„Biztonságos, tiszteletre épülő és szolgáltatóbarát társadalmat szeretnék”

Kelemen Hunor szövetségi elnök részvételével tartotta meg kampányindító rendezvényét az RMDSZ Hunyad Megyei Szervezete. A szövetségi elnököt a küszöbön álló parlamenti választások tétjéről, az RMDSZ-törekvésekről kérdeztük.

– A helyhatósági választások nyomán az RMDSZ-nek erdélyi vonatkozásban sikerült megerősítenie helyi képviseletét, a szórványvidéken azonban jelentős mandátumvesztés történt. Sikerül-e a parlamenti választások alkalmával kiegyensúlyozni ezt a helyzetet?

– Szeretném hinni, hogy igen. Hisz ha csak azt a néhány Hunyad megyei települést nézzük, ahol veszítettünk, és megnézzük, hogy milyen szavazatszámmal veszítettünk, akkor ez egyszerűen érthetetlen, vagy legalábbis nehezen megmagyarázható. Ott, ahol kell 9 vagy tizenegynéhány szavazat – ennyivel veszítettünk mandátumokat vagy estünk ki a tanácsból például Vajdahunyadon –, biztosan lehet még ennyi embert találni, és egy jobb mozgósítással sikerül nagyobb szavazatszámot elérni. A parlamenti választásokon általában könnyebb tétet adni a szórványban is, mert a leadott szavazatokból mindig lesz mandátum. Vagy a szórványmegyében, vagy valahol máshol, de ebben a mostani választási rendszerben minden leadott szavazatból abban a politikai formációban lesz mandátum, ahová pecsételtek. Előbb a megyei, majd az országos visszaosztásból mandátummá fordítható minden egyes szavazat. Az önkormányzatoknál viszont valószínű, hogy az emberek a haszonelvű szavazat szempontjából időnként – főleg szórványvidéken – átszavaznak. Vagy pedig a járványügyi helyzet miatt féltek, nem voltak biztosak abban, hogy a szavazóhelyiségben, a szavazás ideje alatt az egészségük biztonságban van-e. Ezért újabb erőfeszítést kell tennünk, hogy megmagyarázzuk, hogy a szavazás maga, a szavazás pillanata, az a néhány perc, amit bent töltenek a szavazóhelyiségben a választáskor, az nem jelent semmiféle kockázatot az egészségre. Továbbá a kiegyenlítésnek és a tétadásnak azt a lehetőségét is megteremtettük, hogy a szórványmegyéknek van egy biztos befutóhelyük. Mert éveken, évtizedeken keresztül a szórványból kapott szavazatokból mindig mandátum lett, de kevés alkalommal lett mandátum a szórványközösségek számára. Úgy tudtuk ezt kiegyensúlyozni, hogy az európai parlamenti választásokon a dél-erdélyi magyarságnak van egy jelöltje biztos befutóhelyen. Winkler Gyula immár a harmadik teljes mandátumát szerezhette meg az utóbbi EP-választáson, míg a parlamenti választásokon a szórványmegyéknek most Kovászna megyében biztosítunk egy befutó helyet. Benedek Zakariás szebeni kollegánknak szavaztak bizalmat a szórványmegyék és az Állandó Tanács. Tehát így próbálunk tétet adni annak, hogy a szórványmegyék szavazataiból mandátum lesz, és ő ezen közösségek képviseletét is ellátja. December 6-a közel van, viszont nagyon nehéz időszakon kell keresztülmennünk. Mert a járvány nem csitul, nem lankad, sőt napról napra egyre több az esetszám. De ennél is nagyobb probléma a kórházak, az intenzív osztályok leterheltsége, és ilyen vonatkozásban a következő hetek perdöntőek lehetnek, hogy mennyit bír meg a román egészségügy.

– Ennek fényében sokan úgy vélik, el kellene halasztani a választásokat. Ön hogyan látja?

– Az Alkotmány szerint a választásokat maximum három hónappal lehet elhalasztani. Ez azt jelenti, hogy legkésőbb március közepéig meg kell tartani a választást. Nincsenek olyan tudományos érvek, amelyek azt mondanák, hogy januárban, februárban, márciusban jobb lesz a helyzet, kevésbé lesz kockázatos mondjuk egy választási kampányt végigvinni. Ugyanakkor a kormánynak kell mérlegelni, hisz ő döntötte el, hogy mikor lesznek a választások. És amennyiben a kormány a szakemberek javaslataira odafigyelve úgy dönt, hogy elhalasztja a választást, azzal mi egyet fogunk érteni, de nem tudunk mi döntést hozni. Ezt szakmailag kell nézni, nem politikailag. Illetve van ennek egy lélektani, tömeglélektani oldala is, és a szakmai vélemény mellett ezt is figyelembe kell vennie a kormánynak a döntés pillanatában, hogy mit gondolnak a polgárok egy olyan helyzetben, amikor mindenki az egészségére figyel mindenekelőtt, és saját biztonságát, a családja biztonságát tekinti a legfontosabbnak. Mit gondolnak ilyen körülmények között, hogy megtartjuk a választást, ha nőnek az esetszámok. Én azt gondolom, hogy ha Románia meghaladja a tízezres napi esetszámot, akkor a nyomás olyan mértékű lesz a kormányon, hogy akár az utolsó pillanatban a halasztás mellett dönthet, de ezt neki kell megtennie. Ez a kormány felelőssége.

