Főhajtás a Vesztőhelyen a mártírok előtt

Ismét szép számban gyűlt össze a magyarság apraja-nagyja október 6-án a Vesztőhelyen, ahol az 1848–49-es forradalom és szabadságharc hőseire, s az aradi 13 vértanúra emlékeztek, akik közül 11-en a Vesztőhelyen felállított obeliszk alatt nyugszanak. A megemlékezést a román, a magyar és az európai himnusszal nyitották meg, majd a főhajtási szertartás mestere, Fekete Károly lépett az obeliszkkel szemben felállított emelvényre, hogy elmondja ünnepi beszédét. „Először csak egy kő jelölte a kivégzés valódi helyszínét, majd még egy és még egy került ide, s most az aradi 13-ak közül 11-en nyugszanak itt” – emlékezett meg Fekete Károly az igazságtalan kivégzésre és a szabadságharc eseményeire. A nyitóbeszédet követően excellenciás Felföldi László pécsi megyés püspök elődeink példájára hivatkozva arra hívta fel a fiatalság figyelmét, hogy a magyar embereknek mindig volt és mindig lesz is jövője, igyekezettel és kitartással bármi megvalósítható. Az egybegyűltek ez után több nyelven is együtt imádkoztak, s Csóka László vitézi hadnagy a magyar katonai díszjellel (trombitaharsonával) tisztelgett a hősök előtt. A jelen lévő leszármazottak, hivatalos személyek, intézmények, egyesületek stb. koszorúit a Csiky Gergely Főgimnázium diákjai helyezték el az emlékművön, majd Csóka László a megemlékezésekkor szokásos magyar katonai takarodóval búcsúzott. A megemlékezés legszebb, legmeghatóbb pillanata idén is, mint minden évben az volt, amikor az egybegyűltek együtt énekelték a székely himnusz első két szakaszát. A megemlékezést követően Fekete Károly megköszönte a jelenlétét azoknak, akik ellátogattak a Vesztőhelyre.