Fehérék végleg hazataláltak

Fehér Erzsébet 1959-ben, Tornyán született, de Szederháton laktak 8 éves koráig, amikor az Aradhoz tartozó Csála-telepre költöztek, hogy ott járhasson román nyelvű iskolába. Utána a szülei az ugyancsak szederháti Ordódi Andrással és családjával közösen vásároltak egy házat Arad-Buzsákban. Később azonban Ordódiék maradtak a házban, kifizették a Fehérék részét, akik építettek egy emeletes ikerházat. A barátság onnan eredt, hogy Szederháton is szomszédok voltak. Erzsébet a gazdálkodást, az állattartást szederháti nagyszüleitől tanulta, amikor a vakációkat náluk töltötte. Felnőttként ágynemű garnitúrákat varrt egy arra szakosodott kisipari szövetkezetben. Miután nyugdíjba vonult, a fiával, Dudás Istvánnal – aki imádja földművelést, a gazdálkodást és a mezőgazdasági gépeket – elhatározták, hogy kiköltöznek Szederhátra azzal együtt, hogy a nagyszülőknek a házát időközben megvásárolta egy másik család. Mivel mindenképp a szederháti kisutcába akartak költözni, 2003-ban megvásárolták az egykori házuk szomszédjának, Manga Pálnak a házát a 2200 négyzetméteres telekkel. Ugyanakkor a társulásból művelésre kiváltották a nagyszülők 2,88 hektáros földjét, ugyanakkor a faluhoz közel lévő más termőföldeket is vásároltak, ezért manapság 11 hektár saját, továbbá 19 hektár haszonbérben művelt földterületen gazdálkodnak. A 2200 négyzetméteres belső telekhez megvásárolták a mellette lévő gyümölcsöst is Huma Mihály örököseitől. Megérte a földvásárlás, ugyanis manapság Szederháton egy hektár termőföld 8-9 ezer euróba kerül. Manapság már aszfaltos úton közeledhetnek a faluban, a főutca és a maguk kisutcája is korszerű burkolatú.

A földműveléssel párhuzamosan nagybani állattartást is folytatnak: tojótyúkokat, rucákat, libákat, fias kocát tartanak, de egy szamár is az állományhoz tartozik. Az úgy került a családba, hogy valaki odavitte, hogy vágják le, készítsenek belőle szalámit. Erzsébet azonban, amikor jobban megszemlélte a kis ártatlan csacsit a nagy kíváncsi szemeivel és a jókora füleivel, annyira megesett rajta a szíve, hogy kijelentette: a csacsit nem lehet levágni! Azóta is élvezi az életet, szabadon jár-kel a nagy portán, ahol azt eszik, amihez kedve van, a kútnál lévő vályúból akkor iszik, amikor éppen jólesik neki.

Hogy mit lehet egy szamárral a gazdaságban kezdeni? Erzsébet legyint: semmit. Ezzel együtt Dzsimi, az aranyos csacsi a család kedvence lett, semmiben sem szűkölködik, ugyanis 9 hektáron hereszénát, illetve zabot termesztenek nemcsak a saját állataiknak, hanem eladásra is. Különösen a zab iránt nagy a kereslet, főként a lovas gazdák, illetve a lótenyésztők körében. Fejős tehenük nincs, azzal már Erzsébet nem tudna foglalkozni, hiszen náluk laktak az idős, beteg szülei is, a tehéntejet pedig állandóan fel kellene dolgoznia, illetve piacra kellene járni velük.

Falun is lehet kényelemben élni

2005 óta nagyon megszokta a szederháti korszerűsített házban, a tágas udvaron, ahol az állatokat neveli. Az állataik részére szükséges gabonát megtartják, a többit eladják a gabonafelvásárló központban. Erzsébet nagyon szereti az állatokat, nyáridőben, amikor hajnali 5 órakor kilép az udvarra, a kerítés mentén strázsáló akácfákon már csicseregnek a madarak. Városon mihez lehetne kezdeni – teszi fel a kérdést önmagának –, talán figyelné, ahogyan az utcán rohangásznak az autók? Arad-Buzsákban magányosan áll az emeletes házuk, amivel nem tudnak mit kezdeni, mert Szederhátról semmiképpen nem akarnak lemondani. Főként azért, mert István, a fia nagyon szeret gazdálkodni, arra a nagyapja, Fehér Sándor tanította meg, aki fiatal korában mezőgépész volt. A rendszerváltás után, amikor nyugdíjba vonult, az unokájával, Istvánnal együtt gazdálkodtak Szederháton, ahol a fiatalembert nemcsak a szántás-vetés, illetve értékesítés, hanem a traktorral való bánásmód, sőt annak a javításával járó tudnivalókba is bevezette.

