Érdekfeszítő történelemóra Orodtól Marosillyéig

Szombaton szép, napos időben hagytuk el városunkat, egy közös kirándulásra indultunk a Maros völgyébe, Arad, Déva, Vajdahunyad útvonalon, azzal a céllal, hogy megismerjük e történelmi régió emlékhelyeit, műemlékeit, történelmi, szellemi óriásait.
A 40-50 fős arad-mikelakai csoport Andrejkovits Zoltán helyi RMDSZ-elnök szervezésével és irányításával a rövid üdvözlések után egy érdekfeszítő történelemórán vett részt, és megismerkedett a városnegyed rövid történetével. Az Arad északkeleti részén fekvő városrész, régebben Itelaks (Mekilala, Hytalaka) manapság Arad egyik legnépesebb városnegyede. Régi település. Alapítása 1029-re vezethető vissza, amikor megalakult Arad vármegye, Magyarország először alapított vármegyéinek egyike. A vármegyét az Árpád-háziak (1001–1301) és a vegyes házbeliek korában Orodnak nevezték. Az oklevelek is ezt az elnevezést említik. Az Arad név csak a XIV. és a XV. században kezd feltünedezni. Már 1358-ban Aradról ír Kálti Márk krónikája, 1455-ben Arad megyét említ Thelegdy Miklós is. Mikelaka az aradi káptalanhoz tartozott már 1135-től, Arad megye legrégibb plébániájához. Első temploma szokás szerint fából készült. Hosszú ideig önálló helységként szerepel Arad szabad királyi város közelében, 1924-ben egyesítették Arad városával.
Arad város első hiteles írásos említése az 1131-es II (Vak) Bélának az aradi Szent Mártonról elnevezett székesegyház javára tett adománylevelében történik. Már 1080 körül egy I. (Szent) László-féle adományozás a titeli prépostság számára említi Arad vármegyét, ami nyilván azt jelenti, hogy akkor már létezett maga a város is, mint központ, katonai tábor (castrum Orod). Ez az oklevél elveszett, de később 1347-ben Nagy Lajos király újabb adománylevelében hivatkoznak rá. Valószínű, hogy a város Csanád egyik alvezéréről, az Ajtony legyőzését követően, I. (Szent) István által ispánként beiktatott Orod, vagy Arad nevű személyről kapta a nevét. Személynévként már 1138-tól ismert. Az első aradi vár, az úgynevezett ispáni (ispánsági) vár Öthalom (Glogovác/Vladimirescu) határában, a mai várostól 7 km-re épült meg Szent István korában. Maradványait a megyei múzeum régészei 1973-tól kezdődően tárták fel. Az egykori aradi prépostság és káptalan impozáns romjai körül megtalált castrumból és temetőből Orseoló Péter és I. Géza királyok idejéből származó pénzérmék kerültek elő. Magát a templomot már 1131-ben említik az oklevelek, káptalan (később oklevélkiadó hely) csak 1177-ben jelenik meg. A trapéz alakú, paliszádokkal (föld-fa szerkezet) körülvett palánkvár gerendákkal és árkokkal volt megerősítve. A várfalon belül só- és gabonaraktárak, börtön, az ispán és szolgáinak háza, templom, temető voltak. A beépítetlen térségben a környék lakói védelmet találtak veszély idején.
A glogováci várhoz egy Árpád-kori véres esemény kapcsolódik. Az 1131-es II. (Vak) Béla által összehívott véres országgyűlés színhelye, amelyen II. Béla felesége, Ilona, Uros szerb vajda lánya megbosszulta férje gyermekkori megvakítását, lemészároltatta a lakomán résztvevő 68 főurat.
A XIV. század második felében Ó-Arad elpusztult, főleg a török támadások következtében, s a polgári település a mai város helyére (a régi cukorgyár környékére) kerül, a prépostság megmarad Glogovácott, az Árpád-kori castrum a tatárjáráskor eltűnt, ezután nem történik róla említés.
A Maros mentén haladó főút nagyközségek egész sorát tűzi fel. Erdélyt az Alfölddel összekötő kereskedelmi út („Erdély kapuja”) forgalma gazdasági előnyt, az átvonuló hadseregek pusztulást eredményeztek. Várak, városok, falvak néptelenedtek el, majd éledtek újjá. Különböző nemzetiségű és felekezetbeli népesség váltotta egymást a Maros termékeny árterületén. Településeinek egy része a közeli hegyek korábbi gazdaságát, az érceket, a fát dolgozta fel.
 

