Gál Krisztián éltáncos kutató vegyésznek készül

Sokszor megcsodáltam, olykor sikerült megörökítenem is a kisiratosi, néhai Gyöngyvirág néptánccsoport oszlopos tagjának, Gál Krisztiánnak a legényes táncok közben, magasra felugorva végrehajtott, emlékezetes pörgéseit. Olyankor mindig arra gondoltam, hogy több kollégájával, kolléganőjével együtt, valamelyik hivatásos néptánccsoportban lenne a helyük…

De hát, „hol van már a tavalyi hó” – kérdezhetnénk a szólásmondással, illetve hol vannak a Gyöngyvirág tánccsoport virágkorát produkáló táncosok? Gál Krisztiánnal az utóbbi évek történéseit beszéljük meg.

– Mi történt veled az utóbbi években?

– Miután befejeztem a kisiratosi Páter Godó Mihály Általános Iskolát, az aradi Csiky Gergely Főgimnáziumban folytattam a tanulmányaimat matematika–informatika, intenzív angol szakon. A sikeres érettségi után felvételiztem a kolozsvári Babeș–Bólyai Tudományegyetem kémia és vegyészmérnöki karának magyar–kémia szakára, amelynek a vegyész alapképzését július elején fejeztem be.

– Úgy hallottam, évfolyamelsőként…

– Valóban, évfolyamelsőként, utána nyertem egy pályázatot, amelynek jóvoltából két hét szakmai gyakorlatot a Paksi Atomerőműben tölthettem. Utána két hetet a kolozsvári kutatócsoportban dolgoztam, ahol folytattam a kutatásaimat, amiből az államvizsga dolgozatom is készült. Ezt a kutatást szeretnénk tovább folytatni…

– A Paksi Atomerőműben sikerült-e hasznos tapasztalatokat szerezni?

– Engem ott a háromszoros biztonsági rendszer fogott meg legjobban, ugyanis több részleget meglátogatva, a tűzoltóktól megtudtuk: az erőműben bárhol is tűz ütne ki, mikorra ők a helyszínre érkeznének, az automata tűzoltó berendezés azt eloltaná. Azzal együtt, hogy a szabályzat szerint, a riasztástól számított két percen belül a tűzoltóknak el kell hagyniuk a laktanyát.

– De hát az EU azért próbál akadályt gördíteni az Atomerőmű bővítésének az orosz közreműködéssel történő kivitelezése elé, mert szerintük az orosz rendszer nem elég biztonságos…

– Én viszont bent jártam, ott voltam az atomreaktornak az ólom-acél, több méteres szigetelőrétege és a hasadó anyag közvetlen közelében, és miközben megsimogattam a védőburkot, a rajtam lévő sugárzásmérő 0 sugárzási értéket mutatott. Szerintem, az erőmű bombabiztos. Ez jó szakmai tapasztalatcsere volt, és a vegyészektől talán kissé távol áll az atomenergia, ami inkább a fizikusok, gépészmérnökök vagy villamosmérnökök pályája, de számomra is mindenképp érdekes tapasztalat volt látni a precíz, profi munkát, ami óriási odafigyelést igényel. Hatan voltunk ott Erdélyből, ugyanannyian Felvidékről, és mindnyájunk számára igen hasznos tapasztalatcsere volt.

– A másik szakmai gyakorlat miből áll?

– Az tulajdonképpen egy hosszú folyamat, az alapképzés végére mindenkinek államvizsgáznia kell, ahol a kémiadolgozatát mindenkinek a saját kutatási témájából kell elkészítenie. Nem számít, hogy szerves, szervetlen, analitikai vagy biokémiából írjuk, csak az a lényeg, hogy a saját kutatásunkat mutassuk be. Éppen ezért, a három év alatt több helyen próbálkoztam, de legjobban a bio-transzformáció kutatócsoport munkája fogott meg, ahol elkészítettem az államvizsga témámat. Tudományos publikációra ez nem elég, nemzetközi fórumban szeretnék publikálni. A nyáron a munkatársaimmal tovább folytatjuk a kutatást, amíg be nem fejezzük, meg nem írjuk a cikket, amit be kell küldenünk, utána másik témával akarunk foglalkozni. Nagyon szeretnék a kutató pályán maradni, ezért is nagyon jó a munkatapasztalat, mert szerintem igazán csak így lehet egy szakmát elsajátítani.

– Itthon, avagy külföldön szeretnél kutatómunkát végezni?

