Bezárja kapuit a kohászat

Történelmi korszak zárul le Vajdahunyadon, 141 év után végleg leáll a vasgyártás. 

A gyárat üzemeltető ArcelorMittal pénteken jelentette be, hogy véglegesen bezárja az energia- és építőipari piac számára profilokat és szögvasakat gyártó vajdahunyadi üzemét. „Nehéz döntés, amely egy hosszabb, rendkívül nehéz piaci helyzetben született, amelyet a nagyon magas villamosenergia-árak és az EU-n kívüli olcsó import miatti növekvő nyomás okozott. Ebből kifolyólag a vajdahunyadi ArcelorMittal képtelen versenyezni a hazai, európai és nemzetközi piacokon, és olyan pontra jutott, ahol már nem tudja kiegyensúlyozni a pénzügyi veszteségeket” – olvasható a vállalat közleményében. 

A kohászat indiai tulajdonosa az utolsó pillanatig próbálta megmenteni a vajdahunyadi üzemet, legalábbis a korábbi közleményei erre utalnak. Augusztus végén még azt jelentették be, hogy csak szeptemberre állítják le ideiglenesen a termelést, megrendelések hiánya miatt. Nem sokkal később az ideiglenes leállítást korlátlan időre módosították. Végül pénteken kénytelenek voltak bejelenteni a végleges bezárást.

Az ArcelorMittal számos intézkedést hozott a nehéz helyzet enyhítésére, amelyek némi megtakarítást eredményeztek: az elmúlt évben többször leállította ideiglenesen a termelését, és ezekre az időszakokra kényszerszabadságra küldte alkalmazottait. Dan Bobouțanu, Vajdahunyad polgármestere Ilie Bolojan kormányfőhöz és Nicușor Dan államfőhöz, illetve a parlamenti képviselőkhöz folyamodott a 2003-as titkos privatizációs szerződés nyilvánosságra hozatala érdekében, hátha annak alapján sikerül megmenteni a város jelképévé vált kohászatot. Az indiai tulajdonos ugyanis 22 évvel ezelőtt vásárolta meg az erősen veszteséges kohászatot a román államtól.

A gyár 1884-ben lépett üzembe, amikor a környékbeli Gyalár vasércét dolgozta fel. Az első világháborúig tartó magyar időkben öt kohó épült fel, majd a szocializmus idején a hatodik is. A kapitalista időszakban a kohászat a piaci helyzethez viszonyulva, annak függvényében működött, alkalmazottjai száma ezer körül alakult. A szocialista rendszer viszont mamuttá növelte az erős ideológiai jelképnek számító nehézipari létesítményt, amely a rendszerváltáskor több mint 20 ezer embert alkalmazott. A mesterséges létszámnövelés a város lakosságának alakulásában is tükröződött: míg 1948-ban Vajdahunyadnak kevesebb, mint 5000 lakosa volt, a rendszerváltáskor a szám 89 000-re növekedett. A piacgazdaságra való áttérés komoly kihívást jelentett a nehézipari mamutnak, amely már az ezredfordulón a csőd szélére jutott, amikor leállt mind a hat kohó, és megszűnt az alaptermelés. A csődtől az indiai tulajdonos mentette meg 2003-ban, alaptevékenységét viszont nem sikerült visszaállítani, azóta ugyanis csak kész acélt dolgoztak fel a hengerművekben. Az alkalmazottak száma is folyamatosan csökkent, jelenleg a kohászatnak már csak 477 alkalmazottja van. Őket fokozatosan bocsátják el, és végkielégítést kapnak a ledolgozott időszaktól függően.

A polgármester azonban a jelenlegi geopolitika helyzetre és a fegyverkezési szükségletre hivatkozva a kohászati tevékenység megmentésében reménykedik.