Bemutatták, hogy valamikor falun hogyan éltek az emberek

A pécskai új kenyér ünnepén  a Tornyai Tájház részéről Tóth Piroska és Suttyák András külön standot rendezett be. Tóth Piroskától megtudtuk: mint minden évben, ezúttal is részt vettek a programon, most a nemzetiségekre helyezték a fő hangsúlyt. Mivel az övék multikulturális egyesület, a kapott standon bemutatták a román, a magyar, illetve a cigány viseleteket is, még mandolint is hoztak magukkal.

Azt is bemutatták, hogy valamikor falun hogyan éltek az emberek – olyan használati eszközöket is hoztak, amelyeket a mindennapokban használtak. Ilyen a kukoricamorzsoló, a rokka, de a falusi szezonmunkák alkalmával használt eszközöket, például a paradicsom főzésekor használtat is bemutatták. Nem hiányozhatott: a paradicsompasszírozó, az üvegbe zárt paradicsomlé, a szilvából készült lekvár, illetve a csuhájától felakasztott kukoricacsövek sem. A kukorica vetéséhez használt, saját készítésű kukoricavetőt is elhozták. Idén termett tornyai szilva is került a standra, hogy a látogatók megkóstolhassák.

A bemutatott rongypokrócot maga Piroska szőtte az örökölt szövőszéken. Piroska bevallása szerint, ha pihenésre vágyik, akkor leül a szövőszékhez, ahol nemcsak fizikailag, de lélekben is kipiheni magát. Régen kenderkócból fonták a fonalat, s abbóla szövőszéken szőtték a háztartásban szükséges kelméket. Számára feledhetetlen emlék, hogy iskoláskorában a kézimunkaórákon varrni, horgolni, sőt necckészítést is tanítottak. Ezek manapság feledésbe merülnek, de a régi kézimunkákat meg kell mutatni, hogy a ma embere is megérthesse, hogyan éltek eleink.

Új kenyér ünnepe lévén, a standjukról nem hiányozhatott a dagasztóteknő a hozzá szükséges keresztfával. A munka jellegét szemléltetni elhozták a Juliska bábut is – a teknő mellett, könyékig feltűrt ujjú ruhában épp dagasztáshoz készült. A kép nem lenne teljes, ha Juliska és a teknő mellett nem ülne ott a kis Mariska, a háziasszony kislánya is, aki az édesanyja példáját követve, egy kicsiny fateknő mellett tanulja a dagasztás és a kenyérsütés fortélyait. Mert régebben a háziasszonyoknak szigorú kötelességük volt a leánygyermekeiket bevezetni a háztartás, a sütés-főzés, illetve a gyermeknevelés rejtelmeibe is. Standjukon a szépen megmunkált szakajtóban állt a kenyér legfontosabb alapanyaga, a liszt. Ugyanakkor elhozták a kis Józsikát is, aki amellett, hogy kínálja a finomlisztből sült kenyeret, komoly munkát vállalt a kemencének a kifűtésében. A standjukon szövetből készült tarisznyában állt a liszt, de száraz formában bemutatták a kovászt is.

A gazdasági eszközök fölött nem hiányozhatott a feszület, az olvasó, a Mária-kép sem, hiszen régen az emberek minden házi és mezei munkájukhoz Isten áldását, segítségét kérték. Amikor megtermett a búza, kisült az új kenyér, a hálaadásról sem feledkeztek meg. A tornyai Pro Pir Kult Egyesület standját más magyar vezetők társaságában Faragó Péter, az RMDSZ Arad megyei elnöke, parlamenti képviselő is meglátogatta, őket Tóth Piroskával és Suttyák Andrással együtt örökítettük meg.

*

A pécskai újkenyér-ünnepen az is szokás, hogy a hivatalos kenyérszentelés után a helybeli magyarok a katolikus plébánia pincéjében összegyűlnek, ahol idén a ft. és ns. Király Árpád főesperes-plébános által megszentelt, megáldott új kenyeret a megterített asztaloknál ülve, tökmagolajba mártogatva kóstolgatták, miközben barátságos hangulatban elbeszélgettek. Ezúttal az új kenyér közös megkóstolásának Kocsik Ilona és Mester Erika voltak a háziasszonyai. A hagyományos, közös kóstoláson a kenyérszentelésen részt vett lelkészek mellett Tóth Brigitta városi tanácsos társaságában Antal Péter polgármester is részt vett, hogy külön üdvözölje a magyarokat.