Fiatalok és felnőttek együtt tették szebbé a szentestét

Nagy öröm és hála töltötte el a szívemet, amikor az arad-ségai Kis Szent Teréz egyházközség gyermekei, fiataljai és felnőttei igent mondtak a felkérésre, hogy együtt tegyük szebbé énekkel és pásztorjátékkal a szentestét. 

Öröm látni, ahogyan lelkesen készülnek, félre tesznek más előkészületeket karácsony előtt, a munkából sietve és örömmel jönnek el a próbákra, hogy szentestére megelevenítsék a kisded Jézus megszületését.

Szenteste 22 órakor a fényes csillagot követve, énekelve vonultunk be a templomba, majd ft. és ns. Király Árpád főesperes-plébános köszöntő és kedves ráhangoló szavai után kezdődött a szerep, amelyben egy háromgyermekes család Szentestéjén éppen veszekedés volt, hogy melyik tévécsatornát nézzék, de ezt megszakítja egy áramszünet. Az apa viszont ennek ellenére csodássá teszi az estét, amikor elmeséli gyermekeinek, hogyan éltek 2000 évvel ezelőtt az emberek villanyáram nélkül és hogyan várták a Messiást. 

Az elbeszélés közben élővé lett előttünk a kép, ahogyan József és Mária hírt kapnak a katonáktól a népszámlálásról, majd az első karácsony elevenedik meg a szemünk előtt. Az igaz történet végén az egyik gyermek engedélyt kér, hogy odamehessen a jászolhoz, ahol a legkedvesebb játékait ajándékozza Jézusnak, de nagyot csodálkozik, amikor Jézus őt nevén szólítja. Nem kéri a játékokat, hanem olyan dolgokat kér, amiket elrontott, eltört, és a rosszat, amit elkövetett, hogy Ő majd éppé, elégségessé tegye, a rosszat eltörölje. A gyermek végül nagy lelkesedéssel mindent, amit Jézus kér, odaajándékozza neki, arra buzdítva mindenkit, hogy mi is minden nehézségünket vigyük oda Jézusnak a jászolhoz, és készítsük szívünket, hogy befogadjuk Őt. 

A záróénekben hallhattuk, ahogyan Jézus bekopog a szívünk ajtaján, és szeretné, ha beengednénk Őt a szívünkbe, és a mindennapi életünkbe. 

Baum Melinda