– Anyagi szempontból nem a legrózsásabb a helyzet, viszont Románia 35 éves korig biztosítja a kutatóképzést, ami nagyon jó plusz. Ezen túlmenően, rengeteg külföldi pályázati lehetőség kínálkozik. A Balassi Intézet Szakkollégiumának az ösztöndíját éppen idén nyertem el, ami pontosan ilyen jellegű anyagi segítséget biztosít a fiatal, pályakezdő kutatóknak.

Anyanyelvű iskolában alapos képzés

– Szerinted, hol kaptad azt a komoly útravalót, amivel egy ilyen sikeres pályán elindulhattál?

– Az útravalóm jelentős része a szüleimtől van, viszont kiemelném a kémiatanáraim igen odaadó, módszeres munkáját, amivel már Kisiratoson megismerkedtem. Ott Endreffy Lajos tanár úr volt a mentorom, Aradon viszont Hadnagy Éva tanárnő folytatta. Úgy érzem, nélkülük szinte biztos, hogy nem kémiára mentem volna, noha már VI. osztályban eldöntöttem: vegyész szeretnék lenni, később azonban az orvosi, illetve a gyógyszerészeti egyetemen is gondolkoztam. Később azonban lemondtam róluk, mert nem szerettem volna azzal a tudattal élni, hogy az esetleges hanyagságom miatt valaki a műtőasztalon meghalhat.

– Romániában, jelentett-e bármilyen hátrányt számodra, hogy végig anyanyelven tanultál?

– Abszolút semmi hátrányt nem jelentett, sőt előny volt. Mert bárhol is élünk a Kárpát-medencében, az érintett állam nyelvén biztosan megtanul beszélni mindenki olyan szinten, hogy bárkivel megértesse magát. A munkaadók tuti biztos azt fogják megfizetni, aki tudja, mit, miért és hogyan csinál. Tökmindegy, hogy az illető kínai, dél-afrikai, magyar, román vagy szerb. Ha ért a munkájához, és kommunikálni tud a munkaadójával, biztosan a hozzáértőt veszik fel. Ez minden normális helyen így van. Természetesen, a szabály alól lehetnek bizonyos kivételek is, de nem ez a jellemző.

– Tehát megcáfolod az olyan hozzáállást, miszerint sokan azért taníttatják az állam nyelvén a gyermeküket, mert szerintük csak így érvényesülhetnek?

– Természetesen, hiszen a gyermek az anyanyelvén a legfogékonyabb, a legokosabb. Tehát ha szert tesz egy anyanyelvű tudásalapra, arra bármit lehet építeni, jövőt is. Saját tapasztalat alapján állíthatom: a jövőnk olyan lesz, amilyenre magunk alakítjuk. Még az sem számít hátránynak, hogy nem tanultam kiemelten angolul, hiszen a legtöbb tudományos munkát ezen a nyelven írják, ezért azt is megtanultam. Angolul olvasunk naponta, az interneten, a tudományos szaklapokban követjük az újdonságokat. Tehát angolul is románul is jól megtanultam, hiszen a szobatársaim románok voltak. Az egyetemen a román tanárok is minden helyzetben segíteni próbálnak, tehát a nyelvi kérdés soha nem okozott gondot.

– Mivel kifejezett tehetség voltál a néptánc terén, az nem hiányzik?

– Természetesen, hiányzik, de ez egy kompromisszum volt, amit meg kellett kötnöm magammal. Újramondom, hiányzik, viszont nagyon sok energiát fordítottam a tanulásra, a kutatásra. Arra, hogy a legapróbb részletekig elsajátítsam a dolgokat, végül is ez a szakmám.

– Fiatalemberként nem hiányzik-e a rendszeres szórakozás, a diszkóba járás?

– Hogyne hiányozna, hiszen attól, hogy az ember a laboratóriumban ledolgozik 10-12 órát, még fiatal marad, szüksége van a szórakozásra is. Természetesen, nem kell annyit sörözni, illetve hajnalig maradni, mert másnap komolyan kell folytatni a munkát.

– Ha néptáncot látsz, nem bizsereg-e a talpad?

–  De igen, hiszen a közelmúltban beszéltük egyik lánnyal, hogy jó lenne újra táncolni. Az a baj viszont, hogy már nagyon régóta nem táncoltam intenzíven, ezért szükségem lenne 2-3 hónapi felkészülésre, vagyis fizikálisan újra formába kellene lendülnöm, amihez viszont nem igazán van időm. Ezzel együtt, nem zárkózom el, ha éppen itthon leszek, illetve lehetőség nyílik rá, szívesen táncolnék még, hiszen népzenét is folyamatosan hallgatok, mert azt is nagyon szeretem.

– Köszönöm szépen a beszélgetést és további sok sikert, kitartást kívánok a kutatási munkában.

– Én köszönöm a lehetőséget.