Ami Istvánt illeti, a gazdálkodáson kívül saját, 55 személyes autóbuszával hazai, illetve nemzetközi kirándulásokat is szervez. Amikor náluk jártam, éppen a Retyezátban tartózkodott az aradi 1-es számú Általános Iskola diákjaival, illetve a vezető tanáraikkal. Ha a gazdálkodás lehetővé teszi, hétvégeken kiránduló csoportokkal járja az országot, de Európát is. Az idei nyárra Albániába, Görögországba, illetve Bulgáriába terveznek autóbuszos kirándulásokat. Gyakran megtörténik, hogy híveket szállít valamelyik kegytemplomba egyházi zarándoklatra. István nyáron gazdálkodik, illetve kirándulásokra viszi az embereket, télen viszont, amikor amúgy se lenne más dolga, kamionsofőrként dolgozik valamelyik szállításra szakosodott vállalatnál. Mivel egy magyarországi vállalattal dolgozik, oda csak olyanokat alkalmaznak, akik magyarul vagy olaszul is beszélnek. Nem véletlenül teszi, ugyanis a kamionos fuvarozókat jól megfizetik, akár az ötszörösét is megkeresik, mintha egy itthoni kábelgyárban dolgoznának. Erzsébet, az anyja szerint István nagyon komoly, megbízható fiatalember, akit kedvelnek, ezért gyakran munkaajánlattal keresik az alkalmazói.

Mivel az utóbbi két évben a szülei, Fehér Sándor és a felesége, Erzsébet is Szederháton laktak és március 29-én elhunyt Erzsébetnek az édesanyja, a szülei is a falu temetőjében nyugszanak, ezért a lányukat egy szállal több köti a faluhoz.

Háztartás

Miközben megtekintettük a gazdaságot, Maxot és Lajkát, a két jókora házőrzőt becsukta egy elkerített részbe, hozzátéve: ha a kutyák úgy érzik, hogy el vannak hanyagolva, akkor odamennek hozzá, megfogják a ruhájának az alját, vagy az orrukkal hátba lökik, felhívva magukra a figyelmet. Addig nem tágítanak, amíg meg nem simogatja őket. Közben Erzsébet a hétköznapjaikról beszélt. Maga nem korán kelő, csak akkor kel, ha feltétlenül szükséges. 8 órakor megiszik egy kávét, utána vizet önt a sertéseknek, amelyekhez füvet is bedob az ólba, enni ad a kutyáknak. Miután megetette az állatokat, megöntözi a konyhakerti növényeket, majd délig a kertben dolgozik, ahol a konyhára szükséges mindenfajta zöldséget, borsót, burgonyát, babot, petrezselymet, murkot termesztenek. Vagyis semmit nem vásárolnak, hanem megterem a kertben. A zöldségféléket a ház kamrájában tárolják, ahol a döngölt földből készült falak között olyan hűvös van, hogy sokáig elállnak. A régi házhoz épített konyha, illetve az udvar felőli folyosónak a külső fala ugyanis téglából, a többi döngölt földből épült, ezért a helyiségek télen melegek, nyáron kellemesen hűvösek. Szederháton, sajnos magyarok már olyan kevesen laknak, hogy Erzsébet szinte a két kezén meg tudja számlálni őket. Egyetlen találkozóhelyük a katolikus templom, ahol ft. Király Árpád főesperes-plébános szolgál. Mivel azonban nagyon kevesen járnak a szentmisére, az utóbbi időben a plébános úr kisbusszal érkezik és a szederháti híveket is elviszi a tornyai szentmisére, ami után hazahozza őket. Akárhogyan is alakul, Erzsébet a személyazonossági igazolványát is szederháti címre jegyeztette be, ami azt jelenti: végleg itt akar maradni, hiszen itt is ugyanúgy értesülhet a nagyvilág eseményeiről, mintha Aradon lakna. Nemcsak a nappali szobában, hanem a konyhában is van tévé, ezért főzés közben is nézheti, hallgathatja a legfrissebb híreket.

