Boldog emberek nem érzékelik az idő múlását

Kiss Mihály és felesége, Erzsébet 1972. április 11-én tartották a polgári, majd április 22-én az egyházi esküvőt a Mosóczy-telepi római katolikus templomban.Amint az 50. házassági évforduló megünneplését követően érdeklődésünkre Erzsébet asszony elmondta, neki nincs, a férjének azonban négy testvére van. A férje Székelyvécskéről, Marosvásárhely közeléből származik, miközben maga Mosóczy-telepi.Úgy ismerkedtek meg, hogy Mihálynak a nővére Aradon lakott, Mihály szobafestőként itt vállalt munkát. Együtt dolgozott Erzsébet édesanyja testvérének a férjével, így aztán náluk találkoztak először. Tulajdonképpen úgy indult, hogy Mihály a munkatársánál meglátta Erzsébetnek a fényképét, és megtetszett neki. December elején megismerkedtek, és a következő év áprilisában már meg is esküdtek. Nem volt értelme sokáig húzni az időt, hiszen Erzsébet akkor 24, Mihály 31 éves volt. Erzsébet édesapja hamar elhunyt, így az anyjával a mostani házuk helyén állt házban laktak, majd amint sikerült valamennyi pénzt gyűjteniük, hozzáfogtak építkezni.A nagy munkáról Mihály szolgál pontos adatokkal: a telken álló két ház közül az utcafronton lévő – amiben most laknak – az Erzsébet édesanyjáé volt, amelynek a helyére 1974–76 között új házat építettek. A hátulsó rész Erzsébet édesanyjának a testvéréé volt, akinek nem volt családja, ezért ők tartották el. Miután elhunyt, 1995–96-ban építették a telek hátulsó részén lévő emeletes házat, ahol most a két gyermekük lakik: Mihály, aki 1973-ban, illetve Róbert Lajos, aki 1976-ban született. Nem volt könnyű építeni, id. Kiss Mihály azonban szobafestő, ráadásul amolyan mindenhez értő, dolgos ember volt.

Gyermekek, unokák

Gyermekeik a Mosóczy-telepi román nyelvű óvodába jártak, mert akkoriban nem működött magyar nyelvű intézmény, iskolába azonban az anyanyelvűbe. Magyarul végezték el az általános iskolát, utána azonban, magyar líceum nem lévén a közelben, románul kellett tanulniuk. Mihály Temesváron 5 év teológiát végzett, hitoktatói oklevelet szerzett, miközben Róbert Lajos inasiskolát végzett a hőerőműnél, ugyanakkor autószerelői képzést is szerzett, manapság is autószerelő vállalkozóként dolgozik, társulásban egy volt iskolatársával. Az aranylakodalmas házaspárnak négy unkája van: Mihály fiuktól Mihály és Áron, Róbert Lajostól Andrea és Annamária. Annamária a Sabin Drăgoi Zenelíceumban zongora és hegedű szakon tanul, de kiváló énekhanggal is megáldotta a sors – Erzsébet és Mihály 50 éves házassági évfordulóján is megcsillogtatta ritka szép énekhangját az Ave Maria tolmácsolásával. Ezenkívül kántorképzőt is végzett, de a színművészet felé is hajlik, varietéműsorokban énekel. Amint Erzsébet asszony büszkén hozzáfűzi: Annamária az Ave Mariát már a belvárosi nagytemplomban is elénekelte egy karácsonyi ünnepségen. Andrea a Temesvári Egyetemen angol–spanyol szakán tanul. Mihály fiának a gyermeke, Mihály az egyetemen informatikát tanul, Áron pedig XI. osztályos. Mivel Róbert a feleségével 11 évig Spanyolországban élt, a két gyermek ott született, majd hazatértek. Miközben ott éltek, a menye, aki ugyancsak egyetemet végzett egy ügyvédi irodában fordítóként dolgozott, ugyanakkor az ügyvéd két kislányára is vigyázott, illetve angol nyelvre is tanította őket.

Minden ide köti őket

Erzsébet asszony bevallja: amolyan „kotló-mamának” számít, mert a családjának a tagjait szereti a szárnyai alatt, itthon tudni. Mindkét menye nagyon aranyos, jól megérti magát velük. Egy család belső békéjét a szeretet, a tolerancia megléte vagy a hiánya határozza meg. Ha az működik, akkor a belső béke is biztosított. Természetesen, „nincsen rózsa tövis nélkül”, tartja a közmondás, de ha netalán a férjével nézeteltérésbe kerültek, mindig megtalálták a békességnek a módját. Erzsébetnek a Mosóczy-telepi templom azért is a „szíve csücske”, mert ott keresztelte meg Györfy Károly plébános, majd Benőcs atyánál járult első szentáldozáshoz, ott bérmálkozott, illetve ugyanott esküdtek örök hűséget egymásnak a férjével. A fiait is ott keresztelték, ott voltak elsőáldozók, ugyanott bérmálkoztak, és esküdtek, de az unokáit is ugyanott keresztelték, ott voltak elsőáldozók, ott is bérmálkoztak. Vagyis minden emléke ide köti, neki a Mosóczy-telepi templom a világon a legszebb, a legkedvesebb.Mihályt a hosszú, boldog házasélet titkai felől faggattuk. Szerinte ha a házaspárok nem tudják elnézni, elfogadni egymás hibáit, akkor a házaséletből hiányozhat a kitartás. Építészként azon dolgozott, hogy a gyermekeinek lakást biztosítson, hogy együtt maradjon a család. A fizetést nagyon be kellett osztani, illetve nagyon sokat dolgozni, hogy ne kényszerüljön megfizetni másnak a munkáját. Dolgozott éjjel-nappal, amikor éppen szükséges volt, minden, ami a portán megépült, a maga elképzelése és irányítása mellett történt. Mert ha a szakember és a tulajdonos elképzelései nem egyeznek, abból semmi jó nem születik.

