Folytatódik az Ereklyemúzeum közkinccsé tétele

Egy évvel ezelőtt kezdett közös munkába az Arad Megyei Múzeum, a Csongrád Megyei Múzeumok Igazgatósága (mint pályázatgazda) és a Budapesti Hadtörténeti Intézet és Múzeum az egykori Aradi Ereklyemúzeum (az 1848–1849-es forradalom és szabadságharc tárgyi emlékeinek) tudományos feldolgozására. 

Az uniós támogatással végzett munka első szakasza véget ért, ennek eredményeit ismertette tegnap délután Aradon dr. Zakar Péter, a csongrád Megyei Közgyűlés alelnöke, Adrian Ţolea, az Arad Megyei Tanács alelnöke és Peter Hügel, az aradi múzeum igazgatója.

  

A Csongrád megyei alelnök kezdeményezésére jött létre a tudományos együttműködés még 2008-ban, majd ezt követően sikeres pályázatot nyújtottak be az egykori Aradi Ereklyemúzeum gyűjteményének tudományos feldolgozására és a nagyközönség elé tárására. A tevékenység két részből állt: az első a tudományos szakmai rész, amely tulajdonképpen a gyűjtemények feltárására, tudományos feldolgozására irányult. Ennek végrehajtását biztosítja a 199 500 eurós európai uniós INTERREG-pályázat. A projekt tudományos vezetője dr. Kedves Gyula, a Hadtörténeti Múzeum igazgatója volt. Az ő beszámolójából tudhatjuk, hogy a célkitűzés egy olyan digitális adatbázis létrehozása, amely a tudományos kutatás számára hozzáférhetővé teszi a gyűjteményekhez tartozó valamennyi tárgyat és dokumentumot. A tevékenység második része közművelődési, a tulajdonképpeni végső cél, ami a gyűjtemény nagyközönség elé tárására irányul. Ennek végrehajtását segítené az a pályázat, amit az előzőhöz hasonló formában, de ezúttal a Csongrád Megyei Közgyűlés nyújt be INTERREG-pályázat formájában. Ennél a pályázatnál a kitűzött cél a kiállításokra kiválasztott műtárgyak restaurálása, és kiállításra alkalmas formába hozása, majd reprezentatív kiállítások rendezése Szegeden, Budapesten és Aradon.

Vándorkiállítást készítenének, amely a gyűjtemény szerkezetét, továbbá az Aradi Ereklyemúzeum létrejöttét mutatná be. A kiállítást 1-2 hónapos időközönként mutatnák be az igénylő múzeumokban és egyéb kulturális közintézményekben. A gyűjteményt a nagyközönség elé táró kiadványokat is készítenének, mint például magyar, román, angol, német nyelvű katalógust, 1848–1849-es okmánytárat, amely a feldolgozott irat legjelentősebb, tartalmilag legfontosabb darabjait teszi majd közzé, dokumentum-gyűjteményt, amely az Aradi Ereklyemúzeum megteremtésére irányuló tevékenységet, majd annak román múzeummá szervezését mutatja be. Zakar Péter szerint a kiállításokat 1-2 éven belül megszervezhetik.

 

Történelmi kincsek

A kutatómunka során kiemelkedő számú és még annál is nagyobb jelentőségű relikviát, történeti emléket dolgoztak fel. A militaria gyűjteményi csoportban (fegyverek, egyenruhák, zászlók, katonai felszerelések) 950 múzeumi tárgy közül feltétlenül kiemelésre kívánkozik a párizsi ipamű-kiállításon aranyérmet nyert Kirner József 1846-ban készített csappantyús pisztolykészlete, amely igazi kézműipari remekmű, Aulich Lajos honvédtábornok szablyája, amely különféle alkatrészekből összeszerelt volta ellenére is különleges remekmű. A ruházati tárgyak közül: gróf Batthyány Lajos miniszterelnök házi sapkája, amit börtönében, illetve a kivégzőhelyre kísérése alatt viselt, Gáspár András honvédtábornok huszártarsolya (az egyetlen megmaradt tábornoki tarsoly a szabadságharcból!), az orosz lovasezred tábori üllője.

