Fontos, hogy együttműködjön a szülő a pedagógussal

Tavaly szeptemberben, Pellegrini Miklós nyugdíjazását követően az RMDSZ Arad megyei szervezete Barbócz Izabellát (aki az említett dátumig az Aurel Vlaicu Általános Iskola aligazgatója volt – szerk. megj.) javasolta a megüresedett főtanfelügyelő-helyettesi tisztségre.

Barbócz Izabella a kolozsvári Babeş–Bolyai Tudományegyetem (BBTE) testnevelés és sport karán végezte tanulmányait. Az új tanfelügyelő-helyettes 1998 óta testnevelő tanárként tevékenykedik. Ez idő alatt több mint 10 évig (2007–2018) a román, magyar és német tannyelvű Aurel Vlaicu Általános Iskola főállású tanára, majd később aligazgatója volt.

– Hogyan foglalná össze a szeptembertől idáig eltelt időszakot?

– Most már belelátok az iskolák életébe megyei szinten, az ősztől elmúlt időszak bár rövid volt, de elég arra, hogy lássam és tudjam, hogy melyik tanintézmény milyen problémákkal küzd. Kinevezésem után azzal kezdtem, hogy megismerjem a kollégáimat, azokat az embereket, akik a megye tanintézményeiben a magyar oktatásban részt vesznek. Egy találkozónk volt Zimándközön az óvónőkkel, ahol közelebbről megismertük egymást. Itt említeném, hogy szeptembertől új módszertanosunk van Balog Erika személyében, aki a Zimándújfalui Móra Ferenc Általános Iskolához tartozó óvoda óvónője. Szerveztünk egy találkozót a tanítókkal is, itt is fontosnak tartom megemlíteni, hogy a módszertanosok megmaradtak a csikys Bálint Erika és Kurunczi Enikő személyében.

– Hogyan látja a megyében a magyar oktatást?

– Vannak erősségek, gyengeségek, hiányosságok, hátrányok. Egyik nagy gond a gyerekhiány, és nem vigaszként, tényként említeném, hogy ez országszerte gond. A gyerekek születési arányának csökkenésével együtt csökken a tanintézményekben is a diáklétszám, szinte minden tagozat ezzel küzd. Egy másik gond a pedagógushiány. Azon belül pedig a szakképzetlen pedagógusoké. Sajnos vannak olyan iskoláink, ahol szakképzetlen pedagógusok tanítanak. Legnagyobb hiány a biológia, ének (magyar nyelvű), technológia, angol (magyar nyelvű) területeken van.

– Erősség?

– Nagy előnynek látom a pályázati lehetőségeket. A korszerű oktatási körülmények erősítésére vannak nagyszerű pályázatok, a lehetőséggel minden tanintézmény élhet. Vannak pályázatok csak líceumoknak, ebből informatikai laboratóriumokat lehet felszerelni, de van nagyon sok olyan pályázat, amelyre minden tanintézmény pályázhat óvodától líceumig különböző iskolai felszerelésekre. És ha már pályázatokról van szó, nagy öröm számomra, hogy a zerindi és a nagyiratosi iskola részt vett az iskolaelhagyás csökkentésére meghirdetett uniós pályázaton (PNRAS – Programul Național pentru Reducerea Abandonului Școlar).

– Mit tett eddig, illetve mit tesz az aradi magyar oktatásért?

– A gyereklétszámra nagyon odafigyelek, igyekszünk mindent megtenni, hogy ha lehet, ne legyenek összevont osztályok. A gyerekhiány gond, de úgy látom, hogy az iskolák vezetői tesznek ez ellen: különböző rendezvényeket szerveznek, tevékenységekkel próbálják bevonzani a szülőket, megismertetni velük az iskolát, az iskolai életet. Az RMDSZ oktatási bizottságával megfogalmaztunk egy törvényjavaslatot, ahol azt kérjük, hogy a kisebbségi oktatásban a diákonkénti iskolai fejkvótát megduplázzák a szórványmegyékben, ez nagy segítség lenne az iskoláknak. Folyamatosan azon dolgozunk, arra törekszünk, hogy minden iskolában meglegyen a szakképzett tanár.

– Konkrét tervek?

– A találkozók sorát folytatnám a tanárokkal, hiszen a pandémia miatt kicsit leültek a közös programok, kirándulások, a versenyek, ezeket szeretném újra feleleveníteni. Azt szeretném, hogy tudjunk egymásról, legyen intenzívebb a kapcsolat közöttük/közöttünk, hiszen nagyon sok esetben a magyar tagozaton tanító tanárok nem is ismerik egymást. Szeretném, hogy legyen egy szorosabb kapcsolat, hisz olyan kevesen vagyunk. Tudjunk együtt szervezni akár tematikus kirándulásokat, rendezvényeket.

Bízom abban, hogy egy újabb lendülettel vesszük az akadályokat, és hogy – ha növelni nem is tudjuk, de – megtartjuk ezt a gyereklétszámot, valamint bízom abban is, hogy a vegyes házasságokból sikerül a magyar oktatás felé irányítani a szülőkön keresztül a gyereket/gyerekeket.

– Ennek érdekében mit tesz/tesznek?

– Számomra fontos a kommunikáció az iskolák falain kívül is. Szeretném, ha szorosabb kapcsolat alakulna ki a tanárok és szülők között, hiszen együtt sokkal sikeresebb tanulmányi eredményeket érhetünk el, és minőségibb nevelést adhatunk a gyermekeknek.