A mindennapos kis örömek táplálnak

Beszélgetésünknek e témájába Erzsébet asszony is bekapcsolódik: igaz ugyan, hogy Mihály eredeti szakmája festő és szobafestő, de mindenhez ért, a vízvezeték-szereléstől kezdte. Eleinte az utca­fronton lévő házban laktak, illetve eltartottak két idős bácsit is, a nagybátyját, illetve egy másik idős embert, aki a kertlábukban lakott. A másik utcára nyíló teleknek a felét eladták, ezért a maguk által a gyermekeknek épített emeletes ház mellett egy kisebb kertjük, sőt üvegházuk is van, ahol már virágzanak a paradicsompalánták. A mindennapi kis örömek a legfontosabbak, azok lelkierőt adnak a folytatáshoz. Régebben sertéseket is tenyésztettek, kecskét is tartottak, mert akkoriban nem lehetett tejet kapni, csakis hosszas hajnali sorban állással. Éppen ezért Mihály azt mondta a feleségének: vegyünk egy szegény ember tehenét! Erzsébet városi lány létére nem értette, mire gondol, nagyon meglepődött, amikor Mihály hazahozott egy kecskét. Azt nagyon megkedvelték, ízletes teje és a belőle készült termékek nagy népszerűségnek örvendtek a családon belül. Régebben állandóan volt a hátsó udvarban egy kis állatfarmjuk, de az utóbbi időben, ahogyan idősödtek, fokozatosan felszámolták.

Sokat imádkozott, hogy a fia pap legyen

A kérdésre, hogyan fogadták a fiuknak, Mihálynak az elhatározását, miszerint diakónusnak készül, Erzsébet bevallotta: az volt a vágya, hogy valamelyik fia pap legyen. Közülük Robiról nem tudta elképzelni, ugyanis ő nagyon dinamikus természet, viszont Misi fia teljesen más, szentimentálisabb lelkű, ezért sokat imádkozott, hogy pap legyen. Ugyanakkor annak is örvendett, amiért hitoktató lett, és az ő unszolására választotta a teológiát Bakó Antal kántornak a fia, László, aki a felszentelésén beismerte: a pályaválasztása Kiss Mihálynak is köszönhető. Az elismerés Erzsébet asszonynak nagyon jólesett, simogatta a lelkét. Ha pap nem lehetett, akkor legyen diakónus, amit a feleségének is köszönhet, aki beleegyezett, kitart mellette, ő is nagyon vallásos. Egyébként a másik menye is nagyon vallásos, s bár eredetileg ortodox volt, mióta a fia feleségül vette, a katolikus templomba jár, megszerette a római katolikus vallást, az egész család a katolikus templomba jár.

Jövőbeli tervek

Erzsébet asszony még szeretné meglátni a dédunokáit, akiket szeretne megölelni. Erre valós esély is van, hiszen Mihálynak a fia betöltötte a 20. évét, ráadásul Andrea is 19 éves, csakhogy mindkettő egyetemre jár. Ha visszatekint, soha nem merült fel közöttük a válás lehetősége. Mihály testvérei is a közelmúltban ünnepelték az 50 éves házassági évfordulóikat, tehát az ő részéről hagyományosnak is tekinthető a hosszú házasélet.Mihály tervei között szerepel az unokái esküvőjének a megünneplése. A maga életével elégedett, annak során minden tervét sikerült megvalósítania. Persze nem tervezett lehetetlent, mert aki túl sokat és merészet tervez, könnyen megeshet, hogy semmi nem lesz belőle. Erzsébet asszonynak sem voltak megvalósíthatatlan tervei, hiszen a gyermekei révbe jutottak, családot alapítottak, felnevelték, az életben elindították a maguk gyermekeit. Erzsébetet boldoggá teszi, hogy nemcsak a gyermekei, hanem a menyei is családcentrikusak, négy unokát nevelnek: még egy ok, hogy a férjével, Mihállyal boldog embereknek érezzék magukat. Azon csodálkoznak, hogy a közösen megélt 50 év milyen hamar eltelt, valahogy nem is hiszik, hogy egy fél évszázad ilyen gyorsan elsuhant. Távozáskor megmutatták a gazdaságukat is, köztük a házinyulakat, a konyhakertet, az árnyékolt medencében úszkáló aranyhalakat. Melengető, jóleső érzés volt náluk járni, mert Mihály és Erzsébet együtt megélt fél évszázados boldogsága a krónikást is felvillanyozza, talán kicsit boldoggá is teszi…