A tárgyi emlékanyagok – 650 múzeumi tárgy – közé tartoznak az aradi vértanúkhoz, illetve a szabadságharc egyéb mártírjaihoz köthető relikviák. Kiemelkedő tárgyak: Damjanich János honvédtábornok mankója, a gróf Leiningen Westerburg Károly szívét záró rendkívül díszes neorokokó urna, az aradi vagy más várbörtönben készített fogolymunkák: Makray László huszár alezredes „türelemjátéka” egy több száz alkotórészből összeállított kereszt, egyetlen fadarabból kifaragott óralánc (Rákóczy-Parcsetich Hugó honvédőrnagy munkája)

A numizmatikai anyag is igen gazdag (mintegy 1500 tétel), és világritkaságnak számít a Magyar Katonai Polgári Érdemrend II. osztálya, amely az egyetlen megmaradt darabja ennek az önmagában is különleges kitüntetésnek – gróf Vécsey Károly honvédtábornok tulajdona volt. Egyéb kiemelésre érdemes darabok: Kossuth-dollárok különféle címletei, vagy a szabadságharc 50. évfordulójára vert bronz emlékérem

Festmények, grafikák és szobrok is előkerültek, mintegy 1000 képzőművészeti alkotás. Ezekből kiemelésre érdemes          Asztalos Sándor honvéd alezredes nagyméretű olaj portréja, amely egykor az aradi városházát díszítette (mint Arad város hősét a szabadságharcban), Kovách Ernő honvéd őrnagynak az aradi várbörtönről készült „csendélet” sorozata, a Pikéty Ágoston honvédtábornokot és celláját ábrázoló színes grafika, az aradi Szabadság-szobor Huszár Adolf által készített első emlékműterve gipszmodellen. A körülbelül 1500 fotográfiából kb. 270 darab különleges ritkaság, egyedi, korai fotóanyag), mint például az 1848–1849-ben készült dagerotípiák, a Vécsey Károly exhumálásáról készült üvegnegatív-sorozat.

Körülbelül 11 ezer irat és nyomtatvány is előkerült, jó néhány eddig ismeretlen levéllel. A kéziratok közül kiemelkedő fontosságúak Leiningen tábornok börtönlevelei, amelyek közül az 1849. szeptember 24-én Vásárhelyi Juliannához írott levele eddig ismeretlen volt, illetve Karol Abancourt Pesten kivégzett mártír honvédtiszt búcsúlevele, amelyben szüleitől, feleségétől és az általa védett Fehértemplom közönségétől köszön el. Két ismeretlen Kossuth-levél is előkerült, amelyek közül a május 10-i a hírhedtté vált és erősen eltorzított Bem–Vécsey-affért volt hivatva lezárni (gr. Vécsey Károlyhoz íródott). Kiemelkedő jelentőségű Görgei besztercebányai kiáltványa 1849. január 20-án (amit eddig csak fogalmazványból ismertünk, ez az egyetlen nyomtatásban ránk maradt példány), és a 95. honvéd zászlóalj parancskönyve (az 1849-es nyári hadjárat tiszai hadszínterére nélkülözhetetlen fontosságú adatokkal).

 

Ami eltűnt

Újságírói kérdésre válaszolva Zakar Péter elmondta, hogy többnyire jó állapotban maradtak meg a Ceauşescu-diktatúra idején a pincemélyre száműzött emléktárgyak, de vannak olyan festmények, okiratok, amelyekről tudták a kutatók, hogy az Ereklyemúzeumban a helyük, mégsem találták őket. „Valószínűleg a kommunista időben, a múzeumok megszervezésekor kerültek más megyei intézményekhez, vagy magánszemélyekhez, és sejteni lehet, hogy egyeseket szándékosan tüntettek el, mert szisztematikusan építették le a polgári világ emlékeit” – nyilatkozta. Az ilyen tárgyak után szó szerint nyomozni fognak – tette hozzá. A történész-politikus szerint az Aradi Ereklyemúzeum a budapesti Hadtörténeti Múzeum és a Nemzeti Múzeum utáni legnagyobb 1848–1849-es gyűjtemény, és nagy értékei közé tartozik az is, hogy a 19. század végén szó szerint civil kezdeményezésre, társadalmi munkában jött létre.