Kedden, a Hunyad megyei Energetikai Konszern részvényeseinek közgyűlése (AGA) megadta a kegyelemdöfést a három évvel ezelőtt összetákolt ipari létesítménynek: döntést hoztak a konszernbe tömörített bányák, illetve hőerőművek különválásáról.
Az energetikai dolgozók (a parosényi és marosnémeti hőerőművek alkalmazottai) felszusszanva fogadták e döntést, annál is inkább, mivel a határozathoz ígéret is érkezett a kormány részéről, hogy a felbontást követő hat hónapban 167 millió lejes állami támogatást nyújtanak a hőerőműveknek. Ebből kellene megoldani a két ipari létesítménynél fellépő súlyos környezetszennyező gondokat, melyek miatt a környezetvédelmi hatóság bármikor bezárathatná a marosnémeti és parosényi hőerőműveket. Az állami juttatásra vonatkozóan, a kormánynak áprilisban sikerült kiegyeznie az Európai Bizottsággal, ám utóbbi szigorúan megtiltotta, hogy e pénzből, bármilyen formában is a bányák fenntartására fordítsanak. A négy, korábban életképesnek ítélt Zsil-völgyi bánya tehát nem sok jóra számíthat. Május végén ugyan Andrei Gerea energetikai miniszter a Zsil-völgyi tiltakozásokra válaszolva megígérte, hogy Lónya, Livazény, Vulkán és Lupény 2024-ig folytathatja tevékenységét. Ez azonban a konszernből való kiválással újra kétséges lett.
A bányákkal való hároméves társítás nyomán Parosény és Marosnémeti is a csőd szélére került. Bár a bányák átvételekor az állam lenullázta azok történelmi adósságát, az energiapiac realitásait teljesen mellőző kényszerházasságnak már az első évében százmilliós kifizetetlen számlák gyűltek fel a CEH háza táján. Hogy ezen adósságok hogyan oszlanak majd meg a szétválásra ítélt bányák és erőművek között, illetve, hogy milyen formát ölt a továbbiakban köztük az együttműködés, mindezt a napokban esedékes kormányrendeletben szögezik majd le. Az energetikai dolgozók szakszervezeti vezetői úgy vélik: kizárólag import szénnel dolgozva gazdaságossá tehetnék mindkét hőerőművet. Kérdés, hogy ilyen esetben hogyan fog még 9 évet működni a négy Zsil-völgyi bánya?!
Hozzászólások