Felavatták a rebellis költő szobrát

A temesvári forradalom kirobbanásának 25. évfordulója tiszteletére, a Hunyadi (ma Traian) híd józsefvárosi hídfőjénél, leleplezték Ion Monoran – „Mono” (1953–1993) rebellis költő és forradalmár mellszobrát. Ha valaki megérdemelte, hogy a forradalom évfordulóján szobrot állítsanak neki, az Ion Monoran, hiszen ő volt az, aki 1989. december 16-án megállította a villamosokat Tőkés László parókiája előtt, elindítva a kommunista diktatúrát megdöntő forradalmat.

Ion Monoran bronz mellszobrát, Aurel Gheorghe Ardeleanu szobrászművész alkotását Nicolae Robu polgármester leplezte le kedden, a temesvári, bukaresti, jászvásári és más városokból érkezett 89-es forradalmárok jelenlétében. „25 esztendővel ezelőtt Monoran volt az első, aki azt kiáltotta: Le Ceauşescuval! Szabadság!” – idézte fel az 1989-es decemberi délután eseményeit Nicolae Robu. „Ő volt az, aki megállította a villamosokat a Mária téren. Erkölcsi kötelességünk, hogy őrizzük, és becsüljük az emlékét, fejet hajtsunk a bátorsága és hősiessége előtt. Neki köszönhetjük, hogy most szabadon ünnepelhetjük a diktatúra megdöntésének évfordulóját.”

A forradalom után már csak három évet élt Ion Monoran, de maradék idejét is a demokrácia megerősítéséért vívott harcnak szentelte. A Timişoara Társaság és a Timişoara újság alapító tagja és éltetője volt. Florian Mihalcea, a Timişoara Társaság elnöke így fogalmazott: „Nem biztos, hogy Monoran örülne annak, amit az emlékére szerveztünk. Elutasított mindenféle formaságot, nem szerette a hivatalos ünnepléseket. Rebellis költő volt, mint Eminescu, de ő is éppen úgy megérdemli, hogy ünnepeljük, mint a nemzet költője” – mondta Florian Mihalcea.

A költő családja nevében fia, Paul Monoran köszönte meg édesapja szobrának a felállítását a Polgármesteri Hivatalnak, a Timişoara Társaságnak és a szobrászművésznek. Paul Monoran édesapja feljegyzéseiből olvasott fel egy mondatot: „Amikor 1989. december 16-án megállítottam a villamosokat, az járt a fejemben: egy a millióhoz az esélyünk, hogy sikerül. Apám nem érezte magát hősnek, ugyanazt érezte, mint bárki más, aki akkor ott volt: reményt és félelmet – mondta Paul Monoran –, de tisztában volt a december 16-ai történések jelentőségével.”

A lobogó hajú, rebellis költő 1989 előtt és a rendszerváltás után is kényelmetlen személyiség volt. 1971-ben kidobták a líceumból, mert megpróbált átszökni a szerb határon. Végül 1978-ban mégis leérettségizett. Aktív tagja volt a diákok Pavel Dan irodalmi körének. Első verseskötete csak halála után, 1994-ben jelent meg Locus periucundus címmel. Számos irodalmi díjat nyert, és post mortem Temesvár díszpolgárává avatták.