Betekintés egy tájház működtetésének a hétköznapjaiba

Az RMDSZ Nőszervezetének az április 5-én Csíkszeredában megtartott küldöttgyűlésén Bíró Rozália elnök és Csép Andrea alelnök idén második alkalommal adományozott Szívvel-lélekkel Életműdíjat. Azt legutóbb 10 hölgynek adtak át, köztük az Arad megyei Tóth Piroskának is. Amikor az Arad Megyei Nőszervezet vezetőségét felkérték egy hölgy ajánlására, nem volt nehéz Tóth Piroska mellett dönteni, hiszen ő nagyon sokat tett az Arad megyei magyarságért, valamint a helybeli Nőszervezetért. Ezzel párhuzamosan, az anyaországi, valamint az Arad megyei hagyományos programokon is mindig Arad megyét képviselte – tájékoztatta a Nyugati Jelent Balta Emese, az RMDSZ Arad Megyei Nőszervezetének az elnöke. 

Tóth Piroska méltatása

„Tóth Piroska 1953. január 3-án született Tornyán. Aradon érettségizett a 3-as Számú Líceumban (jelenleg Csiky Gergely Főgimnázium). Az építészeti főiskola elvégzése után az aradi Földhivatalban helyezkedett el, ahol 37 évet dolgozott, a nyugdíjazásáig. Megalakulása óta tagja az RMDSZ-nek, ahol több tisztséget is vállalt, köztük megyei választmányi titkár és a tornyai RMDSZ elnöke. Megalakította az Arad Megyei Magyar Gazdák Tornyai Szervezetét, tagja az Arad Megyei Gazdasszonyok Körének, az RMDSZ Nőszervezetének, a Romániai Máltai Szeretetszolgálat aradi szervezetének, jelenleg is aktívan kiveszi részét a közéletből. Több, Arad történelmével, hagyományaival kapcsolatos könyv megjelenését segítette. Tóth Piroska, a tornyai Pro Pir Kult Egyesület elnöke az Aradi Nőszervezettel a megalakulása óta együtt pályáznak minden évben. Aktívan részt vesz minden tevékenységükön, és támogat minden programot. 18 éve Tornyán az élettársával, Suttyák Andrással megnyitotta a Tornyai Tájházat, amelyet azóta több ezren látogattak meg. Öt éven keresztül szervezte a Nemzetiségi Találkozót, ahova a környező országokból érkeztek a résztvevők. Az Arad megyei magyar iskolák évente ismerkedő programokat szerveznek a tájházban. A Nőszervezet tevékenységeit is legtöbbször ott tartják. Piroska egy kapocs a különböző nemzetiségek között, ugyanis számos magyarországi és szerbiai civilszervezettel ápolja a kapcsolatot. Rendszeresen jelen van a belföldi, valamint a külföldi rendezvényeken, ahol a tornyai hagyományokat mutatja be. Tóth Piroska az a személy, aki Arad megyében leginkább megérdemli ezt a díjat, elhivatottságáért és munkájáért, amit a közösségért tett és tesz manapság is. Kívánunk neki jó egészséget, hosszú életet, hogy a Nőszervezetet a jövőben is támogathassa, ahogyan eddig is tette. Gratulálunk a kitüntetéséhez” – zárta ajánlását Balta Emese, a Nőszervezet Arad megyei elnöke. 

