Elhivatottak történelmi múltunk, fiatalságunk iránt

A csigérszőllősi fegyverletétel helyén, illetve az ottani vízimalomnál tett látogatást követően a kirándulók visszatértek Világosra, ahol a múzeum meglátogatása következett. Laura Moţ múzeumvezető románul és magyarul köszöntötte az előcsarnokot megtöltő felnőtteket és diákokat. Elnézést kért, amiért csak ennyit tud magyarul, de fokozott jóindulattal adott hangot örömének, amiért ilyen sok diák kíváncsi a Bohus család, illetve az 1848–49-es forradalom emléktárgyaira. Ugyanakkor felhívta a figyelmet a település neves szülöttei, Ioan Slavici író, Emil Monţia zeneszerző-ügyvéd és Ion Rusu Şirianu tárgyi emlékeire, kulturális hagyatékára. Az 1849-es fegyverletételt illetően megmutatta az asztalt, amelynél az orosz, illetve a magyar felek megegyeztek annak részleteiben. Ugyanakkor a Bohus-kastélyról is beszélt, amelynek eredetileg 30-nál több szobája volt. 1710-ből származnak az első bejegyzések a Bohus család helybeli életéről. Megtekintésre javasolta az 1848–49-es harcokban használt fegyvereket, lobogókat, ugyanakkor felhívta a figyelmet arra a nagyméretű festményre is, amely a szemben álló két hadsereget szemlélteti, s egyik sarkában látható az akkori világosi vár is. Végszavaiban hallgatóságát arra buzdította: a kiállított tárgyakról készítsenek fotókat, sőt, ha kerül olyan, aki zongorázni tud, az kipróbálhatja Bohusné Szögyény Antónia zongoráját is, amely az előcsarnokban található.

A velünk érkezett diákok azonnal éltek is a lehetőséggel, egymást váltva, 4-5-en is leültek a zongorához, és büszkén hallgathattuk a szép emlékű Láng Tünde tanítványait, akik gyakorlott ujjakkal szólaltatták meg az Erzsébet-szerenádot, illetve más, kisebb, zongorára írt műveket. Közben Erdélyi István felhívta a figyelmet a Bohusné Szögyény Antóniát és Bohus Jánost ábrázoló portrékra, illetve mindazokra a körülményekre, amelyek miatt éppen a Bohus-kastélyban beszélték meg a fegyverletétel feltételeit – az osztrák fél kihagyásával – a magyar és az orosz parancsnokok.  A Ion Rusu Şirianu teremben impérium-korabeli újságkivágások és fotók, népi szövőszék és cserépedények is megtekinthetők.

Hatszor hat örténelemóra

Az emlékmúzeumban tett látogatás után a parkban beszélgettünk a világosi zarándoklat szervezőivel, Homolka Ervinnel és Erdélyi Istvánnal, de telefonon a jelenleg Székelyföldön élő Khell Levente is bekapcsolódott. Utóbbi kifejtette: mivel évtizedekig Aradon szolgált tanítóként, már az 1980-as évektől a harmadikos, illetve negyedikes kisdiákjait rendszeresen kirándulásra vitte a megyebeli két romvárhoz, a sólymosihoz és a világosihoz. Később Homolka Ervintől származott az ötlet, a ’hatszor hatos’, hogy a hatodik osztályosokat október 6-án vigyék el a jelzett várakhoz. Az első két-három kirándulás vonattal történt, később azonban bevonták az Aradon működő általános iskoláknak a hatodikos diákjait is. A rendszerváltás után 1999-ben szervezték meg az elsőt. A beszélgetést Homolka Ervinnel folytattuk, aki elmondta: 1999-ben megérlelődött a gondolat: ha aradiak vagyunk, akkor lehetőleg minden aradi magyar diák jusson el arra a helyre, ahol az 1849-es fegyverletétel történt, a csigérszőllősi síkságra. Elsősorban azért, hogy megismerjék történelmünknek ezt a tragikus részét, ugyanakkor fontosnak tartja, hogy az aradi diákok büszkék legyenek arra, hogy október 6-án a világ összes magyarja az aradi vértanúkra emlékezik. Éppen ezért nevezték el a kirándulást 6 x 6 történelemórának. Minden hatodikos diák eljut ide, s amikor felnőnek, elmondhatják: minden aradi magyar eljutott egyszer a csigérszőllősi síkságra és a Bohus-kastélyba, ahol Görgei és Krolov megbeszélték a fegyverletétel feltételeit. Először 5 iskola hatodikos diákjai vettek részt: az arad-gáji, a ségai, a Mosóczy-telepi, a mikelakai és a Csiky Gergely Főgimnázium hatodikos diákjai. Akkor is két autóbusszal indultak, de sajnos, időközben a gáji, a Mosóczy-telepi és a mikelakai magyar iskolák megszűntek. Maradtak ahányan most vannak. Abban bizakodik, hogy a hagyomány megmarad. A mostani kiránduláson több mint kéttucat tanár is részt vett, illetve Kisiratosi és zimándújfalui diákok is csatlakoztak, valamint temesvári és gyoroki nyugdíjasok is eljöttek e kirándulásra.

