Bárcsak értenénk a múlt intő szavát!

Vasárnap Szászvároson is megemlékeztek az 1848–49-es magyar forradalomról és szabadságharcról. – 2020-ban nagyobb lélegzetvételű előadással készültünk e megemlékezésre, de akkor nem lehetett megtartani. Tavaly is csak egészen visszafogott, szükkörű ünnepségünk volt. Idén elég későn derült ki, hogy végre lehet ilyen jellegű rendezvényeket szervezni. Igaz, Szászvároson kevés a magyar katolikus hívő, de úgy gondoltuk, hogy számukra, illetve a Szent Erzsébet gyermekotthonban nevelkedők számára is fontos az emlékezés. Ezért a vasárnapi szentmisét követően Biró István katolikus tanító pár mondatban felelevenítette a szabadságharc eseményeit, majd  Biró Zsófia, Moldovan Andreea, Menyhárt Renáta (téglásos diákok) és Menyhárt Brigitta (nagyenyedi tanítóképzős) Csézy Itthon a legjobb című dalát énekelték, majd előadták Aranyosi Ervin Március 15-ére és Petőfi Sándor Magyar vagyok című versét. Végül Bródy Szabadnak születtél című dala csendült fel, a diákok előadásában, Menyhárt Ernő tantó gitárkíséretével – számolt be Menyhárt Rita tanítónő, a Szent Ferenc Alapítvány szászvárosi munkatársa.  Elmondta, szülőként, nevelőként rendkívül fontosnak tartja, hogy a rájuk bízott gyermekek tudjanak a szabadságharcról, tudják meg az igazságot, és főleg ne feledjék, legyenek büszkék arra, hogy magyarok. – A történelmet nem kell elfeledni, akkor sem, ha nem mindig a szépre emlékeztet. Tanulni kell belőle, s ha gyermekeink felnőnek, ők is tovább kell majd adják ezt a következő nemzedéknek – összegzett Menyhárt Rita.