„Az iskola hagyta el a gyerekeket”

A takarékoskodás jegyében hozott megszorító intézkedések, a leépítések, a normatív támogatás bevezetése és nem utolsó sorban az alacsony gyereklétszám miatt Aradon megszűnik, mint önálló intézmény a gáji Neuman Fivérek (volt 10-es számú) Általános Iskola.

Az intézményben továbbra is folyik majd a tanítás, de nem lesz pecsétje és igazgatója, jogilag az Aurel Vlaicu (volt 21-es) Általános Iskolához fog tartozni, abba „olvad bele”. A változás érzékenyen érinti a magyar tagozatot: az elemi összevont osztályokkal, egy tanítóval megmarad Gájban, de a magyar 5–8. osztályokat ősztől átköltöztetik a Vlaicu-iskolába.

Nem csak arról van szó, hogy egy kerülettel arrébb, néhány villamosmegállóval odébb kell utazni. A magyar oktatás újabb sorsfordító pontja ez, amely próbára tesz gyereket, szülőt és pedagógust egyaránt. Nem biztos, hogy minden család vállalja majd az időben és távolságban mérve is nagyobb utazást, és lehet, hogy a könnyebbik megoldást – a román tagozatot – választják a pedagógusok győzködése ellenére is.

A gáji iskolában hétfő délután minden gimnazista osztályban szülői értekezletet tartottak. A gyerekek hozzátartozóival azúj helyzetet ismertették, és biztosították őket arról, hogy mindent megtesznek azért, hogy a változás ne rójon nagyobb anyagi terheket is az érintett családokra.

A cél, hogy mindenki magyarul folytassa

– Hogy fogadta a tantestület a hírt, hogy ősztől megszűnik az iskola jogi személyisége, és hogy a felső magyar tagozatot át kell költöztetni a szomszédos kerület iskolájába? – kérdeztük Nagy Gizella magyartanárt, a Neuman Fivérek Általános Iskola magyartagozat-felelősét.

– Mint minden rossz hírt, először felháborodással és nagy keserűséggel. De aztán beletörődtünk, s megpróbáltunk tovább lépni.

– Körülbelül hány gyerek lesz a következő tanévben az elemiben?

– Jelenleg 24 gyermek van, s reméljük, hogy ősztől is tízen felüli lesz a létszám. Nagy létszámú negyedik osztály fog idén búcsúzni, s a helyükre csak két gyerekre számítunk az óvodából. Sajnos ősztől összevont 1–4. osztály lesz, és csak egy tanítónő fog maradni. Én 1990-ben kerültem ide, a nyolcadik osztályban 29 tanítványom volt, és a többiben is húsz feletti volt a létszám. Az ötödik vagy a hatodik osztályban 14 gyerek járt, ami nagyon kevésnek számított akkor. 2000-től kezdődött a leépülés: a felére csökkent a létszám úgy is, hogy vidékiekkel töltöttük fel a helyeket. Az 5–8. osztályban jelenleg 43-an tanulnak, vagyis minden osztályban megvan a minimális 10 diák.

– Az általános tagozattal együtt a tanároknak is menniük kell. Eldőlt már, hogy ki hol tanít majd?

– Négy kolléga nyugdíjba vonul, a matematika tanárnő a Vlaicu-iskolába megy át, úgyhogy ő találkozik eddigi tanítványaival is, jómagam meg a Csiky Gergely Iskolacsoportban fogok tanítani. Sajnos az egyik tanítónőnek mennie kell, az ő sorsa még nem dőlt el.

– Mi fog leginkább hiányozni?

– Az iskola úgy, ahogy van. A szellemisége, a családias légkör, a gyerekek, minden, ami húsz év alatt ide kötött.

– Nem éppen jól szituált családok gyerekeiről van szó, úgyhogy anyagilag még jobban megterhelő lesz nekik az iskoláztatás, az utaztatás. Tudnak segítséget nyújtani ebben?

