Feltámad-e főnixként a régi színház?

Két sor. Ennyi áll a pénteki városi tanácsülés rendkívüli napirendi pontjai között, a Gheorghe Lazăr utca 3-as számú ingatlanának vásárlási tervezetében. Ahogy írtam, csak a cím van feltüntetve, mintha azt az apró tényt elfelejtették volna, hogy ez a Régi Színház címe. Mintha nem is lenne történelmi jelentőségű épület az első Románia területén működő színház.

Az évek óta tartó huzavona január környékén új lendületet kapott, mikor a megyei tanácsnak felajánlották az elővásárlási jogot, de ők visszautasították azt. Szó volt róla, hogy egy befektető majd megveszi az épületet és felújítja, de látszólag erre is várhatunk, mert még a befektető nevét sem ismerjük, nemhogy annak terveit. Ekkor jött a hír, hogy a megyei tanács után a városi tanácsnak is felajánlják az elővásárlási jogot, amire márciusig kellett várni, de még ez sem lenne baj, ha végre történne előrelépés az ügyben. A huzavona megy, a színház meg omladozik. Látszólag azonban ez senkit nem érdekel, illetve tisztelet azon kivételeknek, akiket igenis érdekel, mert az interneten található cikkeket olvasva mindkét táborban bőven képviseltetik magukat nem csak az aradiak, de az ország más szegleteiben élő művészetkedvelők is. Talán ez okozza azt, hogy a városi tanács sem igazán tudja, mit csináljon, hogyan szavazzon.

Bognár Levente már kifejtette, hogy az RMDSZ mindenképp a színház megmentését tartja szem előtt, annak felújítását és újbóli működtetését. Kérdés, hogy a többi párt képviselője miként vélekedik.

A PMP a hírek szerint támogatja a vásárlást. Az USR PLUS konkrét kampányba kezdett. A színház megmentéséért kampányolók közé sorolhatjuk Gheorghe Schwartz aradi írót is, aki elkeseredéssel osztotta meg a média képviselőivel gondolatait és abbéli fájdalmát, hogy ezt a neves épületet, amit sok híres művész is megtisztelt előadásaival, senki nem szeretné új életre kelteni. Nyílt levélben aradi civilszervezetek is a színház megmentéséért kampányolnak: a DRW Arad, az Underground Fesztivál Egyesület, az Art Clasic Egyesület, az Aradi Kamaraszínház, a Vasile Goldiș Egyesület és még sorolhatnám. Mindezen szervezetek nemcsak történelmi és kulturális értékként tekintenek a színházra, hanem egy olyan létesítménynek látják azt, mely 200 éven át táplálta a helyi értelmiség szellemi fejlődésének igényeit. Ezen szolgáltatásra pedig nem csak régen volt szükség, de most is igénylik az emberek.

A remény hal meg utoljára, és mi reménykedünk, hogy a színház kap még egy esélyt az újjászületésre. Ahogy azt is reméljük, az ülés kezdetéig az aradi polgármester, aki mindezidáig még csak nem is volt hajlandó foglalkozni a témával, meggondolja magát, és nem csak a vásárlást, de a felújítást is támogatni fogja.