Miközben bejártuk a nagy portát, Erzsébet megmutatta a helyet, ahova a borsót és a burgonyát már elvetette, még vetni kíván rántani való tököt, takarmányrépát az állatoknak, de a másik kertbe sertéseknek való tököt is ültetni kíván. A sertésólban megmutatja az anyakocát, illetve süldő méretű malacait, az 5 kocát és a 2 kant. Mivel hússertések, itthonról viszi el a felvásárló, aki házi készítményeket állít elő, majd értékesíti.

Miközben Erzsébettel beszélgettünk, megérkezett az állat-pedikűrös, vagyis egy fiatal patkolókovács, aki rendszeresen eljön a segédeivel, rendbe tenni a csacsi, Dzsimi körmeit. A kovács segédei addig kergették Dzsimit, amíg meg nem fogták, majd odavitték hozzá a pedikűr-széket. Arra egyenként rárögzítették a csacsi lábait, amelyeken a túlnőtt körmöket egy jókora ollóval a pedikűrös rövidebbre nyírta, szépen lekerekítette. A csacsi eleinte kapálózott, ellenkezett, de végül Erzsébetnek a megnyugtató simogatására beletörődött és türelmesen elviselte a tortúrát. Miközben tovább megyünk, Erzsébet megmutatja a nagy portát szegélyező, tízméteres akácfákat, a galambdúcban lakó galambokat. Az akácfákat, illetve a gyümölcsfákat is ők ültették, miután ideköltöztek, 2004-ben. Végszavaiban Erzsébet kifejtette, itt jól érzi magát, nem szándékozik sehova elköltözni, élvezi a csendet, a természetet, állatainak a társaságát. Szinte a falu végén, a kisutcának az utolsó előtti házában laknak, de nem kell tartaniuk betörőktől.

A háztartási szelektív hulladékot a szederháti kisutcából is ugyanolyan rendszeresen elszállítják, mint Arad vagy Pécska főutcájáról. Mivel autóval Aradig negyed óra, Pécskáig 10 perc alatt lehet eljutni, sehova nem kívánnak elköltözni.

István Csaba, a sokoldalú fiatalember

Dudás István Csaba Arad-Buzsákban született 1981. január 1-jén. Tekintve, hogy a nagyapja, Fehér Sándor és a nagyanyja, Erzsébet Szederháton születtek, gyermekkorában velük sokszor járt a faluban, ahol a nagyapja mezőgépészként dolgozott, Istvánt már 10 éves korától magával vitte, amikor lehetett. A traktorra is felvette, megmutatta neki, hogyan működik, illetve hogyan kell dolgozni vele. István 19 éves korától már egyedül is dolgozott, 22 évesen saját traktora volt. Olyannyira beletanult a mezőgépész munkába, hogy a traktornak az összes javítási munkálatait maga hajtja végre. Manapság már az autóbusz motorját is, kevés segítséggel maga javította meg. Ami a földművelést illeti, közel 30 hektárt művel meg, amiből mintegy 11 hektár a sajátja. Húsvét előtt vásároltak meg a falu közelében megművel 3,5 hektárnyi földet, hektáronként 9 ezer euróért. István szerint megéri a földvásárlás, hiszen az nem olyan befektetés, mint az autó, aminek az értéke a használtság arányában csökken, hiszen a termőföld értéke folyamatosan emelkedik.

Falun laknak, de szoros kapcsolata van a világgal, hiszen szinte naponta jár Aradon, ami 10 kilométerre van, az autóbuszával bejárta Európa számos országát. Az 55 személyes MAN autóbuszt 2018-ban vásárolta, minden kényelemmel el van látva, ezért a kirándulók szívesen utaznak vele, szinte évente elviszi őket Görögországba és Albániába. Ugyanakkor néptánccsoportokat is szállít külföldi fesztiválokra, illetve iskolásokat is kirándulásra, de a csíksomlyói búcsúra is vinni szokott zarándokokat. Tekintve, hogy a kirándulásokkal, illetve télen a kamionozással keres a legtöbbet, a gazdálkodást inkább az örökségnek a megbecsülése, a falusi hagyomány ápolása mozgatja. István ugyanakkor komolyan gondolkozik a családalapításon is, hiszen az idő telik, és ha egyszer majd egyedül marad, akkor minden eddigi munkája, törekvése kárba mehet…