Egy kicsiny közösség nagy ünnepe

Hogy száz esztendő sok-e, vagy kevés, az megítélés kérdése az emberiség évezredes történelmében.
Az emberi életkor tekintetében nyilván sok, bár a meghosszabbodott átlagos életkor a mi tájainkon még jóval a száz alatti. 
***
Napjainkban a borosjenői református egyház újraalakulásának 100. évfordulóját ünnepelte. Az „újra” azt jelzi, hogy az eseménynek előzményei voltak.
És voltak. 
A borosjenői református egyház gyökerei évszázadokkal előbbre nyúlnak vissza. Olyan időkre, amelyekre csak a történelmet kutatók emlékezhetnek.
***
2024. június 29-én, szombati napon a Borosjenői Református Egyházközség újraalakulásának jubileumát ünnepelte. 
Nagyjából száz esztendeje, 1924. május 11-én Kun Zoltán pankotai lelkész elnöklete alatt összehívták az alakuló közgyűlést, s ettől tekinthető „újraalakultnak” a borosjenői gyülekezet.
Amelynek azonban – amint ez kiderült dr. Vajda Sándornak az istentisztelet végén bemutatott vetített képes nagyszerű, kitűnően dokumentált előadásából  – nagy történelmi előzményei voltak.
Megalakulásának ideje Brandenburgi György őrgróf Lutherhez intézett leveléből állapítható meg: ebből kitűnik, hogy a helységben 1523 -ban (azaz: jó hatszáz esztendeje, szerk. megj.) már evangéliumi egyház létezett. A gyülekezet első lelkésze Ozorai Imre.
A reformáció virágzó korszakában Borosjenőben három református templomban tartottak istentiszteletet. 
A vidék erőteljes reformációját jellemzi, hogy az 1560-as debreceni zsinatig az egyik legnagyobb egyházmegye (több mint 80 egyházközség) itt volt.1658. szeptember 2-án a törökök megrohanták Borosjenőt, a félholdat kitűzték a református templomok tornyára, ami a gyülekezet halálát jelentette. Az ostrom alatt el nem pusztult lakosság szétfutott, nagy része Kisfalvi Tamás esperes vezetésével Szalontára menekült, más részük délkelet felé húzódott.
Egyes adatok szerint 1667-ben Kolozsvári István prédikátor a nagyon megfogyott számú lelkek számára házaknál tart istentiszteletet, azután már nincs állandó lelkésze a helységnek. 
A második török hódoltság idején elpusztultak vagy elmenekültek nemcsak a reformátusok, hanem a helység többi magyar lakosai is. A XVII–XIX. sz.-ban minden újjáalakítási kisérletet megakadályoztak az ellenreformáció képviselői.
***
Borosjenő egyházközössége ezután először 1911-ben jelent meg, mint Borossebes filiája (!) és 337 lelket számlált. Református istentiszteletet 1923-ban, pünkösdvasárnapján tartottak, az akkori járásbíróság egyik termében. A borosjenői egyházközség újjáalakulását – 266 év után – 1924. május 11-től számíthatjuk, amikor Kun Zoltán pankotai lelkész elnöklete alatt összehívták az alakuló közgyűlést. A megválasztott presbiterek között találjuk dr. Balogh Ernő főorvost, akit gondnoknak választottak, Diószeghy László festőművészt, híres lepkekutatót és festőművészt.
A borosjenői egyházközség újjáalakulását – 266 év után – 1924. május 11-től számíthatjuk. (Dr. Vajda Sándor előadásából)
***
Június utolsó előtti napján, 29-én Borosjenőben a kicsiny templom előtt várakoztam a püspök megjelenésére. A jelzett órában ott is volt.
És elkezdődött az istentisztelet. 
Főtiszteletű Bogdán Szabolcs János püspök fellépett a szószékre, és elmondta a 100. Zsoltárból kiinduló prédiációját.
A rövidke zsoltárból induló prédikációjában három alapvető gondolatot szűrt le, az öröm, az Isten nagysága és a hálaadás témáját. 
A híveket bizonyára meggyőzte, hogy a püspöki széket méltó személyiség foglalja el.
***
A borosjenői gyülekezet, tán erején felül, ebéden látta vendégül a város egyik éttermében a gyülekezetet és a százéves évfordulót megtisztelő – köztük három anyaországi református egyházközséget képviselő – vendégeket.