Emlékezés a forradalom hódmezővásárhelyi mártírjára

Mint már megírtuk, egy román civilszervezet azzal a javaslattal állt elő, hogy az aradi önkormányzat folyósítson életjáradékot az 1989 decemberében Aradon lelőtt hódmezővásárhelyi Tóth Sándor családjának.

A Polgári Alternatíva Egyesület szerint a koszorúknál és cirádás beszédeknél többet érdemel Tóth Sándor, illetve mindenki, aki a 21 évvel ezelőtti rendszerváltoztató eseményekben megsérült, vagy elesett. Tóth Sándorról ma is megemlékeztek Aradon.

 

December 23-án volt 21. éve, hogy az aradi várhídon az esti órákban végzetes találat érte az akkor 44 éves hódmezővásárhelyi Tóth Sándort, aki egy segélyeket szállító teherautó volánjánál ült. Valószínűleg sosem derül ki, hogy célzott lövés vagy eltévedt golyó oltotta-e ki az életét. Tény, hogy a szerencsétlenül járt gépkocsivezető a nép oldalára átállt katonaság és a helyőrséghez közeli Park Szállóból lövöldöző titkosrendőrség tűzvonalába került.

Aradon ma már a Maros-parti sétánynak az a szakasza Tóth Sándor nevét viseli, emlékét kopjafa, valamint az egyik málló vakolatú tömbház falán román és magyar nyelvű tábla őrzi. Ma délben szokatlanul sokan gyűltek itt össze, hogy elhelyezzék az emlékezés koszorúit.

Vajon enyhítheti-e a fájdalmat és kárpótolhatja-e a családot a vesztéségért az életjáradék, amit az egyik aradi civilszervezet szerint kellene kapnia Tóth Sándor hozzátartozóinak? – kérdeztem az özvegytől, Tóth Nórától. „Az anyagi segítség is sokat számít, de lelkiekben sokkal többet jelent a szándék – felelte. – Az is jólesik, hogy 21 évvel a halála után is ilyen sokan és nagy szeretettel emlékeznek a férjemre Aradon.” Bognár Levente aradi alpolgármester szerint ezt a járadékot az érvényben lévő törvények alapján kellene folyósítani.” Az Európai Unióban nem kellene számítson, hogy valaki román vagy magyar állampolgár. Törvényes szempontból meg kell vizsgálni, és bízom benne, hogy Tóth Sándor özvegye ugyanolyan feltétellel kaphatja meg az életjáradékot, mint bármely elesett román forradalmár családja” – jelentette ki az elöljáró.

Körülbelül kéttucatnyian jelentek meg a Forradalom Arad Megyei Alapítványa képviseletében, és az özvegy Tóth Nóra beleegyezését kérték a részvételhez. „A prefektúra, a városi és a megyei önkormányzat nem hívott meg bennünket, ezért kérdeztük meg Nóra asszonyt, hogy maradhatunk-e – mondta érdeklődésünkre Duka Attila, a szervezet titkára. – Sajnos a hivatalosságok nem akarnak velünk emlékezni, sőt kizárnak minket az ünnepi rendezvényekből. A kormány és helyi képviselői diktatúrát akarnak bevezetni, de ezt nem fogjuk hagyni, ez ellen harcoltunk 21 évvel ezelőtt is.”

Az 1989-es rendszerváltás eufórikus hangulatát idéző szavakkal köszöntötte a megjelenteket Valentin Voicilă, az aradi forradalom vezéralakja; egy román hölgy, akinek a fia a 21 évvel ezelőtti eseményekben esett el, arról beszélt, hogy Tóth Sándor az aradiak számára egy szimbólum, és hogy a két város lakosságát közös fájdalom és közös érdek köti össze. Grezsa István hódmezővásárhelyi önkormányzati képviselő kifejtette, milyen üzenete van annak, hogy egy magyar állampolgár a romániai népek szabadságáért hozott áldozatot. „Akkoriban mindenki egyet akart: segíteni! Nem felejtem el azt az idős nénit, aki az utolsó kiló lisztjét ajánlotta fel adományként, vagy a boltot éjjel kinyitó üzlettulajdonosokat, akik azt mondták, vegyük el, ami kell, s vigyük Temesvárra és Aradra” – emlékezett vissza a vásárhelyi reakciókra.

„Azt se tudjuk pontosan, hogy az a 24 ember, akikre Aradon emlékezünk, milyen körülmények között vesztette életét, kit ki lőtt le – mondta Bognár Levente. – Azt lehet tudni, hogy Tóth Sándor Temesvárra indult, és valaki beült mellé kísérőnek a kabinba. A várhídon érték a golyók az autót. Az utasa túlélte, viszont Tóth Sándorral végzett a két golyó. Nem tudni, ki lőtt. A túlsó partról tüzeltek, állítják azok, akik megpróbálták rekonstruálni a történteket, illetve olvasták a tanúvallomásokat.”

Timotei Seviciu ortodox püspök, Király Árpád római katolikus marosi főesperes és Baracsi Levente arad-belvárosi református lelkipásztor áldása után a résztvevők elhelyezték koszorúikat. A Csiky Gergely Iskolaközpont diákjai szavalatot és karácsonyi éneket adtak elő az emlékünnepségen.