Elérhetetlennek tűnő vágyainkért is maximálisan kell dolgozni!

Király András oktatási államtitkárral, az RMDSZ Arad megyei szervezete szenátorlistájának a vezetőjével a decemberi parlamenti választások előkészületeiről, a vele kapcsolatos elképzeléseiről beszélgetünk.

– Államtitkár úr, értékelem a döntését, miszerint nem a bejutási lehetőségekkel kecsegtető képviselői, hanem a sokkal kisebb esélyt feltételező szenátori listát választotta. Mi befolyásolta e döntésében?

– Sokan megkérdezték: miért jelentkezem? Magamban tisztáztam: ha jelentkezem, csakis a szenátori listát választom, amivel üzenetet is megfogalmazok az Arad megyei magyarság felé. Vagyis addig van képviseletünk, illetve lehetőségünk beleszólni az országos és a helybeli ügyekbe is, ameddig ott vagyunk, ahol a döntéseket is meghozzák. Számomra a legfontosabb, hogy az Arad megyei magyarságnak is legyen parlamenti képviselője. Mivel egy hónapba sűrűsödik a választási kampány, elég nehéz megmagyarázni, miért is fontos. Nos, azért, mert kampányban általában megpróbáljuk magyarázni a bizonyítványunkat. Még akkor is, ha szerintem az elmúlt 26 évben az RMDSZ bizonyított, nagyon sok dologban léptünk előre. A kérdést nem tenném fel fordítva: hol lennénk, ha nem lett volna folyamatosan parlamenti képviseletünk, ha nem lettünk volna kormányon, illetve nem lettek volna megyei tanácselnökeink, alelnökeink, továbbá polgármestereink, alpolgármestereink, minden rangú tanácsosaink? Talán jó lenne ezen is elbeszélgetni, mert szerintem a szervezetünk megtette azt, amit megtehetett. A közelmúltban részt vettem a nagyenyedi Bethlen Gábor Kollégium felújított épületének az átadási ünnepségén, ahol elmondtam: a Bethlen Gábor nevéhez fűződő intézmény sokkal több számunkra a látszatnál, hiszen érvényesül benne a névadójának az életfilozófiája is, aminek az üzenete: ha nem tudunk mindent megtenni, amit szeretnénk, de mindig meg kell tennünk azt, amit maximálisan lehet! A maximálist viszont csakis akkor tudjuk megtenni, ha mögöttünk egy erős közösséget tudhatunk.

– Hogyan vonatkoztathatjuk ezt Arad megyére?

– Meg kell értenie minden megyebeli magyarnak: az ország lakosságának a fogyásával párhuzamosan az Arad megyei magyarság is fogy, ami számunkra a legfájdalmasabb. Eredményeket csakis a sorainkat szorosabbra zárva, együtt tudunk elérni. Mert igaz ugyan, hogy a vezető tisztségbe választott képviselőjük viszi el a pálmát, de sikertelenség esetén ugyanaz viszi el a balhét is, akire rá lehet kenni bármit. Szerintem ez nem így működik, mert ez olyan közös felelősség, amit át kell éreznie a közösségünk minden tagjának, mindnyájukban tevékenyen kell élnie a magyarságtudatnak. A listás választás újbóli bevezetésével kicsit visszagurult a labda a mi térfelünkre is, mert az egyre fogyatkozó megyebeli közösségünk nem oszlik meg több képviselői, illetve szenátori körzetre, hanem egységesen léphet fel. Éppen ezért elsődlegesen azt kell elmondanunk, miért fontos részt venni a szavazáson és csak utána mondjuk el, mit szeretnénk. Mert hiába szeretnék valamit, ha a közösség nem érti, az miért fontos. Magam elmondhatom: hála Istennek, az egész eddigi életem az oktatásban telt el, az első négy évet kivéve, magyar iskolában taníthattam. Ez a fiatal nemzedék nevelésének a felelőssége mellett óriási élmény is volt számomra. Mert nem elég elmondanunk, mennyire fontos számunkra az anyanyelvű iskola, hanem tennünk is kell azért, hogy a pedagógus érezze a felelősséget, amiért rábízzák a diákok nevelését. Tehát a minket jellemző egymásra utaltságot nem szabad figyelmen kívül hagyni.

Ha hiányzunk a parlamentből, csorbulhatnak a jogaink

– Talán azt sem árt vázolni, hogy a képviseletünk megszűnése esetén az eddig kiharcolt eredményeket is visszavonhatják, megcsorbíthatják.

– Természetesen, új törvényekkel, igen korrektnek tűnő módon, bármit megtehetnek, ha nem vagyunk ott a döntéshozatalban. Mert legyen világos: a most érvényben lévő tanügyi törvény nem lett volna számunkra kedvező az RMDSZ nélkül, ráadásul Markó Béla miniszterelnök-helyettesként is fokozott figyelmet fordított a kisebbségi fejezetnek a kidolgozására. Ugyanakkor az RMDSZ-nek köszönhető, hogy a magyarság hátrányára elképzelt fejlesztési régiós felosztást eddig nem tudták megvalósítani.

