Építkezés és felemelkedés az omladozás és hanyatlás után

Bármely hanyatlás, romlás vagy összeomlás után igenis van építkezés, felemelkedés. Tárgyi és szellemi téren egyaránt, összegezte a dévai református gyülekezet és templom sorsát Gáll Sándor esperes, a templom felszentelésének századik évfordulójának rendezett vasárnapi ünnepi istentisztelet végén. 

A régi, majd a helyette éppen száz évvel ezelőtt épített jelenlegi református templom ugyanis hűen tükrözi a dévai magyarság szellemi virágzását, illetve viszontagságait.

Dicső múlt, keserű folytatás

A Déva központjában lévő magyar templom szorosan kötődik a városhoz. Ez ugyanis Déva legrégebbi temploma, első említése 1332-ből való, fél évszázaddal a vár 1269-es, első okleveles említése utáni időkből. A középkori templom meglehetősen kicsi volt, szélessége kb. 6 méter lehetett, ismertette a történelmi hátteret Ősz Sándor Előd, sepsiszentgyörgyi lelkipásztor. Tornya a tizenötödik, vagy legkésőbb a tizenhatodik század elején épülhetett, hiszen 1593-ban Geszthy Ferenc várkapitány végrendeletében már szerepel a toronyóra, mely Erdély egyik legrégebbi toronyórája.

Nem tudni pontosan, hogy az eredetileg római katolikus templom mikor vált reformátussá. Szöges ellentétben a Nyugattal, Erdélyben nem gyilkolták egymást a különböző felekezetek, a reformáció nem forradalomszerűen zajlott, hanem fokozatosan, lépésről lépésre, hangsúlyozta Ősz Sándor Előd. Aki szerint az 1550-es évekre a templom valószínűleg már református lehetett. Első ismert református lelkésze Tordai Sándor András volt, aki később Erdély harmadik, de hitvallóként első református püspöke lett. 2004 óta mellszobra a templom udvarán található, s a nyár óta a tér, ahol a templom áll, Tordai Sándor András nevét viseli. Valószínűleg 1564-től szolgált Déván, miután a reformáció szülővárosában, a németországi Wittenbergben tanult, s ott szentelték pappá 1560-ban.

A reformációt követő két évszázadban a templom – és a dévai gyülekezet – virágzott: Zápolya és fia, János Zsigmond, majd Bethlen Gábor erdélyi fejedelmek jelentős adományokkal támogatták a templomot és a gyülekezetet, akárcsak az első dévai iskola templom melletti létesítését támogató Geszthy Ferenc.

A sors 1691-ben változott, amikor Erdély a kőkemény katolikus Habsburgok uralma alá került. Ekkortól kezdve a hatalom részéről a nemtörődömség a jellemző, vagy rosszabb esetben még üldözés is. A tehetős Barcsay család egy ideig felkarolta a templomot, de a tizennyolcadik század végére már elindult a romlás, a leépülés. Az épület, de mindenekelőtt a gyülekezet életében. A hanyatlás bő száz évig tartott. 1878-től Szőts Sándor lelkipásztor igyekszik összefogni és felemelni a gyülekezetet, rendbe rakni a templomot.

Viszontagságos építkezés

A századfordulóra a már akkor több mint 500 éves templom az összeomlás szélére került, s 1901 után kénytelenek voltak lebontani a templomhajót és a tornyot. Csupán a szentély maradt meg, 1904-re azonban ez is menthetetlenné vált, noha eredetileg ehhez tervezték építeni az új templomot, s Möller Isztván, a vajdahunyadi kastélyt éppen akkoriban restauráló műépítész elvállalta megmentését.

1905-ben mégis lebontották a szentélyt is, noha a Műemlékek Országos Bizottsága Budapestről vehemensen ellenezte lazt. Vagyis a régi templomból semmi sem maradt meg. Csupán néhány sírkő és emléktábla, melyeket beépítettek a jelenlegi templomba.

Az 1906-ban kiírt országos pályázatra összesen 16 munka érkezett be, mely közül a szentesi Dobovszky József tervezete lett a nyertes. Az építkezés teljes költségét 100 000 osztrák–magyar koronára becsülték, noha a gyülekezetnek csak 40 000-je volt, derült ki Magdó Eszter brassói történész ünnepi beszédéből. A maradékot kölcsönből, erre a célra kiírt egyházi pótadóból és magánadományokból szedték össze, s a hitelt hosszú évekig törlesztették. 1907-ben megkötötték a szerződést Lábas Gyula szabadkai vállalkozóval, aki vállalta, hogy 1909. július 30-ig felépíti a templomot Dobovszky József tervei szerint. Rossz húzásnak bizonyult, a szabadkai vállalkozó trehány munkát végzett, sőt 1909 nyarán börtönbe is került. Bitay Béla, aki 1906-ban lett a dévai gyülekezet lelkipásztora, kénytelen volt saját kezébe venni az építkezést, s Dezső fia segítségével 1910 őszére elkészült az új templom. 1910. október 23-án Kenessey Béla püspök szentelte fel ünnepélyesen a templomot.

A jó hír tartós építménye

Bármely gyülekezet, mely templomot épít, vagy javít, Isten igéjét, az evangéliumot (jelentése: jó hír) viszi tovább. A jó hír terjesztése ugyanis az emberiség feladata, hangsúlyozta az ünnepi istentiszteletet végző dr. Pap Géza püspök. Gyülekezet és templom ott van, ahol Isten óhajtja, Isten akaratát semmilyen földi hatalom, még a gonoszságban korlátlan kommunizmus sem tudta megakadályozni, pedig nagyon igyekezett.

Ha Isten úgy akarja, akkor épül, javul, szépül a templom, Isten akarata nélkül viszont minden emberi igyekezet sem elég: a jeruzsálemi nagytemplom 2000 év után sem épült újjá, noha egykor a világ legjelentősebb temploma volt, mondta dr. Pap Géza püspök.

Déván a számtalan viszontagság ellenére megmaradt a református templom. Sőt, tavaly alaposan fel is újították. Mert szükség van rá, szükség van a hit megtartására, megerősítésére, mondta az 1990 óta lelkipásztorként szolgáló Lovász János, majd felolvasta az immár százéves templomban szolgáló elődei nevét: Bitay Béla (1931-ig), Nagy József (1933–1939), Fazekas Sándor (1939–1955), majd Bréda Ferenc (1955–1989).

Mircia Muntean, Déva polgármestere a templom nagysága és szépsége előtt hajtott fejet rövid beszédében, a Téglás iskola diákjai Isten kezében című verses előadást tartottak. A közelben lévő Melite gyülekezeti házban pedig kiállítást szerveztek a református templomot ábrázoló művészi munkákból.