMDSZ országos szinten is felvállalja azt a szikrát, ami életben tartsa ezt az egész érdekképviseletet. Egyre kevesebben látják az érdekképviseletet az RMDSZ-ben. Természetesen szükség van egy politikai szervezetre is. Ennek a valutái a szavazatok. Ez a valuta folyamatosan fogy éppen azért, mert azzal a bizonyos szikrával eddig nem törődtek. Kisebb gyűlések alkalmával, szókimondó természetem miatt nem vagyok túl népszerű, de ez azért van, mert úgy veszem ezt az egészet, mint egy nagy családot. És a családi problémákat csak úgy tudjuk megoldani, ha azokat megbeszéljük. Nagyon sokan vannak a magyarságon belül, akik elvesztették a hitüket az érdekképviseletben. Amiben pedig nem hisznek, azt nem fogják támogatni. Éreznem kell, hogy szívből megyek el szavazni és nyomom le azt a pecsétet, nem csak azért, mert magyar vagyok és nincs más választásom. Nem az a probléma, hogy az eddigi vezetők nem tették meg, amit meg tudtak volna, hanem hogy hiányos volt az egész. Ezt a hiányt kell most nagy prioritásként előre helyezni. Forduljunk magunkba kicsit és nézzük meg, hol tévedtünk. Számos statisztika igazolja, hogy több millió magyar lélek nem kapott otthont a magyarság körében. Gondolkozzunk el azon, hogy ez miért történhetett meg? Ezt tudatosítanunk kell magukban és fel kell mernünk vállalni.  

– Gyakran hivatkozik Istenre, amikor érdekképviseletről beszél, minden bizonnyal ez a vallásosság politikai karrierjére is kihat majd…

– Igen, gyakran olvasok bibliai szövegeket, ugyanakkor nyitott vagyok mindenféle vallási kultúra felé. És úgy gondolom, hogy mindegyik alapja ugyanaz: fogadd el, amit kapsz. Ha ezt nem teszed, onnantól kezdve ellene mész valaminek. Ha nem fogadjuk el és nem vállaljuk fel a gyermekáldást, annak következménye lesz. Ezzel a hiányossággal foglalkozni kellene. Másrészt abban a bibliai intelemben is hiszek, mely szerint ne legyünk képmutatóak, „ne legyen több ruhánk”, a körülményektől függetlenül mindig ugyanazokat az elveket valljuk.

– Faragó Péter ügyvezető elnökkel szemben – mint köztudott, ő a másik elnökjelölt – nem sok közigazgatási tapasztalattal rendelkezik. Hogyan és milyen módon fogja ellensúlyozni ezt a hátrányt?

– Mindenféleképpen a közösséggel való kapcsolatot tartom fontosnak megerősíteni. Ami a tapasztalatokat illeti, Simon Ildikó és én egy vezetőképzésen veszünk részt a napokban Szatmáron, melynek két témája az önkormányzati szerepvállalás, illetve kommunikációs és vezetői képzés lesz.

– Előny-e vagy hátrány, hogy nőként egy férfi jelölttel indul a megmérettetésen?

– Ismereteim szerint ez az első alkalom, hogy nő is jelölteti magát erre az Arad megyei tisztségre. Én ezt nem látom versenynek, ringnek. Nem valami ellen, hanem valami mellett állok ki. Faragó Péternek is megvannak a saját elképzelései, nekem is. Biztos, hogy ez a kettő valahol majd találkozni is tud, de a férfiak többsége talán nem érzi azt át, hogy egy igazi érdekképviselet csak úgy működhet, mint egy család. És valljuk be, hogy egy családban a legtöbbször a feleség az irányadó.