Sajnos, 2020-ban közbeszólt a koronavírus-járvány, azóta szünetelt, de most, 2022. szeptember végén sikerült újraéleszteni a régi szép hagyományt, amelyen azok a tavalyi hatodikosok is részt vettek, akik a járvány miatt nem jöhettek el. E kirándulásokon sok előadó is részt vett, köztük Komádi Sándor, Olasz Angéla, jelenleg a gyerekek kedvence, dr. Muntyán Tibor történelemtanár, aki korabeli puskával támasztotta alá a mondanivalóját.

Világosra elmenni kötelesség

E kirándulások állandó vendége Erdélyi István, aki rendszeresen beszél a csigérszőllősi fegyverletétel részleteiről.

Ő úgy került a kirándulásokba, hogy Khell Leventét, de Homolka Ervint is régóta ismeri, ezért valamikor, úgy tíz évvel ezelőtt azt mondták: ha eljössz és beszélsz a fegyverletételről, szívesen látunk. István nagyon szívesen jött, és azóta is minden alkalommal, a gyermekek nagyon élvezték, amikor például elmondta: Ezen a hídon ment át Görgey Artúr főparancsnok, aki Krolov tábornokkal kezet fogott. Mellette található a malom, amelynek ugyancsak ismertették a történetét, de azt is elmondták, hogy miért éppen a malomárok és a Csigér folyócska között történt meg a fegyverletétel. Ugyanakkor az is érdekes a gyerekek számára, hogy megtudhatják, hogyan ment be a víz a malomba, ahol működésbe hozta a gabonaőrlő berendezést. Eleinte külön csoportokban meg lehetett nézni belülről is a malmot, amely azonban manapság már annyira leromlott állapotban van, hogy veszélyes bemenni. A gyermekek számára maradandó élmény a kirándulás, a malom mellett a Bohus-kastély is nagyon sok érdekes látnivalóval szolgál. A Bohus család története is érdekes, hiszen 1700-ban kerültek ide, amikor még állt a vár, de a Horea-féle lázadás idején felrobbantották, nehogy oda befészkeljenek a lázadók.

Az eddigi kirándulásokon részt vett gyermekek száma 1200 körüli. A mostani kiránduláson Nyári Andrea, Erdei Emese, Rudolf Anna, dr. Muntyán Tibor, Almási Gábor, Hadnagy Dénes, Erdélyi Kinga, Rónai Helén és Budacsek Terézia tanárok vettek részt.

A szombati program a világosi vár közelébe tett gyalogos kirándulással és nyárson sült szalonnázással, emelkedett hangulatban zárult, a résztvevők maradandó élményekkel tértek haza. A sikeres kirándulásért a szervezők ezúttal is köszönetet mondanak az Arad Megyei Kulturális Központnak és az RDDSZ megyei tanácsosainak a támogatás kieszközléséért.

Tanárok és túravezetők elhivatottságot éreznek történelmi múltunknak a fiatalság lelkében való elvetéséhez, magyarságtudatuknak a kiépítéséhez, ezért Homolka Ervin és Erdélyi István minden évben felvállalja a túrát, ameddig az egészségük megengedi. Ugyanakkor reménykednek, hogy Hadnagy Dénes, dr. Muntyán Tibor és Erdélyi Réka tanárok majd, ha szükséges lesz, átveszik a stafétát. Mert Világosra elmenni, történelmi múltunkat a fiatalságunkkal megismertetni nemcsak szükséges, de kötelesség is!