Bíróságon dől el

Távfűtés hiányában több ezren dideregnek majd télen Déván és a Zsil-völgyi városokban? Vagy mégsem zárják be a hőenergiát biztosító parosényi és marosnémeti hőerőműveket? A válasz az igazságügy kezében van. A petrozsényi bíróság október végére tűzte ki a két hőerőmű környezetvédelmi engedélyének tárgyalását.

Amint arról annak idején beszámoltunk, júniusban a Hunyad megyei környezetvédelmi felügyelőség ellenőrzést tartott a két hőerőműnél és komoly hiányosságokra bukkant, s azok alapján a két hőerőmű leállítását rendelte el. A hőerőműveket üzemeltető Hunyad megyei energetikai konszern (CEH) viszont bíróságon támadta meg a környezetvédelmi felügyelőség rendeletét. A bírósági döntésig a két hőerőmű tovább működik, viszont ha igazat ad a környezetvédelmieknek, akkor a két hőerőművet igenis le kell állítani. Ami azt jelentené, hogy Déva és a Zsil völgye városai távfűtés nélkül maradnának, s a kőszénkitermelés is leállna, mivel csak a két hőerőmű használja fel a bányavidéken kitermelt fekete-aranyat.

Környezetvédelem vagy lakossági kényelem?

A kilátások meglehetősen rosszak, legalábbis a hőerőművek szempontjából. Az igazságügyhöz való fordulással tulajdonképpen csak időt nyertek, ismerik el nem hivatalosan a CEH vezetői, olyan 90%-ra becsülve a környezetvédelmi felügyelőség esélyét a bíróságon. A hiányosságok kiküszöbölésére kevés az esély, mivel az energetikai óriásnak nincs rá anyagi fedezete, még a folyó költségek terén is fennakadások vannak, nemhogy több tízmillió eurós fejlesztésekre futná.

Parosényban, például, a kéntelenítési rendszert kellene üzembe helyezni, valamint a hamu és salak szállítási és tárolási technológiát kellene korszerűsíteni. Marosnémetin a kéntelenítési rendszer mellett korszerű elektromos szűrők is szükségesek.

Előbbi esetében a helyzet nem annyira kilátástalan, hiszen az utóbbi években már előreléptek korszerűsítések terén: a kéntelenítő rendszer már 88%-ban készen van, míg a hamu- és salakszállítási és -tárolási rendszer esetében a korszerűsítés kb. felét már elvégezték.

Marosnémetin viszont rosszabb a helyzet, ott a korszerűsítést majdnem a nulláról kellene kezdeni, s olyan 80 millió euróba kerülne. Ehhez viszont még a közel 38 millió eurós kormánysegély sem lenne elég!

Bumeráng a városvezetőknek?

Mégis mi lesz a lakosság távfűtésével? A Zsil völgye városaiban összesen több, mint 10 000 lakás függ a távfűtési rendszertől, míg Déván olyan 7000 lakás veszi igénybe a városi távfűtési rendszer szolgálatait, vagyis a tömbház-lakások kb. 30%-a. Ráadásul az utóbbi években a szám enyhén még növekedett is, amióta 2010-ben a korábbi dévai városvezetés elindította a távfűtésre való visszacsatlakozási programot, melyet a 2012-ben követő új gárda is folytatott – közel 300 család lemondott a korábbi egyéni fűtésközpontokról és visszatért a városi távfűtéshez. Alighanem megbánják döntésüket!

Mi lesz velük, ha a bíróság a környezetvédelmieknek ad igazat, és leállítják a hőerőműveket? Tiberiu Iacob-Ridzi elővigyázatosan már júliusban a kormányhoz folyamodott segítségért a távfűtés ügyében, Petru Mărginean dévai kollégája viszont semmilyen lépést sem tett a potenciális veszély kiküszöbölésére. A CEH megmentése valóban nem a dévai önkormányzat feladata, viszont 7000 család didergése aligha növeli újraválasztási esélyeit. A bizonytalanság legnagyobb haszonélvezői az egyéni fűtésközpontokat áruló cégek, illetve az azokat felszerelő vállalatok, akiknek jócskán megnőtt a forgalmuk a nyáron. S a tendencia alighanem folytatódik.