Egykori szüreti szokások Pankotán

Legutóbbi pankotai látogatásom alkalmával elbeszélgettem Pettenkoffer Pál festővel és kisállat-preparátorral.

Amint elmondta, a festményeihez leginkább a természetből merít ihletet, ezért általában virágokat, növényeket, madarakat és bogarakat fényképez. A festményeihez minden esetben alaprajzot készít, méghozzá egy átvilágító készülék segítségével. Arra ráhelyezi a jelzett, lerajzolásra szánt egyedeknek a fotóit, meghúzza a körvonalait, illetve a leveleknek az erezetét. Amikor ezzel elkészült, kiszínezi az egészet. A kisállatok és madarak preparálását, kitömött formában történő tartósítását, az édesapjától, Pettenkoffer Károlytól tanulta, ugyancsak az édesapja kedveltette meg vele a kisállatok és a madarak, valamint a növények és a virágok fotózását, megfestését is.

Ősz, szüret ideje lévén, beszélgetésünk során visszaemlékezett a Pankotán és környékén lezajlott szőlőszüretek hagyományaira is. Akkoriban a szüretet nem szeptemberben kezdték, mint manapság, hanem megvárták vele október végét. Mert gyermekkorában megadták a módját, valóságos ünnepnek számított a szüret kezdete. Akkoriban másképpen nézett ki a pankotai szőlődomb, ahol egy egész falu alakult ki a présházakkal ellátott kolnákból. Szüret idején összegyűlt az egész család és a baráti társaság, amelynek tagjai nap közben szüreteltek, estére elkészült a bográcsban főtt birkapaprikás. Azt a présház melletti teraszon, együtt fogyasztottak el vidám beszélgetés közben, nótázással, hiszen estére rendszeresen megérkezett a cigányprímás és a bandája. Azok mindenkinek elhúzták a nótáját, de a talpalávalót is ők szolgáltatták. Nem siettek a szürettel, hiszen annak minden munkája jókedv, kellemes együttlét közepette zajlott.

Ugyancsak szüreti szokás volt, hogy a szőlősgazdák, amikor musttal megtelt egy-egy hordójuk, az öröműket karbiddal vagy vadászpuskával leadott, egy-egy díszlövéssel hozták nyilvánosságra.

Pál gyermekkorában Pankotán főleg a királyleány és a nova szőlőfajtát termesztették. Utóbbiról azonban kiderült: ha sokat fogyasztottak belőle, akkor rosszullétet okozhatott, ezért fokozatosan felhagytak a termesztésével.

A szőlőt nem csupán feldolgozták a présházakban, hanem ott is tartották egész évben. Ugyanott főzték ki a törkölypálinkát is.

A szüret mindig szüreti mulatsággal zárult. Olyankor a fiatalok a szőlőhegyről, illetve a Bokréta nevű helyről indultak. Azért hívták bokrétának, mert ott minden alkalommal egy jókora, szőlővel ékesített bokrétát készítettek, amelynek a nyomában vonultak le a városba. Ott az utcákat énekelve-dalolva bejárva, bevonultak a Fehér Kereszt vendéglőbe, amelyik a mostani polgármesteri hivatallal szemben állt. Az 1930–1940-es években annak a báltermében tartották a szüreti mulatságokat.

Akkor teljesen más világ volt Pankotán, ahol magyarok és németek békességben éltek egymás mellett, mindannyian a katolikus templomba jártak, tisztelték egymás kultúráját és hagyományait. Manapság viszont, az egyik kezén meg tudná számolni, hány magyar él az utcájában – mondta el a nála tett látogatás alkalmával Pettenkoffer Pál, aki az ikertestvérével, Pettenkoffer Péterrel együtt nagyban hozzájárult a Pankotai Múzeum természettudományi részlegének a létrehozásához.