– Pályázni fogunk a Communitas Alapítványhoz bérlettérítésre és a gyerekek útiköltségének fedezésére. Eddig is voltak, és lesznek is szülők, akik saját autóval több gyereket hoznak-visznek. Még nem dőlt el véglegesen, hogy ki hol folytatja, de támogatásra számíthatnak, mert nem jószántukból hagyták el az iskolát, hanem az iskola hagyta el őket.

– A szülők többsége továbbra is magyar iskolába íratja a gyerekét, vagy a könnyebbik megoldást választja, itt hagyja román osztályban?

– Úgy néz ki, hogy mindenki a magyar oktatás mellett dönt. Vagy a Vlaicuba, vagy a Csikybe, de egy másik lehetőség Kisiratos, ahol az Ír Házban lakhatnának a gyerekek. Természetesen, ezt még meg kell beszélni az illetékesekkel.

– Önök mit tanácsolnak a szülőknek?

– Elmondtam az értekezleten, hogy a drámai helyzet ellenére tovább kell lépnünk. A lényeg, hogy magyar iskolában tanuljon tovább a gyerek, s azt a szellemiséget, amit itt kapott, magával vigye.

– A gáji iskolában tornyai, fazekasvarsándi és gyoroki gyerekek is járnak. Ők melyik iskolát választják?

– A tornyaiak eddig egy magánautóval jöttek be, őket egy kicsit tovább, a Vlaicu-iskolába viszi majd a jármű. A fazekasvarsándiak a Csiky felé kacsintgatnak, mert annak bentlakása is van, és a gyorokiak egy része is azt választaná, mert egyeseknek a testvére már oda jár. Néhány hátrányosabb helyzetű családnak Kisiratos lenne a megfelelő.

A szülők még bizonytalanok

A hétfői értekezlet után megkérdeztünk néhány szülőt is, mit szólnak a változáshoz. „Egyáltalán nem örvendünk neki – válaszolta egy gyoroki anyuka. – Egy negyedikes és egy ötödikes gyerekem jár ide, itt laknak a gáji bentlakásban. Nem akartak elmenni, de muszáj. Az első és második osztályt románul járták ki, de aztán átírattam őket ide. Sokkal jobban tanulnak magyarul, úgyhogy nekünk fontos, hogy magyar iskolában maradjanak.”

A Katona házaspár még gondolkodik azon, hogy mi legyen a negyedikes gyerekük sorsa – mondta a családfő, József. Az édesanya, Otília azt mondta, hogy azért bizonytalanok, mert szeretnék, ha magyarul tanulna az utódjuk, de azért ragaszkodnak a gáji iskolához, mert közel van az otthonukhoz. „Amikor mi nem voltunk otthon, a nagymama is elhozhatta, sőt most már egyedül is eljöhetett. Féltem, hamesszebb kell mennie, mert manapság annyi mindent hallani… Én félig román vagyok, de magyarba írattam, hogy tanuljon minél több nyelvet, és sajnálom, hogy ide jutottunk, hogy ki akarják irtani a magyarokat!” – fogalmazta meg kissé élesen a véleményét.

Egy fazekasvarsándi édesanya kifejtette, hogy ő a Csiky Gergely Iskolacsoportot választaná a gyerekeinek: a nagyobbik, a lánya úgyis oda fog járni, másrészt nem szeretné, ha a kisebbik, a fia most megszokná a Vlaicuban, aztán úgyis a Csikyben folytatná a középiskolát. „Fontos, hogy magyar iskola legyen, a fiam nem azért jött ide már negyediktől, hogy most románba váltsunk” – nyilatkozta. A bentlakásban viszont nem bízik, az ösztöndíj-lehetőségek ellenére sem, mert „nem érezné biztonságban a gyerekét a nagyobbak között”, és azt szeretné, ha iskolabusz járna naponta Arad és Fazekasvarsánd között.