Felállították az Eötvös-ingát

Tudománytörténeti bemutató helyszíne volt ma az Aradi Csiky Gergely Iskolacsoport, ahol az Eötvös Loránd Geofizikai Intézet Földfizikai Főosztályának munkatársai (dr. Csapó Géza, dr. Kis Márta Phd., dr. Koppán András és Vadász Gergely) felállítottak egy Eötvös-ingát, a gyakorlatban is bemutatva az érdeklődőknek, hogyan végezte a nagyhírű magyar geodéta 1905–1906-ban Aradon és környékén azokat a gravitációs mérési kísérleteket, amelyekkel megalapozta tudományos hírnevét.

A bemutatót megelőzően Csapó Géza szaktanácsadó előadást tartott a torziós inga lényegéről, majd a fizikusok és a hallgatóság levonult az új épület földszinti dísztermébe, ahol felállították a szerkezetet. „Eötvös méréseinek a lényege, hogy a Föld alakját és a belső szerkezetét megismerhessük, és erre a célra az ő zseniális találmánya, az Eötvös-inga a legalkalmasabb, és ma is a legpontosabb eszköz – nyilatkozta a Nyugati Jelennek Csapó Géza. – A nyersanyag-, főleg az olajkutatásnál alkalmazták az 1930-as évek végéig. Az egész világon elterjedt, és az ő mérései alapján szerkesztették meg azokat a geoidtérképeket, amelyek ma is használatosak, és amelyeknek a pontosítása a jelenkor feladata.”

Az ingának különböző változatai vannak: amikor Eötvös Loránd elkezdte a kísérleteit, természetesen más jellegűek voltak, de ugyanazt végezték, gradienst és görbületet mértek, de az évek során korszerűsítette az eszközt. Amit Aradon felállítottak, az E 54-es típusú inga, ami az ELGI szaktanácsadója szerint automata, maga végzi a fényképezést, nem kell vizuálisan észlelni, és a különböző azimutokba (az a szög, amit a horizont síkjában kijelölt irány a délvonallal bezár) való forgatást is egy óraszerkezet automatikusan végzi. Ezzel egy pontnak a lemérése körülbelül négy óra hosszat tart.

„Amikor az 1906-ban Budapesten tartott nemzetközi kongresszuson ismertette az ingáját, nem hitték el, hogy ezzel ilyen pontosan lehet mérni – folytatta Eötvös történetét Csapó Géza. – Akkor éppen Aradon végezte a terepi méréseket, és meghívta őket, hogy jöjjenek Aradra, nézzék meg, hogy működik, s ez a tudós társaság kivonult ide, megnézték a terepen az Eötvös-ingát, és utána elhitték. A kongresszus elnöke beadványt intézet a magyar kormányhoz, hogy milyen zseniális találmány ez, s hogy támogassa Eötvös kísérleteit pénzzel. Akkortól Eötvös Loránd 30 ezer aranykoronát kapott évente a kísérletek folytatására, és többek között ebből a pénzből létesült a geofizikai intézet, ami ma az ő nevét viseli.”

A mai kísérlet helyszínén kiállítottak egy történelmi jelentőségű ingát is, vagy legalábbis annak darabjait, amit még Eötvös Loránd használt. Ez a mostani Moise Nicoară Főgimnázium (az akkor Magyar Állami Főreál Gimnázium) szertárából került elő, és Juhász Béla, a Csiky igazgatója szerint természetesen vissza kell vinniük a román iskolába. Vadász Gergelytől, az ELGI munkatársától érdekes anekdotákat tudhattak meg a diákok Eötvös Loránd méréseiről.

Kora délután a Csiky bejárati folyosóján lelepleztek egy márványtáblát, amivel Eötvös Loránd 1906. évi méréseinek állít emléket a Magyar Tudományos Akadémia, az ELGI, a Csiky Gergely Iskolacsoport és a budapesti Puskás Tivadar Távközlési Technikum, amely az Apáczai Közalapítványtól nyert támogatással szervezte meg az aradi bemutatót.