Balázs-áldás 

Vasárnap, az arad-belvárosi római katolikus templomban 10.30 órától megtartott szentmise végén p. Blénesi Róbert plébános és p. Kalna Zsolt minorita szerzetes a kétágú gyertyatartóban égő gyertyák között kinyúlva, az eléjük járuló hívekre Balázs-áldást mondtak. „Szent Balázs püspök és vértanú közbenjárására óvjon meg téged az Atya Úristen a torokbajtól és minden bajtól! Ámen.”  ***„Balázs-áldás, balázsolás: Szent Balázs napján, február. 3-án két (régebben X, ma Y alakban összekötött) gyertyával adott áldás „torokbetegség és minden más baj” ellen. Balázst a görögök már a 6. században a torokbaj ellen védő szentként tisztelték, s gyertyát ajánlottak föl gyógyulásukért. A 12. században tűntek föl a torokbaj ellen védő (áldó) könyörgések. Magyarországon a 16. századtól ismerjük a gyertyaáldást és -könyörgését. A neve a Dunántúl egyes részein toroknyomás, Jászladányban torkoskodás, Sükösdön gudurázás. A Balázs-áldás sajátos népi fejleménye, hogy például Apátfalván megbalázsolnak, megsimogatják az otthon maradottak torkát, hogy azoknak se fájjon. Honti gyerekek nekivetkőzve, benn a szobában Balázs táncát járták. Hercegszántó sokác asszonyai Balázs napján gyermekeik nyakába több színes, összesodrott szálat kötöttek, és azt a szentelt gyertya viaszával is megdörzsölték. Torokgyík ellen viselték egészen az első tavaszi égzengésig. Amikor ezt meghallották, a gyermekek meghemperegtek a füvön, leszakították az összesodort szálakat, és már nem hordták tovább” – olvasható a Magyar Katolikus Lexikonban.