A Tájház megszületése

Leánynevén Márkos Piroskának 4 évig osztálytársa voltam a néhai, Péter Antal kántortanító-igazgató által vezetett, bentlakásos Tornyai Általános Iskolában, ahol számos helybeli, kis- és nagyvarjasi, valamint szederháti diákkal együtt tanultunk. Őszinte örömmel töltött el a kitüntetése, ezért megkerestem. Érdeklődésemre elmondta: a Szívvel-lélekkel Életműdíj számára azt jelenti, hogy az eddigi munkáját elismerik, ami nagyon jóleső érzés. Ez további erőt ad, megerősíti abban a hitben, hogy folytatni kell az elkezdett munkát, amit Suttyák Andrással két évtizeddel ezelőtt kezdtek el. Először sokkal kisebb formában, majd folyamatosan bővítették a tevékenységet. A jelenlegi Tornyai Tájház épületét Piroska a fiútestvérétől örökölte, és nem tudták eldönteni, mi legyen a sorsa. Kezdetben hét végi háznak szánták, mivel azonban a valamikor község Tornya olyan település, ahol több nemzetiség, románok, magyarok, szerbek és romák mindig is békességben éltek együtt, közösségi szolgálatba akarták helyezni azt. Arra gondoltak: talán a jelenlegi fiatalabb generáció tagjai nem tudják mindezt értékelni. A nyugdíjba vonulása előtt 36 évig topográfus-technikusként a kataszteri hivatalban földmérőként dolgozott, és sok emberrel került kapcsolatba. Azok elégedettek voltak a munkájával, ő is szeretett velük dolgozni. A magyarok rendszeresen őt keresték, mert az anyanyelvükön jobban megértették a kataszterrel kapcsolatos tudnivalókat. A tornyai ingatlan tájházzá alakítási munkájában sokat segített az élettársa, Suttyák András, aki a munkájával bizonyította a közmondást: egy erős férfi csak akkor sikeres, ha mellette egy erős nő is áll, ez viszont fordítva is érvényes. A kezdeti sikertelenségeken sokszor keseregtek, de végül együtt két évtizeden keresztül minden adódó gondot meg tudtak oldani. Eleinte több támogatójuk, segítségük került, de lassan a legtöbben lemorzsolódtak. Ezzel párhuzamosan, nemcsak Tornyáról, hanem a környékbeli településekről is összegyűjtötték a régen használt szerszámokat, a háztartási edényeket, segédeszközöket. Azokból kiállítást alakítottak ki, hogy bemutassák a régi paraszti életet, a munkájukon és a szokásaikon túlmenően szemléltetni kívánták a gondolkodásmódjukat is. Megismerve a szerteágazó tevékenységüket, amely során mindent kézi munkával hoztak létre, jobban megismerhetjük a felmenőinket. Ők ugyanis a földműveléshez szükséges ekét is maguk állítottak elő, majd a gyakorlati tapasztalataik alapján a hatékonyság érdekében módosítottak rajta. Ugyancsak maguk állították elő a kukoricamorzsolót, valamint a háztartásban használt összes kelléket, a fatányértól a tejköpülőig, amivel vajat állítottak elő. Ha idősebb látogatók érkeznek, a szüleik vagy a nagyszüleik által is használt kellékek láttán nosztalgiával emlékeznek a felmenőikre. Ha fiatalabbak, esetleg gyermekek érkeznek, csodálkoznak a felmenőiknek az életvitelén, ugyanakkor a leleményességén is, amivel elkészítették a szükséges eszközeiket. Tóth Piroska elismerte: a Tájháznak köszönhető, hogy olyan sokan megismerték, majd hazavitték, terjesztették a munkájuk hírét, értékét. Akik hozzájuk érkeznek, azok érdeklődve hallgatják a régmúlt falusi élettel kapcsolatos ismertetőket.

Színes hagyományőrző programok

A programjaik utáni érdeklődésre, Tóth Piroska elmondta: először a nemzetiségek találkozóját, utána a tájházak képviselőinek a találkozóját szervezték meg, amely programok nagyban hozzájárultak a hasonló érdeklődésű szervezők megismeréséhez. Ennek eredményeként, sok eseményre kapnak meghívást, köztük a szarvasi szlovák gazdákhoz, a vajdasági magyarokhoz, és természetesen a romániai hagyományőrzőkhöz. Ha aratóünnepségre mennek, akkor az azzal kapcsolatos eszközöket visznek, s az ilyen alkalmakra régen viselt ruhákba öltöznek. Ha hagyományos disznótorra kapnak meghívást, olyan eszközöket visznek, amelyeket ilyen alkalomkor régen használtak az emberek: fatüzelésű pörkölőt, kolbász- és hurkatöltőt. 