Lippai megálló
 

Aradtól a Maros folyásával ellentétes irányba, 27 km után érkeztünk Lippára. A török hódoltság előtt a térség egyik legjelentősebb városa Károly Róbert idején, a királyi udvar többször tartózkodott a városban. Vára a török időben pusztul el. Ortodox temploma XIV. századi. A törökök mecsetté alakították, a hódoltság után ismét visszakerült az ortodox egyház birtokába. Értékes falfestményeket és sírokat őriz. A Maros szemközti oldalán a török időben Lippáról menekült ferences szerzetesek által alapított kápolna utódja az 1756–1760 között épült máriaradnai templom és kolostor, barokk stílusban épült búcsújáró hely látható.
A Lippához tartozó Solymos várát a XIII. században építették, a Hunyadiak idejében királyi vár, 1541–42-ben ide menekítették a Szent Koronát, itt lakott Izabella királyné a kis János Zsigmonddal.
Az 1848-49-es magyar forradalom és szabadságharc leverése után, Máriaradnán búcsúzott el Kossuth Lajos a családjától és távozott külföldre, a kolostort meglátogatta Ferenc Ferdinánd osztrák magyar trónörökös is, mindkettőt egy-egy emléktábla hirdeti.
Berzova hagyományos fafeldolgozó központ, itt élt több évig a közeli Zámon született Paál László (1840–1877) festőművész. Tótvárad (Vărădia) középkori várának romjai a község felett láthatók. Soborsin (Săvârşin) barokk stílusú templomáról és a Forray kastélyról (ma román királyi birtok) ismeretes. Zám (Zam) a mindenkori Hunyad megye határközsége Gurszáda (Gurasada) XIV. századi katolikus templomát a magyarság kihalása óta az ortodoxok használják. 
 

