Emléktábla a „nemzet napszámosainak”

Ha szavakat puffogtatnék, mint ahogy sokszor megteszi a hazai és nemzetközi sajtó, azzal kezdhetném: 2023 májusának 28., a „katolikus” pünkösd napján emléktáblát avattak a pécskai temetőben a helységben valaha tevékenykedett, itt elhunyt és a város végi temetőben elhantolt pedagógusok – óvónők, tanítók, tanárok – emlékére.

Mellesleg a romániai általános pedagógussztrájk teljében.

Nyilvánvaló csúsztatás volna a két esemény összekapcsolása, a mostani pedagógussztrájk és az emléktábla-avatás között semmi konkrét összefüggés nincs.

Ez utóbbi, a pécskai avatás már jóval hamarabb elhatároztatott.

Azzal kezdődött, hogy Nagy István pécskai, immár ny. fizikatanár (van-e olyan Arad megyei Nyugati Jelen-olvasó, aki e nevet nem ismeri?) tudomást szerzett arról, hogy egy régi helybeli pedagógus leszármazottja halála előtt kéréssel fordult a helybeli plébánoshoz: a 1929 nyarán elhunyt neves igazgató-tanító sírhelyére ne temessenek újabb halottakat.

Ekkor merült fel ft. Czeglédi Ferenc pécskai esperes-plébánosban a gondolat: állítsanak emléktáblát a helybeli, az itteni temetőben elhantolt pedagógusok emlékére.

A nagyszerű ötlet kivitelezéséhez azonban kellett valaki annak véghezvitelére.

A kivitelező Nagy István pécskai tanár volt.

Természetesen nem volt, nincs is pontos statisztikai kimutatás a Pécskán (Rovinén, Magyarpécskán szolgált, itt elhantolt) pedagógusokról. A névsort – születési, elhalálozási, működésbeli adatokkal – hosszadalmas, többek között az Arad Megyei Levéltárban folytatott kutatások során kellett kiderítenie (a XIX. század végétől a dokumentumok ott találhatók).

***

Ft. Czeglédi Ferenc pécskai esperes-plébános az eseménynek szentelt (pünkösdi) szentmisén azt mondta: a pécskai temető kápolnájának falán leleplezett, a temetőben nyugvó pedagógusok nevét feltüntető gránitlapok „túlélnek bennünket”.

Biztosan.

Az eseményen legalább százan voltak jelen, a kápolna megtelt.

A krónikás szorongással gondol arra, mi lesz ötven év múlva, amikor a múlóban lévő kor tanúi – az egykori pécskai óvónők, tanítók, tanárok tanítványai, kollégái – már nem lesznek?

Jobb nem is gondolni rá.

A két fekete, egymáshoz illesztett gránitlapon (a kivitelező Tóth Károly Sándor és ifj. Tóth Károly) mintegy 45 név szerepel, tucatnyi üres hely van a leendő elhunytak, a temetőben nyugvók számára.

Reménykedjünk, hogy újabb táblákat is fel kell majd állítania az utókornak.

(Fotó: Nagy István Facebook-oldala)