Boldogulni csak itthon

Általában nagy elismerés illeti az olyan fiatalembert, aki a nagyszülei, majd a szülei nyomdokain elindulva, nyakába veszi a gazdálkodást, a család megmaradásának emberpróbáló feladatát.

Ha azonban a jelzett fiatal önerőből az ősei eredményeit is felül tudja múlni, az ritkaságszámba menő teljesítmény. A simonyifalvi Pallagi Mátéról néhány évvel ezelőtt már megírtuk, hogy anyai nagyapja, Szalók Imre irányításával már gyermekkorától ismerkedett a gazdálkodás teendőivel. Gyermekkorától, amikor az ülésből a lába alig érte el a gázpedált, traktort vezetett. Először csak kíváncsiságból, később a tenni akarástól, illetve a szükségtől kényszerítve keményen dolgozott. Manapság, amikor az apja 4, nagyapja 2 éve halott, alig 23 évesen teljesen át kellett vennie a nagyapa hagyatékát, a bélzerindi tanyát, az állatállományt. Közben a tanulást sem hanyagolta, a temesvári egyetemen agronómus oklevelet szerzett, jelenleg a mesteri fokozatot végzi. Emellett folyamatosan gazdálkodik a bélzerindi, úgynevezett Rizstelepen lévő tanyájuk közelében elterülő 170 hektár földön, amiből 30 hektárt haszonbérben művel meg negyedmagával. Az összterületből 120 hektár szántó, 80 hektáron kukoricát, 20 hektáron búzát, 5 hektáron napraforgót termesztett idén, míg a többi területen az állatok számára termeszt takarmányt. A búza hektáronként 4 tonnát termett, amit Simonyifalván tárolnak a jobb felvásárlási árak reményében. Manapság 0,75 lejt kínálnak kilójáért, a fiatal gazda viszont 0,9 lejen alul nem szeretné eladni. A napraforgó hektáronkénti 2 tonnás termésével is elégedett, kilóját 1,5 lejért sikerült értékesítenie. A kukorica hektáronként 50-60 mázsás szemeset termett, betakarítását befejezték. A nedvességtartama 16-17%, tehát még tárolható. Az ennél nedvesebbet sürgősen értékesítik. Az őszi mélyszántást a kukorica betakarítása után kezdték, de a kalászosok vetésével is jól állnak, a 20 hektár kenyérgabona vetőmagja már a földben várja a telet.

A földművelés mellett jelentős állatállományról is gondoskodnak. A 340 anyajuhtól tavaszra sok bárányt remélnek, a több mint 100 sertésnek a nagyját az állatkereskedők itthonról 6-7 lejért viszik kilónként, élősúlyban. Fiatal szakemberként nagy élvezettel ülteti gyakorlatba az egyetemen tanultakat, összeköti a kellemest a hasznossal. Naponta használja a számítógépet, a világhálón keresi a pályázati lehetőségeket, amelyekkel már sikerült fejlesztenie is a gépparkot, de a korszerűsítésben nincs megállás. Ugyancsak a világháló segítségével érdeklődik a kedvezményes vetőmag-, illetve műtrágyavásárlás iránt is.

Fiatal házasemberként a rengeteg munka közepette úgy érezte, kikapcsolódásra is szüksége van, ezért a farmon halastavat hozott létre, hogy szabad idejében kedvére horgászhasson. Ha egyáltalán van rá ideje. Tavasztól őszig nyaralni, szórakozni se tudtak elmenni, de a télen mindenképp lazítani szeretnének a feleségével együtt.

Pallagi Máté rendkívüli fontosságot tulajdonít a függetlenségnek, annak, hogy a maga ura legyen, úgy tehessen, ahogy azt jónak látja. Éppen ezért soha nem gondolt arra, hogy máshol másféle munkát vállaljon. Az ősöktől örökölt föld, a tanya, a gépek, a munkaszeretet, illetve a megszerzett tapasztalat is rendkívül erős kötelék a farmon, az itthon maradáshoz. Mert talán valahol a nagyvilágban korszerűbb technikával, hathatósabb támogatással könnyebben lehet gazdálkodni, esetleg kevesebb munkával. Igazán boldog azonban a nagyapától örökölt farmon, a tőle kapott traktor, a kombájn nyergében, a saját halastavában pecázva, az övéi között lehet az ember még akkor is, ha fiatal létére rengeteget kell dolgoznia és nagy felelősség nyomja a vállát. Milyen kár, hogy nem osztja minden hazai magyar fiatal a Pallagi Máté nézeteit…