Marosillye és Bethlen Gábor
 

Marosillye (Ilia) eredetileg reneszánsz, később sokszor átépített kastélyában született Bethlen Gábor (1580–1629) erdélyi fejedelem. A megrongálódott épületet új tulajdonosa, a dévai Szent Ferenc Alapítvány felújította, s 2005 decemberétől látogatható.
A Bethlen Házban már várt bennünket az idegenvezető, a nagyteremben előadást hallhattunk tőle a fejedelem életéről, Erdély aranykoráról. Bethlen Gábor rendhagyó egyéniségére jellemző, hogy nincs olyan nemzetközi rangú kompendium, amely ne szentelne legalább néhány sort a fejedelem európai visszhangot keltett tetteinek. Nevét megtaláljuk az egyetemes történeti összefoglalóban, főleg a harmincéves háborúról (1618–1648) szóló könyvekben, tanulmányokban. Kitartó munkálkodással és erős hittel sarjadó életet és virágzó országot, valóságos erdélyi aranykort alkotott a száguldó történelem körülményei között.
Bethlen Gábor nemzetségének, az „iktári” Bethlen család őseinek tekinthető Neczpál családnak Békés és Zaránd vármegyékben voltak birtokai. Bethlen Gábor Marosillyén az atyai kúriában (apja Bethlen Farkas huszárkapitány) született 1580. november 15-én. A két Bethlen testvér (Gábor és István) apját korán elveszítve, árvaságra jutott. Báthori Zsigmond fejedelem a két árvát a maros­illyei uradalomtól megfosztotta. Így Bethlen Farkas özvegye és a két kiskorú fia nagybátyja, Lázár András kastélyában nevelkedett a gyergyói Szárhegyen a „székelyek szigorú fegyelmében”.
1613. október 23-án 33 évesen, török támogatással Erdély fejedelme lett. Egyéni sorsa nem kényeztette el, hiszen a korai árvaság és házasságából született két gyermekének (István és Kata) elvesztése jutott neki osztályrészül. Harmincnégy csatában vett részt, hazájához ragaszkodó, kegyelmes, liberális, józan életű, isteni szolgálatában buzgó, eklézsiákat építő, szegényeken könyörülő, segítő, jó emberismerő volt, anyanyelvén kívül tudott latinul, törökül és németül is. Gazdaságpolitikája három alapvető pillérre épült: a termelés fejlesztése, a kincstári jövedelmek fokozása, és a kereskedelem támogatása. Alvincre cseh-morva kézművesiparosokat telepített. A külkereskedelem állami monopóliumra épült: nagy gondot fordított az erdélyi só- és nemesércbányák művelésére, külföldi bányászokat telepített Erdélybe.
A rendek kiváltságát nem bolygatta, alaposan megválogatta az országgyűlésre jogosultak személyét. A végrehajtó hatalom legfontosabb szerve a kancellária volt.      
A rátermettség, a nyelvek ismerete volt az irányadó a diplomáciában, a megbízott személyek kiválasztásában. Közben egy pillanatig sem feledkezett meg az ország védelméről, a hadseregről sem. A hadsereg gerincét a székelyek, a hajdúk és az udvari katonaság alkotta, az jól képzett és jól felszerelt zsoldosokból állt. Tudta, hogy Kelet-Európában, a török–lengyel–Habsburg hatalom árnyékában a kis Erdélyország csak kitűnő diplomáciával maradhat meg. Okos sakkhúzással sikerült Erdélynek kimaradnia a lengyel–török háborúból. Népszerűsége és hatalma olyan nagy volt, hogy 1620 januárjában Magyarország fejedelmévé kiáltották ki. 1620. augusztus 25-én már királlyá akarták koronázni. Nem fogadhatta el a királyi címet, noha a Szent Korona nála volt, egyrészt a török nem egyezett volna bele a két ország egyesítésébe, vallási különbségek és a rendek ellenállása miatt. 1621. december 31-én Nikolsburgban békét kötött a császárral, lemondott a magyar királyi címről, cserébe birodalmi fejedelmi rangot kapott. A nehéz körülmények között Bethlen úgy irányította politikáját, hogy Erdély függetlenségét mindinkább megszilárdítsa. A török barátságát a kényszer diktálta, 1625-ben Bethlen Gábor feleségül vette a brandenburgi választófejedelem lányát, Katalint, és Gusztáv Adolf sógoraként csatlakozott a Habsburg-ellenes szövetséghez. Bethlen Gábor uralkodása jobbára háborúban telt el, csak élete utolsó három éve telt a béke jegyében. Gyulafehérvári palotáját a nyugati fejedelmek és királyok udvartartásának mintájára rendezte be. Nagy összegeket költött műkincsek, könyvek beszerzésére.
Nagy építkezések folytak Kolozsváron, Déván, Vajdahunyadon és más helyeken. Az „Erdélyország Tündérország” szállóigéjének humanista tartalmában, az ország gazdasági, politikai és művelődési életének virágzása egyaránt belefoglaltatott. Az oktatás és a tudomány terén legnagyobb alkotása a ma is az ő nevét viselő nagyenyedi Bethlen Kollégium. A Collegium Academicumot Gyulafehérváron állította fel 1622-ben. 1658-ban a török–tatár hadak a főiskolát feldúlták, I. Apaffy Mihály (1632–1690) fejedelem rendeletéből 1662-ben Nagyenyedre, birtokai középpontjába helyezte. Gondoskodott a falusi iskolák fejlesztéséről, támogatta a katolikus iskolákat, Gyulafehérváron ortodox papneveldét állított fel. Fejedelmi székhelyén nyomdát alapított, könyvtárat létesített. Nagyszabású terve betegsége miatt már nem valósulhatott meg. 1629. november 25-én hunyt el 49 évesen. Végső órájában papírra írt utolsó mondata ez volt: „Ha Isten velünk, kicsoda ellenünk?  Senki nincsen bizonyára, bizonyára nincsen.” 1630. január 25-én a gyulafehérvári székesegyházban helyezték örök nyugalomra első felesége, Károlyi Zsuzsanna mellé. Bethlen kálvinista létére nem zárkózott el a katolikus bibliafordítás támogatásától sem, fejedelmi eszményképe a nagy reneszánsz uralkodó, Mátyás Király volt (1458–1490). Nagy államférfi volt, ahogyan megígérte, uralkodásának alig több mint tizenöt esztendejében nem pusztították az országot idegen hadseregek, mindenki békességben és biztonságban élhetett.
 