Látogatócsoportokat is fogadnak, köztük a Nagyzerindi Alkotótábor művészeit, akik szinte minden évben egy-egy napot töltenek el a Tornyai Tájházban, ahol ihletet szereznek az alkotásaikhoz. Az ott látottakból sokat megörökítettek, alkotásaikat nemcsak itthon, az anyaországban és Európában, hanem más földrészeken is bemutatják – büszkék, amiért a Tornyán látottak sok helyre eljutnak. Az alkotótábor tagjai minden alkalommal a Tájház részére is hagynak egy-egy értékes, helyben elkészült munkát. Az ajándék nagy öröm a szervezők számára is, akik e siker jóvoltából további lelki erőt kapnak a folytatáshoz.

Megtartják az eredeti formát

Munkájuk során ragaszkodnak a Tájház eredeti formájának a megtartásához, például a szalma, valamint a cseréptető ötvözetét. A tyúkólnak a teteje teljesen szalmával van burkolva, ami azzal együtt, hogy jól mutat, a tyúkok számára is biztosítja télen a szükséges meleget. A szalma-, valamint a nádburkolat régen veszélyes volt, mert a petróleumlámpa miatt gyakran tüzet fogott, leégett a háztető, azért az emberek az anyagi lehetőségeik függvényében áttértek a cseréptető alkalmazására. A vegyes, vagyis nád- és cseréptető változat régen is hagyomány volt Tornyán, ezért a Tájház is vegyesen van befedve. Ami a támogatásokat illeti, pályázati úton általában kapnak anyagi ösztönzést azzal együtt, hogy a pályázás igen bonyolult munka. Szerencsére, a Communitas Alapítványnál elég egyszerű változatot hoztak létre, miközben a polgármesteri hivataloknál olyan vaskos iratcsomót kell benyújtani, hogy a bonyolultsága miatt sokan lemondanak róla. Pécska Város Tanácsa is támogatja pályázatain keresztül, de Piroska szerint a civilszervezetek általában maguk biztosítják a működésüket. A hivatalos pályázat bizonyára azért annyira összetett, hogy a sok kimutatás szükségessége miatt ne lehessen saját zsebre is pályázni.

Idei tervek, kétlaki életmód

Április derekán az idei tervek közül a Nőszervezettel közösen benyújtandó pályázatok látszanak a legbiztosabbaknak, ugyanakkor az RMDSZ Ifjúsági Csoportjával is közösen pályáznak kézműves foglalkozások megszervezésére a legautentikusabb helyen, a Tájházban. Ugyancsak pályázni kívánnak anyák napjára, továbbá a tornyai Mária-kápolnában szervezendő májusi ájtatosságok megtartására. A két programot úgy kötnék össze, hogy a Tájházban anyák napján köszöntik az édesanyákat, majd a Mária-kápolnában égi édesanyánkat, a Szűz Máriát énekekkel, imával tisztelik meg. Az Aradi Magyar Gazdák Egyesületével is nagyon jó kapcsolatokat ápolnak, ők pályáznak, Piroskáék biztosítják a programjuknak a helyet. Eddig közösen szerveztek búzaösszeöntést és szilvalekvárfőzést. Az eltelt 20 évben számos programot szerveztek együtt, amelyeket hirtelenjében fel sem lehet sorolni.

Minden tavasszal aradi lakásukból kiköltöznek Tornyára. Bandi idén már ki is költözött, meg is tartották az első hagyományos programot, a báránysimogatást. A helybeli juhásztól minden tavasszal általában 4 bárányt kapnak, amelyeket maguk nevelnek fel, azok lelegelik az udvaron és a kertben felnövő füvet, majd ősszel egy-egy programon birkapörköltet főznek belőlük a vendégek számára. Ami a Tájházműködtető utánpótlást illeti, arra egyelőre nem találtak a családjaikban vállalkozót, ezért továbbra is maguk foglalkoznak vele, ameddig az egészségük megengedi.