– Véleménye szerint hogyan lehetne mindezt tudatosítani az egyre inkább szórványosodó magyarágunkban?

– Mindnyájan elmondjuk, hogy jó magyarnak lenni, de olykor nézzünk magunkba: mennyire vagyunk jó magyarok? Mert egy dolog, hogy naponta vagy néha hallgatom a magyar rádiót, nézem a magyar tévét, illetve szívesen utazom az anyaországba. Számomra e kérdések mindig megfordulnak: mit teszek én a magyarságnak a szülőföldjén való megmaradásáért, a boldogulásáért? Nem szeretem a szórvány kifejezést, hiszen attól válunk szórvánnyá, hogy egyenként vagy tömegesen beolvadunk. Emiatt egyre kevesebben leszünk, de ettől eltekintve sok olyat valósítottunk meg, amelyeket a tömb-magyar megyékben is csak utánunk tudtak elérni. Talán egyeseknek kínos lehet, mit valósítottunk meg 2003–2004-ben, de nem felejthetjük el, mert a Szabadság-szobor sokak által lehetetlennek tűnő visszaállítása megtörtént. Annak a magyar múlthoz és történelmünkhöz olyan kötődést kell adnia, ami erőt adhat az itt- és megmaradásunkhoz. Ugyanakkor ne feledkezzünk meg azokról a szélsőséges elemekről sem, akik a Szabadság-szobor eltűntetésén dolgoznak. E törekvések ellen valakiknek folyamatosan ki kell állniuk, de soha nem kértük fel a magyarságot élőkordon létrehozására vagy a jogainkért való tüntetésre, hanem a rendelkezésünkre álló eszközökkel elhárítottuk a veszélyt. A Csiky Gergely Főgimnázium önállósulási folyamata is 1990-ben kezdődött, és kemény háttérmunka árán 2003-ban valósult meg. Most kiváló körülmények között tanulhatnak a bentlakással működő Főgimnáziumban, de a Körösközből féltucatnyi diák sem tanul ott, noha az egész megye magyar gyermekei számára készült ott minden. Teljes elismerés Arad alpolgármesterének és a mindenkori városi tanácsoknak, akiknek oroszlánrészük volt, van abban, hogy új, korszerű épületszárnnyal bővült, a legkorszerűbb eszközök igénybevételével tanulhatnak a magyar diákjaink, akik viszont egyre fogyatkoznak, mert számos szülő kákán keresi a bogot, hogy más iskolába írathassa a gyermekét.

– Oktatási államtitkárként hogyan szembesül a fogyatkozó magyar diáklétszám kérdésével?

– Sajnos, öt éve mást sem teszek, mint – a törvényes kereteken belül – a létszám alatti magyar iskolákat és osztályokat mentem meg, de soha nem kérdezek vissza: példának okáért Zimándújfalun hol van a többi magyar gyermek? Nem kérdem, mert tudom, hol van. Az anyanyelvű oktatásunk olyan bonyolult kérdés, mint egész létünk, ami azon múlik, hogyan tudunk boldogulni az életben. Nos, a Főgimnáziumban végzett diákok legtöbbje az életben megállja a helyét, közülük sokan fényes pályát futnak be, de talán ez sem elég bizonyíték némely szülő számára…

– Köztudott, hogy a jelenlegi Román Alkotmány módosításra szorul. Milyen esélyt lát arra, hogy a módosulás számunkra kedvező formát nyerjen?

– Mindig pozitív elképzeléssel lépünk egy új választási ciklusba, de őszintén szólva egyelőre nem látok esélyt a nemzetállam fogalmának az Alkotmányból történő kiiktatására. Most azért, mert politikai hovatartozástól függetlenül, hamarosan elindul egy olyan folyamat, ami 2018-ra, a centenáriumra egy erős román nemzetállam képét kívánja majd megjeleníteni. Az alkotmánymódosítás hosszadalmas, referendummal egybekötött folyamat, ráadásul a jelzett 100 éves évfordulóra való tekintettel talán még a jelenlegi formánál is rosszabbul sülhetne el, ezért, szerintem, most nem kell erőltetni. Egy későbbi, nyugodtabb, észérveken alapuló módosítás lehetőségéről azért nem szabad lemondanunk. Az előttünk álló időszak legfontosabb, magyar érdekű feladata embertől emberig haladva meg kell győznünk a hozzátartozóinkat és az ismerőseinket, hogy december 11-én mindnyájan menjenek el szavazni, a tulipánra mindkét listán. Én sem fogom tétlenül várni a szavazatokat, hanem személyesen megkeresem az ismerőseimet, a magyar közösségeket, beszélni velük, tájékoztatni őket. Remélem, e megmérettetés fontosságát átérzik mindazok a magyar tisztségviselők is, akiknek a munkáját nagyban segítheti egy számarányos, erős parlamenti képviselet, amely hatékonyan hozzájárulhat a fejlesztésekhez szükséges projekteknek a lehívásához. Vagyis, a megye magyarsága életminőségének a javításához is.

– Köszönöm a beszélgetést, sok sikert kívánok!

– Én köszönöm a lehetőséget!