Déva és a vár
 

A Maros déli partján települt Marosnémeti (Mintia) XIX. századi klasszicista kastélya és az úttól jól látható hőerőmű tette ismerté. Az útelágazástól 5 kilométerre Déva következett.
A dévai vár a 180 méterrel a Maros völgye fölé emelkedő Dél-Erdély legfontosabb katonai létesítménye. Itt raboskodott Dávid Ferenc, Erdély első unitárius püspöke. A vársikló két és fél perc alatt teszi meg a szintkülönbséget. Látnivalók, nevezetességek:
A Magna Curia, Bethlen Gábor négy sarokbástyás kastélya 1621-ben épült reneszánsz stílusban, később barokk kiegészítést kapott. Ma történeti és természetrajzi múzeum.
Az egykori ferences kolostor, manapság kollégium, a Szent Ferenc Alapítvány által működtetett intézmény: iskola és gyermekgondozó intézetnek ad otthont Böjte Csaba atya vezetésével.
Déva az erdélyi reformáció egyik központja, a város szülötte Dévai Bíró Mátyás (1500–1545) prédikátor és Sándor András, Erdély első református püspöke.
 

Csernakeresztúr
 

A Déva után 6 kilométerre levő útelágazás a Bukovinából áttelepült székelyek leszármazottai által is lakott Csernakeresztúron (Cristur) keresztül vezet Vajdahunyadra. Dévától délre 14 kilométer távolságban, 240 méter magasságban van. Első írásos említése 1265-ből való. A tatárjárás után épült fel az a vár. Vajdahunyad várát Hunyadi János erdélyi vajda kaputornyokkal és védőbástyákkal látta el, külső tornyos várrá alakította. Későbbi bővítés során 1446-ban építik a gótikus várkápolnát, 1452-ben a kéthajós gótikus lovagtermet, az erdélyi gótika gyönyörű alkotását. Hunyadi János halála után özvegye, Szilágyi Erzsébet örökölte a várat, amelyet ekkor reneszánsz ízlés szerint bővítenek. Később tulajdonosa, Bethlen Gábor erdélyi fejedelem egy emeletet húzott az északi szárnyra, a délire két emeletet. Ekkor barokk díszítést kapott a kastély.
A XVIII. századtól a kincsestári tulajdon része is látogatható. A jelenleg nem használt várkápolnát talán a közeljövőben ökumenikus kápolnává alakítják.
A szinte egész nap nyitva tartó kirakatvásáron érdemes volt megbízható minőségű és elfogadható árú fa-, bőr- és textiltermékeket, hagyományos népművészeti tárgyakat vásárolni. Ugyancsak érdemes volt megkóstolni a sajt-, méz- és cukrászárusok termékeit. Az alkalmi árusok portékái gyakran kifogásolhatók a műértéktárgyak, a kevés könyv, a térképek, a hasznos tudnivalók, gyakorlati tanácsok kivételével.
Az arad-mikelakai kiránduló csoport tagjai egy nagyon kellemes nap végén örömmel nyugtázták, hogy az RMDSZ helyi szervezete, elnökük vezetésével felkarolta a közösségépítésnek e hatékony formáját. Igazi élmény volt a Maros völgyében szervezett kirándulás.
Komádi Sándor