– Visszatérve az RMDSZ politikai szereplésére. Akik a helyhatósági választáson távol maradtak az urnáktól, illetve nem szavaztak az RMDSZ-re, azok körében gyakran hallani az elmarasztalást, hogy az RMDSZ igen könnyen köt kompromisszumot különböző pártokkal, a kormányzás érdekében. Most is előttünk áll egy ilyen lehetőség, hogy az RMDSZ kormánykoalícióra lépjen a választásokat követően. Melyek azok a konkrét kritériumok, amelyek döntőek lesznek, hogy felkérés esetén igent mondanak-e vagy sem?

– Sok választása az RMDSZ-nek nincsen egy-egy parlamenti ciklus kezdetén. Vagy úgy dönt, hogy ha hívják, akkor kormányzati szerepet vállal, vagy úgy dönt, hogy nem vállal kormányzati szerepet. Az RMDSZ a következő időszakban sem lesz önmagában kormányváltó párt. Tehát nem lesz az a párt, mely ellenzékből fel tud nőni 30-40 százalékra és akkor a következő mandátumot ő fogja majd kormányzati erőként biztosítani. Van, amikor nem hívnak. Mindig az a kérdés, hogy milyen kontextusban kell döntést hozni, és hogy a  közösség érdekeit hogyan tudod jobban képviselni. A politika a választások utáni pillanatban nem az érzelmekről szól, hanem az érdekérvényesítésről. Ha kizárólag érzelmileg közelítenénk a román pártokhoz, a román pártok képviselőinek a megnyilatkozásaihoz, akkor soha, vagy legalábbis belátható időn belül nem mennénk kormányra, mert nincs olyan román párt, amelyben ne lenne néhány ember, aki mindig beszól, aki mindig megsért bennünket, aki mindig magyarellenes hangulatot próbál kreálni. Ezért nekünk ezt a szempontot is figyelembe kell vennünk, hogy amikor bent vagyunk egy kormánykoalícióban, olyankor a magyarellenes hangokat sokkal inkább vissza lehet szorítani. Ahogy szokták mondani: amikor bent vagy a szobában, rólad már nem úgy beszélnek, mint amikor nem vagy bent. Tetszik vagy sem, ez egy ilyen egyszerű történet. És tapasztalatból tudjuk, hogy kormányzati pozícióból a magyarellenességet is mindig jobban vissza lehetett fogni és az érdekérvényesítést lehet biztosítani. Könnyebb megvédeni a magyar közösségnek az érdekeit, ha szabad ilyen egyszerűen fogalmazni. De ez még mindig nem elég ahhoz, hogy kormányra menjünk. Kellenek olyan közös értékek a magyar ügy képviseletén túl, amelyben meg tudunk egyezni. És itt az a kérdés, hogy 2020. december hatodika után – ha akkor lesznek a választások – meg tudunk-e egyezni, lesznek-e ilyen közös érdekek, amelyek többnyire az életminőségről kell szóljanak, a gazdaságról kell szóljanak, a munkahelyekről kell szóljanak, az egészségről, infrastruktúráról, jövedelmekről és az embereknek a biztonságáról. Ha ezekben meg tudunk egyezni, azt gondolom, hogy bátran lehet vállalni a kormányzást. Azt szoktam mondani, hogy Romániának jó lenne, ha lenne egy olyan négy esztendeje, amikor folyamatosan egy kormány irányítja az országot, mert az elmúlt nyolc évben tíz kormány volt. Hát így nem lehet haladni. Így nem lehet tervezni sem, nemhogy a terveket végrehajtani. Politikai krízisben van az ország 8 éve, amióta az Ungureanu-kormány megbukott. És jó lenne most már egy olyan parlamenti többség, amely legalább egy cikluson keresztül építkezni tud. Tehát azt a vádat, hogy könnyen kompromisszumot kötünk, én értem, de nem tartom egy megalapozott vádnak. Mert akkor, amikor az országos politikában, tetszik, nem tetszik, a 6,5-7 százalékot nem tudjuk fölülírni, mert az etnikai szavazás ezt nem teszi lehetővé 2020-ban sem, akkor nincsen sok opciód. Vagy ellenzékben maradsz az egyik oldallal, most mondjuk 2020. december hatodika után a szociáldemokratákkal – ami nem egy rendkívülien szimpatikus út, és akkor a kormány ellen szavazol, nem tudsz haladni –, vagy a kormányzati szerepet vállalod, amennyiben erre a feltételek adottak. És itt mondom egyrészt a közösség identitásbiztonságát jelentő kérdéseket, másrészt az életminőséghez, munkahelyekhez, egészségügyhöz, infrastruktúrához, fejlesztéshez, modernizációhoz kapcsolódó kérdéseket tartjuk prioritásnak. Hogy mi fog történni, az kiderül. Mert mi egy dolgot tudunk ma tenni. Hogy a magyar közösség érdekképviseletét biztosítsuk. Ennél többet ebben a pillanatban nem tudunk mondani. Mert hogy a románok hogyan szavaznak, kinek milyen bizalmat szavaznak, hogy a liberálisok nyernek-e, vagy más nyer, hogy milyen mértékben szerzik meg a szavazatok után a mandátumokat és milyen támogatásra van szüksége egyik vagy másik pártnak a kormányalakításhoz, azt mi nem tudjuk eldönteni. Itt a kérdés az, hogy mi a 6,5-7 százalékot tudjuk-e hozni országos szinten, hogy legyen egy erős képviselet. Utána meg annak kell valamilyen értelemben talpon maradnia a román országos politikában. – Talán a koronavírus is hozzájárult ahhoz, hogy a román társadalomban a szokottnál is jobban felerősödjön az elégedetlenség, a társadalmi nyomás és elég sok a populista ígéret így kampány táján. Az RMDSZ mit lát a legfontosabb célkitűzésnek? A következő négy évben mire kéne koncentrálni, mik a prioritások?

– Először is nem szabad olyat ígérni, ami nem teljesíthető, mert az emberek átlátják nagyon könnyen. Másrészt a prioritások átalakultak. Tehát mi az egészségügyi rendszer megerősítését, az egészségügyi szolgáltatásoknak a megerősítését tartjuk első számú prioritásnak, utána a munkahelyek megvédését és a gazdasági fejlődésnek a megalapozását a következő évekre, hogy ne szűnjenek meg munkahelyek, hogy legyen jövedelem, hogy legyen kiszámítható legalább egyik évről a másikra tervezhető jövő. Ehhez infrastruktúra kell, mert a gazdaságnak a motorja az infrastruktúra. És itt Romániában óriási lehetőségek vannak, hisz nem épített Románia elegendő autópályát az elmúlt 30 évben és a következő négy esztendőben ezt megteheti. És én folyamatosan azt mondom, hogy van két olyan nagy gazdasági ágazat, amelyre a következő négy esztendőben koncentrálni kellene. Az egyik a mezőgazdaság és az élelmiszeripar, a mezőgazdasági termékek feldolgozása, hogy a kiszolgáltatottságát Románia az élelmiszerpiacon csökkentse. Hogy ne kelljen mindent kintről behoznia. És ehhez jó esélyekkel meg lehet teremteni néhány év alatt az élelmiszeriparnak azt a felfuttatását, ami a függetlenséget vagy a függőség csökkentését meghozza. Másrészt pedig a gyógyszeriparba kellene befektetni, mert az ma már nem megoldás, hogy minden gyógyszert kintről szállítunk be. És természetesen lehet beszélni digitalizációról, egyéb más szolgáltatásokról is. De itt van néhány olyan alapkérdés, ami megmutatta, hogy egy járvány idején – és ez a járvány nem fog lejárni az év végén, jó ideig ezzel együtt fog kelleni élnünk – milyen kiszolgáltatott állapotban van egy-egy ország vagy egy-egy társadalom. Ezt kell csökkenteni ahhoz, hogy biztonságban legyenek az emberek. És itt az egészségügy, élelmiszeripar, mezőgazdaság, amikre Románia nyugodtan alapozhat, nemcsak azért, mert van hagyománya, hanem azért, mert van hozzá munkaerő, van hozzá terület, van hozzá iparág, de azt természetesen fejleszteni kell, új technológiákat kell vásárolni, és erre kell költeni a pénzt, nem butaságokra.

– Ha három szóban kéne megfogalmaznia, hogy milyen Romániát szeretne négy év múlva, mi lenne az a három jellemző?

– Biztonságosat, amelyben a jóléti feltételek növekednek, ahol a különbözőségeket tisztelik, tisztelik a polgárt és tisztelik mindenestől, mindegy, hogy milyen etnikumú, milyen vallású. És szolgáltatóbarát Romániát. Tehát azért a pénzért, amit az emberek befizetnek, azért a megfelelő szolgáltatást kapják.